Nem vagyok vallásos. Nem neveltek annak. Az egyik nagymamám hitét nagyon komolyan megélő katolikus volt, a másik nagymamám pedig a bejárati ajtaján mezűzét tartó, külön tejes és zsíros mosogatót tartó zsidó, aki egyetlen imádságot mondatott el velem, évente párszor, de már azt is elfelejtettem. Nagyanyám jankipernek mondta a Jom Kippurt, rasasónénak a Rós Hásánát, és büszkén nem hitt Istenben, mert az, aki ugye nem létezett szerinte, "hagyta", hogy többtucat családtagját megöljék 44-ben. Nagyanyám hitetlensége sokkal inkább Jób haragja volt mint valóságos ateizmus, de teológiai tapasztalatlansága okán ő csak úgy értelmezte, hogy nem hisz Istenben. Juszt sem.
Őszintén szólva nem nagyon érdekel Bede, Para-Kovács és Tóta W. Árpád véleménye Istenről, és valljuk be, másról sem nagyon. Igen, ezt is bevallom, a Katolikus Püspöki Kar körlevelei sem tartoznak napi olvasmányaim közé, ahogy a Lubovicsiak fontos levelei sem, amelyeket anno nagymamámnak küldtek, és nem lehetett csak úgy kidobálni őket, el kellett égetni, mert szent szövegek voltak benne. (Nem tudom, hogy nagyanyám mit csinált, egy ideig gyűjtögette őket arra emlékszem, és természetesen nem olvasta el őket, ebben egészen biztos vagyok. Olvasott, sokkal többet mint én, a négy elemijével és a három polgárijával, és nem csak Appassionátát Szilvásytól, van aki-e nevet ma még ismeri, hanem "rendes" irodalmat is.)
Pár hete a Siratófal kövei közötti résbe dugtam az előre összehajtogatott és leragasztgatott kicsi papírost. Álltam a Falnál, és imádkoztam, mármint azt gondolom, hogy ez imádságnak tekinthető, vélhetően inkább valamiféle keresztény mint zsidó imádságnak. Védőszentem, casciai Szent Rita szobra előtt szoktam imádkozni még, évente kétszer, de szigorú technikai szempontból az sem minősül imádságnak. Mert szigorú technikai szempontból, nem vagyok hívő ember. Sem római katolikus, sem zsidó.
Nem, nem hiszem, hogy Bedeparatóta valamiféle borzasztó dolgot mondott volna, inkább azt mondanám hülyeséget beszéltek, és nem gondolom, hogy ez rosszabb hülyeség mint a megszokott, otthonos, napi hülyeség, ami mindenfelől ömlik. Bede (nem, nem fogom idézni ezt a három fiatalembert, még linkelni sem fogom) szövegében éreztem egyedül a szokásosnál gonoszabb butaságot, de nála is inkább az internetcelebek okoskodó bornírtságát véltem felfedezni, mint valami sokkal rosszabbat. Azt viszont tudomásul kellene venniük, hogy vannak tisztességes, intelligens, pontosítok, náluk sokkal tisztességesebb és intelligensebb emberek, akiket vérig sértettek. Ez legyen az ő személyes problémájuk.
Bedeparatóta csak "villantott". Nem azt amit a Lindsay Lohan szokott, mert az nincs nekik, azt villantották amijük van. Villantani akkor szoktak a lédigagák, amikor éppen két percig nem róluk beszélnek. Nincsenek egyedül. Villantós ország vagyunk, csak nem nagyon akarnak ránk befizetni mint a Lindsay Lohan filmjeire (aki amúgy nem volt rossz a Prairie Home Companion-ben). Nem nagyon érdekelnek senkit a villantásaink, csak minket, és talán Jan Slotát, aki azt hiszi, hogy az valami lézerfegyver amivel a szlovák vodkaállományt akarjuk megtizedelni. Horkay-Hörcher tanszékvezető úr, a Heti Válaszban viszontvillant majd egy vonalasat, Bayer Zsolt elmondja, hogy most tényleg, de tényleg reszkessen a Bedeparatóta, mert szögesléccel fogja ő személyesen csinálni a csinálandót, és nagyon várok egy Szijjártót, aki elmondja, hogy brutális megszorítások vannak az országban, és mutyi, és ha azonnal nem hagyják abba a röhögést akkor a Cser-Palkovics tanár úr fogja megtartani a tesiórát. Kiszámíthatóan villantunk.
Csak Isten nem villant. És ez a lényeg.
