Kedves Barátaim!
Szeretnék köszönetet mondani a választásra jogosultaknak. Különösen azoknak, akik elmentek szavazni. És még különösebben azoknak akik az új irányra szavaztak. Anélkül, hogy megmondtuk volna, merre van az új irány. Szeretnék köszönetet mondani az aktivistáinknak. Itt rengeteg ember rengeteget dolgozott. Egy részüket majd a jogászok megvédik, oszt' jónapot ! Őket láttuk legtöbbet, akik itt állnak a hátam mögött, vagy még kinn vannak a benzinkútnál. Magamat is talán a legtöbbet látottak közé sorolhatom, ha a HÍRTV-t, a Magyar Nemzetet, a Magyar Hírlapot, a Demokritát, vagy az ECHO-t nézzük, de mögöttünk rengetegen dolgoztak: gyártásvezetők, operatőrök, publicisták, agitátorok, hadd ne mondjam mind. Sok-sok ezer, tízezer ember dolgozott azon, hogy ez a fantasztikus eredmény megszülessen. Köszönöm a munkájukat, és üzenem nekik, hogy nem dolgoztak hiába. Kevesen voltunk, de végre elegen.
.jpg)
Kiterítjük az alieneket
Majd figyeljék, most hány párt fog majd elemezni, magyarázni, értelmezni és spekulálni. Egyetlen párt van Magyarországon, amelynek nem kell értelmezni, nem kell spekulálni, nem kell magyarázni, mert jobb ha a részletekbe nem megyünk. 56 százalék. Soha nem volt ilyen. 56 százalék magáért beszél, ez 1.630.482 választóval kevesebb mint 2002-ben. 638.759 szavazóval kevesebb, mint 2006-ban, és 1.754.518 fővel kevesebb, mint tavaly márciusban. Viszont legalább 172.732 vokssal több, mint 5 éve.
Ilyen kevés támogatottsággal 56 százalékot elérni önmagában is példátlan az európai és a magyar politika történetben, de ha ehhez hozzávesszük azt – csakhogy a kedvünk jobb legyen –, hogy negyven százalékot vertünk a másodikra, akkor pedig világos, hogy micsoda pancser ellenfelünk van ebben az országban.
Az Európai Unióban az átlagos részvételi arány 43,1 % volt. Magyarországon 36,29 %. Ez majdnem 7 százalékkal kevesebb mint az átlag, de ha Közép-Kelet Európát nézzük, ideszámítva a lengyeleket, letteket meg a cseheket, viszont kivonva az osztrákokat, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarország volt a legmagasabb a részvételi arány. Európában a tizenkilencedik. A huszonhétből.
Te Jóisten ! Hát ez még mindig itt van ?
Mit üzen ez a választási eredmény Magyarország számára? Ez a választási eredmény arról beszél, hogy Magyarország felemelte a hangját, és kimondta, hogy változást akar. Soha nem látott bonsai-többség mondta ezt. Illetve 2004 óta nem látott tábor mondta ezt. A választásra jogosult magyar polgárok 20 százaléka! Ez mindannyiunk számára felemelő élmény, hiszen gondoljunk arra, hogy mennyi válság, gond, baj és nehézség gyötri ma a magyarokat, és mindennek ellenére minden ötödik választópolgár elment, hogy ránk, Schmitt Palira, Áder Janóra, meg Deutsch Tomira voksoljon. Olyan egységet és egyetértést mutat ez az 1,6 millió szavazó, amire korábban soha nem volt példa. Ez majdnem annyi mint a Mónika show nézettsége. Több mint tízszer annyi, mint az Il Ferro károsultjainak száma ! Családok, fiatalok, idősek, munkaadók, vállalkozók, munkavállalók, betegek, egészségesek, fogyatékkal élők, sportolók, művészek, a kultúra és a szellem emberei, kőfaragók és balettáncosok mind olyan összefogást mutattak ma Magyarországon, 20 százalékos összefogást, amivel a politikai életben, a magyar szellemi életben még soha nem lehetett menni semmire. De most talán igen.
Már csak egyetlen kérdést kell megválaszolnom, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy mire jó ez a győzelem? Mire jó ez a győzelem? Mire elég ennyi ember akarata itt Magyarországon? Bátran kimondhatjuk, hogy Magyarország polgárai döntöttek: Minden politikus szarjon sünt !
hogy két pofonnal hazazavarjuk őket ?
5.100.348-an, igen, ötmillió-egyszázezer-háromszáznegyvennyolcan, vagyis az ország majdnem kétharmada, 64 %-a azt mondta: elég volt a parlamenti bohóckodásból. Nem mehetnek tovább úgy a dolgok Magyarországon, ahogy eddig mentek. Magyarország eldöntötte, és ki is fejezte azt a döntését, hogy talpra akar állni. Csak még azt nem tudják kivel. Mire jó ez a győzelem, kedves Barátaim?
Fogalmunk sincs ! Ez egy olyan tény, amelynek az igazi jelenőségét most még alig tudjuk felmérni. A szocik lehúzták magukat a WC-n, a szabad demokratákat már Horn Gábor szerint is elküldték a picsába. Muhahaha. Lassan már az egész MDF-et kivásároltuk, de Ibolya még mindig tartja magát. A Jobbik na az már gáz, kedves barátaim. Szegedi Csanáddal ők most játtszák el a Kivágónét éppen, de magunkfajta Barbieval, meg a polgári körös társammal, ezzel a Vonával még nem tudom mit kezdjünk. No majd Kövér Laci megint kitalál valamit. A magam részéről Wittnerhez meg Széleshez azért lesz egy-két szavam. Ezt megígérhetem. Aki nem ért a szóból, nézze csak meg Bencsiket.
De egy dolgot biztosan mondhatok: ennek a győzelemnek az erejével fogjuk végigmantrázni Magyarországot. Még egyszer köszönöm! Nekünk már csak egyetlen dolgunk van az ünneplés mellett, hogy ezt a győzelmet ugyanolyan alázattal viseljük és fogadjuk, mint ahogyan fogadtuk a korábban ránk mért választási vereségeket. Na jó, relax, csak vicceltem.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattatok!
