1918. november harmadikán Páduában az osztrák-magyar hadsereg parancsnoksága aláírta a fegyverszüneti szerződést. Ugyanezen a napon a Világ című lapban megjelent egy írás, a "Kiáltvány a magyar intelligenciához". Azokat akik ezt aláírták ma baloldali-liberálisoknak neveznék (bár legtöbbjük szinte biztosan nem nevezte volna magát annak, ahogy, bár talán nem pont ugyanúgy és nem ugyanazon okból, én sem nevezném annak magam itt ma a huszonegyedik század elején).
Ma ugyanis 2009-et írunk. Néhány hülyegyerek egy szerencsétlen fehér lovat abajgat a Bartók Béla úton, ez a hír, emiatt van most mindenki oda. Nem tudom lesz-e hirig, de nem is érdekel. Én most le fogom írni pár aláíró nevét, azokét akik egy olyan Magyarországot képviseltek, amihez talán közöm van, szemben a Kormányzó Úr Őfőméltósága Magyarországával, amihez meg bizonyosan nincs.
Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Bartók Béla, Csók István, Dohnányi Ernő, Füst Milán, Kaffka Margit, Kassák Lajos, Kernstok Károly, Kodály Zoltán, Kosztolányi Dezső, Kőnig Dénes, Lengyel Menyhért, Lesznai Anna, Lukács György, Ódry Árpád, Poór Bertalan, Schöpflin Aladár, Vámbéry Ármin.
Ennyi.
