" Ennek ellenére, a tűzijáték lemondásáért indított mozgalom akkor is csodálatos és valami egészen új, ha se pénz, se posztó nem jön ki belőle. Ha elmarad a színes rakéták kilövése a csatlakozó városokban, illetve – ha a kormány úgy dönt – Budapesten, mindenki tudni fogja, hogy ez a magyar szolidaritás jelképe. (Babarczy Eszter, hvg)
Eszternek teljesen igaza van. Mindenki tudni fogja, hogy a magyar szolidaritás jelképéről van szó. Onnan fogja tudni, hogy nemcsinálásban nyilvánul meg. A nemcsinálás egy gyönyörű magyar hagyomány. A csinálásnak tűnő manifeszt nemcsinálás pedig maga az ezeréves tradíció.
A teljes tehetetlenségben az erő érzetét kelti, hogy X ezer egymástól valójában elszigetelt ember, toppant egyet a lábával, és jól megmondja a Kormánynak, hogy itten ki az úr.
Hát a kormány... Szinte látom Orbán arcát, amikor Navracsics megmondja neki, hogy a facebookon milyen kis kemény dolgokat írnak, hogy így meg úgy. "Ja, ezek tényleg nem tudnak számolni, ezeknek az a négy nulla ami a millió és a milliárd között van abszolúte nem számít. " (ez az a pont ahol Navracsics közbevetné, hogy inkább a három nevű szám fejezi ki azt amit a NER-t irányító államférfiú gondol, de inkább mégsem veti közbe)
Nem gúnyolódom. Gúnyolódni egyes emberek döntésén, véleményén lehet, és az egyes emberek döntése, amit nagyjából a "lájkolom" kifejezés ír le, semmiféle negatív érzelmet sem vált ki belőlem. Annak a lájkolásnak az üzenete valóban az amiről Eszter ír, csak a kétszázezer lájkolás üzenete nem lesz sokkal több mint az egyéni lájkolásé. Településeket mosott el az árvíz, ezrek veszítették el mindenüket, vagy majdnem mindenüket, az ember tehetetlen a vízzel szemben, a városi ember pláne, és ezt fejezi ki a lájkolás. És semmi mást. A tehetetlenséget fejezi ki, tehát egy valóságos és respektálható érzést, de kétszázezer tehetetlenség sem több egy tehetetlenségnél. A nemcsinálás lehet magasztos, de nemcsinálás marad. Magyar nemcsinálás.
http://hvg.hu/velemeny/20100630_tuzijatek_arvizkarosultak
