"Ha a választásokon túlra gondolok (...), a legnagyobb szakmai dilemmát az okozza, hogy hogyan fogjuk a világ nyilvánossága előtt felfedni az ország valóságos helyzetét anélkül, hogy ne kerüljünk Görögország helyzetébe" — számolt be még áprilisban Orbán Viktor gondjairól a Heti Válasz:
http://hetivalasz.hu/uzlet/orban-viktor-aggodik-hogy-mi-lesz-a-valasztasok-utan-27752
Azóta már tudjuk, hogyan csinálták ezt, de most nem erről van szó.
Mesterházy Attila ugyancsak a kampányidőszakban (megszokott hülyeségeinek egyikeként) úgy vélte, az MSZP_ben "110 százalékos hozzáállásra" van szükség, hogy a párt sikeresen szerepeljen a választásokon:
http://www.hirextra.hu/2009/11/24/eldolt-mesterhazy-szall-szembe-orbannal/
Amint valamennyien tudjuk, mindketten hajszálpontosan egy darab választásra gondoltak: a 2010-es országgyűlésire. Ma cikizgetett nyelvi jelenségünk a többesszámosítás.
Ennek sajátossága, hogy bár eddigi példáinkhoz hasonlóan a tudatlanságból és a műveletlenségből táplálkozik, a leggyakrabban mégsem a politikusok használják — hanem az újságírók. Elemi erővel tör magának utat a könyvkiadásban is, és általában mindenhol, ahol angoltudásukból élő emberek dolgoznak.
"Antóniának nem csupán a vékony alakja szembetűnő, hanem formás, izmos lábai is" — írja a Nők Lapja Café:
http://www.nlcafe.hu/sztarok/20100602/elkepesztoen_jok_eros_antonia_labai_-_fotok/
"Simona Halep... az eredetinél jóval kisebb mellekkel jelent meg"— számol be a francia teniszbajnokságról az Index:
http://sportgeza.hu/tenisz/blog/2010/05/29/mar_nem_akkorak_a_teniszsztar_mellei/
stb. stb.
Nos, mindezeket a páros testrészeket — az indoeurópai nyelvektől eltérően — mi, magyarok egyes számban mondjuk. Kedvenc példám az 1970-es évekből a "Magas, szőke férfi..." filmsorozat első része, amit először magyarul láttam.
— Magas, szőke férfi, felemás cipőben — számolt be a kiválasztott balekról az alügynök a főügynöknek.
— Felemás??
— Egyik fekete, a másik sárga.
Úgy adódott, hogy nem sokkal később (amikor még emlékeztem erre) megnéztem a filmet oroszul is.
— Magas, szőke férfi, fekete cipőben.
— Feketében??
— Igen. A másik sárga.
No ja. A magyar nem indoeurópai nyelv.
A fő példánkban szereplő "választás" azért különleges eset, mert nemcsak tükörfordítás, de egyúttal az újságírók tömeges tudatlanságának indikátora is. A fogalom jelentése itt is durván más magyarul, mint angolul: a cselekvő igei állítmányokra alapozó magyar nyelvben a választás az a tevékenység, amikor valaki választ: ahányszor választ, annyi választás. 2010-es választások tehát vannak: egy országgyűlési tavasszal, egy önkormányzati ősszel. Angolul viszont a választás az a tevékenység, amikor valakit megválasztanak: ha egy embert, pl. az USA elnökét (még ha alelnökkel is) választanak, az "választás", ha többet (pl. a képviselőket), az "választások".
De ezt az újságírók nem tudják. "Horvátországban megkezdődtek az elnökválasztások" — írta tavaly év végén (ez a találat jött be elsőnek) a HírExtra:
http://www.hirextra.hu/2009/12/27/horvatorszagban-megkezdodtek-az-elnokvalasztasok/
— pedig hát Horvátországban ugyanúgy pontosan egy köztársasági elnököt választanak, mint egyebütt.
Megállapíthatjuk, hogy a többesszámosítók nemcsak magyarul nem tudnak, de angolul se.
