Ez királyság gondolat! Szülőatyja Boross Péter.
Szülőanyja, aki íly módon mentesülne a gyermektelen nőkre kivetendő különadó alól, valószínű a késő nyári, de még szúrós Napsugár (Kárpáthy Turul legkisebb lánya), aki agresszíven letámadja az ebédre elfogyasztott töltött paprika után küldött nagyfröccstől elbágyadt hófehér homlokot. Tipikusan a "mázsa csókja" eset. Nagyon fejbe vágó.
A királyság, mint államforma, visszahozása persze irreális, felemlegetése azt a célt szolgálja, hogy alázzuk egy kört a szomszédos, történelem nélküli országokat. Bár az Aranybullával lezárult XI.-XII. századi magyar királyság kontra görög antik demokráciára épült XI.-XII. századi császárság közjóléte, kulturális fejlettsége összehasonlítás eredményét fix kettesre adnám.
De ez csak mellékszál. A legjobban a köztársasági elnök anatómiai-értelmi-érzelmi specifikációja tetszik, ui. jobboldali politikustól még nem hallottam SP-t ilyen nyíltan lehülyézni. A csak jelképes szerep lehetősége, a magát megkedveltetés, mint legfőbb, és akár még el is érhető cél számára, egyaránt a tudatosan bábszerepre ki- és megválasztás tényét erősíti meg.
A nők szülőgépként foglalkoztatása, alkalmazása, felhasználása,stb., illetve a meddőség megadóztatása még egyik királyunknak sem jutott eszébe. A minap egy jobbikos hímivarszerv a visszaeső cigány bűnözőket gettóba akarta zárni, most pedig BP a nőket szülőszobába. Kivéve persze a nem szülőket, mert azoknak irány a meddőhányó, hogy megkeressék a különadóra valót.
Volt egy antik görög állam, ahol a nem egészséges gyerekeket ledobták a hegyről, így biztosítva a génállomány megfelelő alakulását. Nem egészen száz éve pedig egy közelebbi birodalomban láttak a génállomány irányított nemesítéséhez. Vannak tehát altenatívák a nemzet jövőjének biztosítására. A lényeg, hogy "nem kell érzelmi kérdést kreálni az ügyből".
A történelemkönyvek egységes narancsszínűsítésének és a végleg szétszúzni kívánt baloldal látványának óhaját valószínűleg már a szunyókálásból ébredezést kiváltó belső görcsök okozta ingerek vitték az agytekervényekbe.
A királyság csak a múlt köde, a bábelnök, elnökbáb napjaink kisszínese, a meddőadó és a történelem egysíkúsítása viszont az elkezdődött jövő fenyegető árnya.
