„Az ősz folyamán számos olyan törvényt tárgyal majd a parlament, amik olyan nagy területeket alakítanak át, amik az államadósságot folyamatosan újratermelték. Ilyen például a nemzeti felsőoktatás vagy nemzeti közoktatás rendszere, amelyekre vonatkozó előterjesztéseket az oktatási államtitkár a lehető leghamarabb meg fogja tenni” (Szíjjártó Péter, 2011. augusztus)
Szíjjártó Péter nyilatkozata után Magyarország az OECD legnagyobb GDP-arányos költségvetési kiadáscsökkentését hajtotta végre és ma Magyarország GDP-arányos költségvetési kiadása a legalacsonyabbak között van az Európa Unióban. Nagy-Britannia nominális per capita GDP-je több mint háromszor nagyobb, mint Magyarországé, és kb. másfélszer nagyobb az oktatási költségvetés aránya a GDP-hez képest.
A Klubrádió betelefonálói ilyenkor szokták megjegyezni, hogy igen, mert az Orbánék nem akarnak kiművelt emberfőket, meg blabla, meg ígymegúgy, de ez nem a Klubrádió. Én nem hiszem azt, hogy Orbánék tudatosan tönkre akarnák tenni az országot, (jézusom, miért írok ilyeneket, most erre a mondatra fog mindenki ugrani), azt azonban gondolom, hogy Orbánék sokkal kevésbé bíznak az oktatásban, mint elődeik. Úgy gondolják, hogy ez az oktatásizé alapvetően egy liberális nünüke, nem azon múlnak a dolgok, túl van dimenzionálva, valamelyest meg kell emelni a pedagógus béreket, de azért nem kell túlzásba vinni és főleg nem kell ezzel az egésszel annyit foglalkozni.
Valójában ez van a viták hátterében, ezért kezdtek lázadozni a tanárok (amíg rájuk nem uszítják a Heti Válasz bérgyilkosait, mint tették az etikai kódex esetében, Szőnyi Szilárd gyakorlatilag újságcikkben hívta ki az ávót a tanári karra).
Van egy social conservative mantra, miszerint a progresszív-liberális agenda-t az oktatáson belül akarják beletársadalommérnökösködni az egyszerű nép fejébe, ezért kell ragaszkodni a hagyományos, frontális, lexikális adatokra épülő, tancsinéninekjelentemes, krétatáblás, egyenesenülj, hozzkiazellenőrződ alapú oktatási rendszerhez, amihez még hozzá szokták tenni, hogy bezzeg régen, és közben fogalmuk sincs arról, hogy mi volt régen, csak beszélnek bele a vakvilágba.
Régen, azaz a második világháború előtt, nagyjából annyian érettségiztek Magyarországon, mint ahányan ma master degree-t szereznek, 2016-ban vagyunk, Vitéz Nagybányai erősen gyengélkedik, és egy globális versenyben kellene helytállnunk. A magyar felsőoktatásban a hallgatók száma nagyjából háromszorosára nőtt a rendszerváltás óta, miközben az oktatók száma alig nőtt, a középiskoláknak ennyivel több gyereket kell felkészíteniük az egyetemre, mindezt egy demográfiai válság kellős közepén.
Orbánt nem lehet meggyőzni arról, hogy az oktatási rendszer válságban van, mert a social conservativism, és annak is a sajátos illatú kelet-európai verziója a lételeme. Az a jobboldali lakájértelmiség, amelyik körülveszi, még azt sem meri elmondani Orbánnak, amit az hallani akar, mert hátha más hangnemben akarja hallani, ráadásul a magyar történelem legtehetségtelenebb és legsötétebb lakájértelmiségéről beszélünk, ami tekintve a szomorú előzményeket, elég nagy szó.
Orbán erős nemzetállamról szeret beszélni, és közben egy meglehetősen gyenge nemzetállamot épít. Orbán számára az erő a TEK-ben van, Hajdú tábornok érdekes mosolyában, és nem a kockásinges geekekben, akik alkoholmentes kézműves sört isznak törkölypálinka helyett. A magyar jobboldal (ez aránylag nagy pontossággal Orbán Viktort jelenti) nem hisz abban, hogy Magyarország versenyképes lehet, mármint a sorosintenzív, liberálszemüveges, elsatnyult, merkelizálódott, agyragyúrós értelemben, Orbán abban bízik, hogy valahogy Dzsudzsák lefordul a védőjéről és attól kezdve minden más lesz.
Az oktatási krízis kis pofonokból áll. Nem fog itt semmi sem összeomlani, és minden egyes pillanatban úgy fog tűnni, hogy nagyobb belátható marginális haszon származik abból, hogy háromgyerekes családokra költünk (mondjuk ezt nem gondolták végig), sportra, közmunkaprogramra, mintha oktatásra költenénk. Lokálisan Szíjjártónak van igaza. Ma minden oktatásra fordított forint csak az államadósságot növeli, a holnap meg olyan soká lesz, hogy nem is érdemes foglalkozni vele. Valójában a holnap van csak a bajnak, a hülye holnap, ami itt fontoskodik körülöttünk, progresszívkedik, meg gender, meg talán még a bőre sem olyan szép pinkes árnyalatú. A tegnap az igen, azt szeretjük, különösen azt a tegnapot, amit mi találtunk ki.
Teljesen nyilvánvaló, hogy most egy ideig semmire sem lesz pénz, mert ha ez ember a húszmilliót elég nagy számmal szorozza meg, akkor tényleg rettenetesen nagyon sok nulla lesz a végén. Orbánnak vannak bizonyos tervei, és ezen tervek között nincs ott az oktatás reformja.
Az elmúlt ötvenkét évben nem nagyon változtatott azon, amit elhatározott, utoljára talán akkor, amikor Erzsi néni a középső csoportos óvónéni nem adta neki oda a piros teherautót (tuti, hogy volt rá gondja, és már 1998-ban kicsinálta Erzsi nénit, a gyerekét is kicsinálta, sőt két-három szomszédját is, mert abból talán tanulnak). Nem lehet semmire sem kényszeríteni, totális hatalma van ebben az országban, magunknak tartozunk azzal, hogy bátortalanul kimondjuk az igazságot, hogy egyáltalán gondolkodunk az igazságon, akkor is, ha praktikusan semmi értelme.
