Bayer Zsolt már megint irt valami gusztustalan és meglehetősen szánalmas marhaságot Széles Gábor házi újságjába. Amiről eszembe jutott ez a régi mesém a Korridorról. Bayer annyira nem érdekel.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, Fjodor Dosztojevszkijnek hívták, de a szülei általában Fegykának szólították.
Volt neki egy nővére is, Jane Austin. A papájuk Daniel W. Silverstein, aki irodalomtanár volt a Brooklyn Highban, ragaszkodott ezekhez a különos nevekhez. A mamájuk viszont ellenezte a névválasztást, azzal, hogy ki fogják csúfolni oket a társaik, akiket Joeynak vagy Betty Lounak hivnak. Goldmann nagypapa történelemtanár volt Iowaban, a mamát Anne Boleyn Goldmann-nak nevezték, tudott volna mesélni ezekről a dolgokról. Ők az egyedüli zsidók ebben a történetben. Goldmann nagymamának volt egy kínai palotapincsije, akit Bayer Zsoltnak neveztek, és ő az egyedüli Bayer Zsolt a történetben.
-- Mondjál nekem mesét, Mama! -- kérlelte anyukáját Fegyka.
-- Bevetted a gyógyszered? -- kérdezte a Mama.
-- Nem -- válaszolta Fegyka.
Fegykának, legalábbis Dr. Yang gyermekpszichiáter szerint, konfabulációs szindrómája volt. Mondjuk úgy, néha sajátos módon interpretált bizonyos tényeket. Például azt mesélte Gonzalez néninek, hogy a Pápa bent járt az óvodában és csíkos zoknija van, és azt is, hogy Washington elnök nem is halt meg, hanem fagylaltos a West Side-on és neki is csíkos zoknija van. Dr Yang Resedin-t írt fel Fegykának, lefekvés előtt egy szemet.
Anne Boleyn Goldmann-Silverstein szerint, ha Fegyka nem vette volna be a Resedint, akkor hazudna, tehát azt mondaná, hogy bevette, de nem ezt mondta, tehát bevette a Resedint. Kreatív és boldog család voltak, ezt, gondolom, nem nagyon kell mondanom.
-- Csipkerózsikát meséld, de legyen benne triceratopsz -- helyezkedett el Fegyka az ágyában.
-- A könyvben nincsen triceratopsz! -- mondta erre a Mama.
-- Dr. Yang azt mondta, hogy nagyon nehezen tudom feldolgozni a
konfliktusokat -- közölte Fegyka, és kicsit beljebb bújt a takaró alá.
A Mamának eszébe jutott Dr. Yang száznegyven dolláros óradíja, és rájött arra, hogy valahol, a sorok között, esetleg, mégiscsak talál egy triceratopszot.
Úgyhogy lett is triceratopsz, meg boxolóvilágbajnok, meg Szaddam Gonoszbácsi Husszein (csíkos zoknival), meg az a gumicukor amit ritkán lehet kapni, meg nagy piros frottírtorülközo a történetben, de alapvetően a Rossznénirol szólt, akit nem hívtak meg a valahová, meg a rokkáról ami jól megszúrta Csipkerózsikát. És akkor...
-- Különös -- jegyezte meg a Mama.
-- Elaludtak, és száz évig aludtak -- mondta Fegyka a takaró alól.
-- Nem ez a különös, hanem az, hogy tegnap láttam Jay Lenot az óvoda mellett és csíkos volt a zoknija.
-- Itt az áll, hogy Csipkerózsika besebhintőporozta a szúrást, aztán hozzáment a herceghez, aztán elvált tole és hozzáment egy ingatlanügynökhöz, és aztán eléggé elhízott és délelőtt mindig a “Szépek, Gazdagok Nagyonszokeszilikonosmacákkal”-t nézte az NBC-n -- mondta a Mama.
-- Az nem is igaz, mutasd meg! - kezdett sírdogálni Fegyka.
De igaz volt...
-- Holnap megmutatom ezt a könyvet Danielnek -- gondolta a Mama.
-- Holnaptól csak diétás kólát iszom -- gondolta a Felelős Mesetündér.
Ezzel vége is lenne a mesének. De még van valami. Hans Selbmaier, Jan Sotocka és Ion Militescu határőrök voltak. Egy kicsi ország határán teljesítettek szolgálatot. Mikor reggel megérkeztek a határállomásra, azt látták, hogy a kicsi országot úgy belepte a rózsa, hogy be sem lehetett látni. Másnap megérkezett az Európai Unió küldöttsége és megállapította:
A rózsa hol egy centi, hol három centi vastag, tehát nem felel meg az uniós normáknak, ezt nem is szabad rózsának nevezni, legfeljebb nagykiterjedásű futónövényzetnek. Ráadásul a rózsának rózsaszaga van.
Vannak. akik a 98-as oktánszámú benzin szagát szeretik, ezekre egyáltalan nincs tekintettel. Összesen tizenkilenc szabályt szegett meg a rózsa, és huszonhárom előírást. Aggodalmukat fejezték ki, majd hazamentek.
A kicsi országban mindenki elaludt, egyetlen pillanat alatt. A Miniszterelnök is elaludt, az Ellenzék dicső vezére is, pedig éppen csúnyát gondoltak egymásról, de a gondolat is elaludt a fejükben.
Elaludtak a mobiltelefonreklámok és az állományjavítók, elaludt minden élelmiszerszinezék és természetazonos aroma. Elaludtak a gonoszságok a reggeli újságokban és elaludt a kutyagumi a homokozóban.
Csak Fegyka nem aludt. Sajnálta a meséjét, és remélte, hogy azért majd jön egy herceg csíkos zokniban, vagy malackák, három vagy négy. Azokat is szerette, a malackás dolgokat, a meséket, a gumicukrokat és a frottírtörülközőket.
És most csak úgy vége, mint mindig.
