A kormányváltás előtt/alatt öt pontban szedtem össze a kormány előtt álló legfontosabb feladatokat. Orbán kötcsei beszéde remek alkalmat kínál arra, hogy teszteljem a valóságérzékelésünk közös pontjait. Meglepő, de vannak ilyenek.
1. "Az önkormányzati választás, amelynek nem ígéretekről, hanem a valóságról kell szólnia"
Az én valóságomban az önkormányzatok életveszélyesen eladósodtak, többnyire devizában. Orbán Viktor valóságát nem ismerem (azt senki sem ismerheti), de kétséges, hogy arról fog szólni a kampány, hogyan is kezeljék az önkormányzatok közelgő pénzügyi válságukat.
2. "A jövő évi költségvetés, amelynél fontos, hogy valós számokra épüljön."
Mostanra már rögzíteni kellett volna a jövő évi sarokszámokat és a főbb feltételezéseket, hogy megalapozott, megvitatott és egyeztetett költségvetése legyen az országnak. A tervezés több hónapos csúszásban van az önkormányzati választás miatt — és nem azért, mintha a Fidesz kényszeresen ragaszkodott volna ahhoz, hogy a valóságról beszéljen. Megint csak: Orbán valósága nem ismerhető meg, de azért illett volna a tervezés irányát kijelölni (szigorú vagy osztogató költségvetésre készüljünk-e).
3. "Az új Széchenyi-terv, amely lehetőséget ad azoknak, akik eddig nem kaptak esélyt"
Rossz. Csak ismételni tudom magam: nem kéne erőltetni az adócsökkentő-kiadásnövelő gazdaságpolitikát. Itt most egy lassú kilábalás lesz, piszmogó aprómunka, keservesen kiizzadt százalékok, nem egy szexi növekedési sztori.
4. "Az új alkotmány, amelyet 2011 tavaszán el kell fogadni".
Rossz. Semmi nem sürget minket, hogy új alkotmányt fogadjunk el. Az alkotmányozás értékes kapacitásokat von el a fontosabb feladatoktól. Hülyeségekről fogunk vitatkozni — mint például, hogy legyen-e benne a preambulumban a magyarok istene — ahelyett, hogy mondjuk az egészségügy finanszírozásáról vitatkoznánk.
5. "Magyarország európai uniós elnöksége."
A kormányváltást követő államigazgatási ámokfutás több hónapra megszakította a felkészülést, teljesen indokolatlanul. De legalább felismerték, hogy van itt egy feladat, amit nem a zemberek kértek a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, de mégis nagyon komolyan kell venni.
6. Dicséretes, hogy Orbán a feladatok között nem említi a devizahitelesek megsegítését. Remélem, ez azt jelenti, hogy a nemzeti eszközkezelő inkább lesz politikai kommunikációs eszköz, mint költségvetési tétel.
7. Bár Orbán öt pontjának nem része (nem előttünk álló feladat), Navracsics Tibor az államreform előkészítésén fáradozik, amelynek célja, hogy "a közigazgatás újra a közjót szolgálja. A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvénybe belekerült a hazaszeretet fogalma, mert a kormány meggyőződése szerint a köz szolgálatában állóknak jogszabályi kötelességük a magyar emberek boldogulásának és az ország gyarapodásának elősegítése."
Államreformra természetesen szükség van. Amit viszont eddig láttunk az államreformból, az inkább a Fidesz sajátos oszmán káderpolitikájának leképezése, mint valami modern államfelfogás. A regionális helyett megyei szervező elv a Fidesz szervezeti lrendjét tükrözi. Navracsics nem is csinált titkot belőle, hogy ezek élére pártpolitikusokat fognak kinevezni, ezzel is bővítve a politikai zsákmányszerzés lehetőségeit. Egy kormányváltásnál (ha még lesz itt olyan) komplett megyei eliteket válthatnak le, így a választás utáni fél évben nem csak a központi, de a helyi államigazgatás is béna kacsa lesz.
A közigazgatás szerintem eddig is a közjót szolgálta, dehát én Navracsics valóságát sem ismerhetem. Örvendetes, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvénybe bekerült a hazaszeretet fogalma: ez bizonyára ellensúlyozza a kéthónapos felmondási idővel, indoklás nélkül kirúgható, így bármikor kettétörhető karriert építgető hazaszerető kormánytisztviselők lojalitásának ingatagságát. Vagy nem.
Lényegében négy olyan témakör van, ahol egyetértek Orbánnal abban, hogy mi a fontos: az önkormányzatok, az uniós elnökség, az államreform, illetve a deivzahitelesek megsegítésének elsumákolása, és kettő, amiben nem: ez a gazdaságpolitika és az alkotmányozás.
Rosszabbra számítottam.
