Ideg-elme kategória, egy újabb feltörekvő:
Hanyecz István (Stefanicus Hungaricus Firkász): Ciklusok Csárda
1994 július 24 Vasárnap 16:33
Szeged , Péternél
Kis lak áll a nagy Duna-Tisza mentében
Óh milyen drága ezen
Óhaza kincse nékem ,
Öreg háza , ízes szója
Aki őt ide, haza várja
Anyanyelvünk közös kincsünk
Melyet mindketten megértünk
Amelyet nagyjaink már rég tudtak
Mivel ők már a Panteonban állnak
Szemlélik ők azokat
Akik majd őket követik a sorba
Ki lesz a következő
Isten a tudója
De ők azt már tudják
Akit ők kiszemeltek
Az ő útjukat járja
Hittel, becsülettel,
Őszinteséggel azon ténykedik
Hogy mit őseink megteremtettek
S mi a jelent, azt most megbecsüljük
És akkor lőn jövőnk, ami biztos lészen
Készülünk a holnapra, de keményen.
De legfőbbképpen önön magad
Készítsed föl a nagy feladatra
Mert te már tudod
Hol, mikor kinek adatik meg az
Amely másoknak csak álom
Tenéked már valóság
Mert Szülőhazád mögböcsűl
S itt a csárdában már azt is láthattuk
Hogy siet Körös a Tiszának örvényibe
Mint ahogy én sietek Szülőhazám ölébe
Átölel engem a szeretet
Amelyre oly nagyon vágytam
Mint ő vágyott gyermekére
Nagyon őszintén, becsülettel
Isten adta hittel
Isten engem úgy segéljen
Úgy légyen
Azok kedvéért, akik csak úgy átfutják a sorokat, és nem gondolkodnak el a tartalmi mélységeken, szögezzük le, hogy Szegednél a Maros torkollik a Tiszába.
A központozást úgy hagytam... (Jövő héten a rovat nyári szünetet tart!)
