Örülünk, Vincent?

A közgazdaságtannak sokáig gondot okozott olyan piacokat modellezni, ahol egyszerre van jelen kielégítetlen kereslet és kínálat.  Tipikusan ilyen példa a munkaerőpiac, ahol egyszerre találunk betöltetlen állásokat és munkanélkülieket.  A "klasszikus", súrlódásmentes piaci megközelítésben ezek nem létezhetnének egyszerre, hanem ki kellene alakulnia olyan béreknek, amiken mindenki dolgozik, aki akar, és minden állást azonnal betöltenek.

A megoldás absztrakt alapját Peter Diamond vetette meg 1971-ben megjelent cikkével.  Ebben egy olyan piacot elemzett, ahol a vásárlók számos ajánlat közül keresik a legjobbat (nem látják mindet egyszerre, és a keresésnek költsége van), az eladók pedig ennek megfelelően képzik áraikat.  A cikk eredménye Diamond-paradoxonként híresült el: már infinitezimális nagyságú keresési költség radikálisan más eredményt hoz, mint a klasszikus versenyzői egyensúly - bizonyos struktúrák esetén a piac akár össze is omlik.  A közgazdászok számára nyilvánvaló lett, hogy olyan, nagyon izgalmas modellalkotó eszköz került a kezükbe, amivel eddig meg nem értett jelenségeket is leírhatnak.

Az alkalmazás nem váratott sokáig magára: az 1980-as évek elején számos cikk jelent meg Dale Mortensen és Christopher Pissarides szerzőpárosától. A munkapiacot olyan közegként írták le, amelyben a kereslet (betöltetlen állások) és a kínálat (munkát keresők) nem találnak azonnal egymásra, hanem egy egyszerű sztochasztikus folyamat hozza össze őket, és a találati ráta a két oldal arányától függ (így aggregáltan is konzisztens). Így jön létre a munkanélküliség.  Ez a modellcsalád azonnal sikeresen magyarázott számos érdekes jelenséget (a munkanélküliség változását a gazdasági ciklusokban még csak kvalitatíve sikerült megmagyarázni, a kvantitatív magyarázat sokak szerint továbbra is nyitott kérdés).

Ezekből a modellekből hamarosan tananyag lett, és 1990 után már nehéz lett volna olyan minőségi PhD kurzust találni, ahol a diákok ne tanulták volna a Diamond-Mortensen-Pissarides modell egyszerűbb változatait.  A súrlódásos piacok megterményekítőleg hatottak egyéb területekre is a pénzkereslettől az ingatlanpiacokig.  Eleganciájuk és széleskörű alkalmazhatóságuk miatt ma már standard részei a közgazdászok eszköztárának.