1968 júniusában tartották a francia nemzetgyűlési választások két fordulóját. A 487 mandátumból 354-et szerzett meg a gaulleista-független republikánus koalíció és még 42-t kisebb jobboldali pártok. A baloldal két pártja összesen csak 91 mandátumot szerzett.
Charles de Gaulle egy évvel később lemondott, utódja az elnöki székben Georges Pompidou lett, az ő halála után pedig Valéry Giscard d'Estaing egészen 1981-ig vezette Franciaországot. Az országnak tehát több mint 22 évig volt jobboldali elnöke egyhuzamban.
A jobboldali elnökség idején évekig háborúztak Algériában, puccsot kíséreltek meg szélsőjobboldali tábornokok, merényletet követtek de Gaulle ellen, száznál több embert ölt meg a párizsi rendőrség egy tüntetésen. És ott volt 1968, amikor olyan sztrájkok és tömegmegmozdulások voltak, amihez képest a múlt szombat kedélyes kis választási afterparty volt.
Orbán nem de Gaulle. Orbán egy kispályás figura, egy kispályás országban, de ugyanolyan erős ma Magyarországon, mint de Gaulle volt Franciaországban. Neki nem kell elmenekülnie Massu tábornokhoz Németországba, ugyan miért tenné, nem fenyegeti senki.
Magyarország ma leginkább Orbánra hasonlít, a valamivel jobb Magyarország az elméleti Orbánra, a valamivel rosszabb Magyarország a gyakorlati Orbánra. Csak a nagyon jó Magyarország nem hasonlít Orbánra, de a nagyon jó Magyarország egy kis sziget csak ebben a furcsa illatú tengerben.
1968 nem bukott el. 1968 még a francia jobboldalt is megváltoztatta.
2018 nincs. Nem arról van szó, hogy nem elég tehetséges az ellenzék, és ezért nem találta ki az Üzenetet, 2018 a tehetségtelen ellenzéki politikusoktól teljesen függetlenül sincs. Nem állt össze valamivé. Magyarország aránylag jó befektetés azoknak, akik hét-nyolcszáz euróból akarnak melóst venni, aránylag sok pénzt feccol bele az Unió, ahhoz, hogy ne süllyedjen be abba a bizonyos furcsa illatú tengerbe, de ennyi és nem több. Kicsit szegényebb, mint Szlovákia, kicsit gazdagabb, mint Románia. Erre nem épülhet üzenet.
Magyarország nem izgalmas ország. Izgalmas országgá pedig csak emberi teljesítmények tehetik, Ahogy Franciaországot is emberi teljesítmények tették izgalmas országgá. Az emberi teljesítményekhez tehetség kell, szorgalom, alázat, és nem ideológiai szárazedzés. Franciaország bámulatos elitfelsőoktatást jelent, szinte páratlan kultúrát, perspektívát a problémáival együtt. Magyarország kiüresedett, egy témájú lett, még szégyellni sem lehet rendesen, annyira sem vagyunk már érdekesek.
Egy generáció legjobbjai fogják elhagyni az országot. Csendesen, kis lépésekben, minden felesleges hisztéria és kapkodás nélkül. Ezek a srácok akarnak egyet futni, egy nagyot, fel a hegyekbe, meg akarnak valamit mutatni a világnak, hogy jelen voltak, hogy részei voltak a történetnek. Ezt megtehették 68 után Franciaországban, de nem tehetik meg 2018 után Magyarországon.
P.S A közpénzből fenntartott rezsimblogon Schmidt Mária egyik aristoja (vélhetően az igazi aristo, amelyik alig különbözik a másolatoktól) cselédek és disznópásztorok utódjainak nevezte Kornai Jánost, Barabásit, Chikán Attilát és a többi listázott professzort. Annyi történt, hogy valakinek ki kellett fizetni harmincezer forint plusz áfát. Áfáról én sajnos nem tudok posztot írni
