Mai hír, hogy a francia Gerard de Nazelle-t választották meg az Európai Innovációs és Technológiai Intézet igazgatójának. Az intézet igazgatótanácsának tagjait már korábban megválasztották, egyikük Magyar Bálint egykori tudományos segédmunkatárs (az igazgatótanács tagjai részben az európai tudományos, részben az ez európai technológiai elitből kerültek ki, Magyarországnak sikerült behúznia Magyar Bálintot, amiért nem csodálkozom).
Az Európai Innovációs és Technológiai Intézet az uniós töketlenkedések iskolapéldája, ráadásul még Magyar Bálint is a környékén sertepertél; az ilyesmi megér egy misét. (A "megér egy misét" szerkezetet akkor használnánk helyesen, ha Magyar Bálint a tagság kedvéért felvette volna a katolikus hitet, de most bulvárosodunk.)
Volt egyszer egy maoista ifjúsági vezető. A Kedves Olvasó most okoskodik, hogy biztos a Demszky. 1. Ne tessék olvasgatni a fejemben, mert idegesít. 2. Ez egy portugál maoista volt, hehehe, meg tetszettek lepődni, mi? Telt-múlt az idő, a portugál ifjú egyre kevésbé volt ifjú, annál is kevésbé maoista, és egyszer csak ő lett az Európai Bizottság elnöke. A már nem is annyira fiatalembernek, akit nevezzük mondjuk José Manuel Durao Barrosonak (tudom, Zsuzénak mondják a portugálok, de 1. ez nem a Telesport, ahol a brazil futballisták nevét hülyén kell kiejteni, 2. egyáltalán nem kell kiejteni), látomása volt.
Barroso egy hatalmas egyetemet látott, az európai MIT-et, az uniós felsőoktatás és tudományos kutatás zászlóshajóját. Az amerikai Massachussetts Institute of Technology a világ egyik legjobb felsőoktatási intézménye, hétmilliárd dolláros kamatozó magánvagyonával, Nobel-díjasaival még a látomás-kategóriában is a nagyobbak közé számít. Barroso ilyet akart építeni itt, Európában. Az Európai Bizottság közleményt adott ki: Európának is lesz MIT-je, utol fogjuk érni a jenki elvtársakat a kapitalizmus építése terén. Barroso szeme előtt európai Nobel-díjak, európaiak tervezte iPodok, szuperszámítógépek, csodakütyük lebegtek. I have a dream, eu tenho um sonho, mondogatta magában, és nem vette észre, hogy amibe belelóg a keze, az nem egy mézesbödön.
A franciáknak tulajdonképpen tetszett az ötlet: egy hatalmas új egyetem európai pénzből, természetesen valahol Párizs környékén. A britek, különösen a nagy angol egyetemek rektorai már nem lelkesedtek annyira: az oxfordi rektor Chris Patten egyenesen hatalmas pénzpocsékolásnak nevezte Barroso látomását. A European Research Advisory Board kisebb módositásokkal támogatta volna a tervet. A kisebb módositás az lett volna, hogy egyáltalán ne legyen új intézmény, de az erre szánt pénzt hadd költsék el inkább ők.
Barroso igazi európai uniós államférfiúként viselkedett. Nem tágitott, állt a vártán, no pasaran és megteremtette az European Institute of Technologyt. Nem egészen lett egyetem, sem kutatóintézet, hanem egy igazi európai intézmény sok-sok kisebb bizottsággal, szinttel, csúcs- és egyéb szervvel, és egy darab alig használt Magyar Bálinttal. Egyelőre nagyjából a huszada lesz az EIT költségvetése az MIT költségvetésének. Kicsit sárga ez az európai MIT, kicsit savanyú, de legalább a mienk. Ennyi volt mára.
