A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Picur története

2014.10.20. 11:48 | seprűbajnok | 13 komment

Címkék: hétköznapi történetek

Mama halála után Papa egyedül maradt. Nagyon. A felnőtt fiú, az unokák Pesten, barátok sose voltak különösebben, a néhány rokonnal hűvös a viszony. Amikor egy régi haver kutyájának kölykei születtek Papa elhozhatott egy kis szukát.

A kicsi jószág alighanem egy welsh corgi és egy mopsz törvénytelen kapcsolatának gyümölcse lehetett, ennek megfelelően meglehetősen aprócska, így aztán a nem túl fantáziadús Picur nevet kapta Papától. A ficni eb azonban tüneményes volt, kedves, vidám, huncut, kölyökkutya-mód túláradó, szertelen és játékra mindig kész. Papa és Picur hamar összeszokott: az ember kényeztette az apróságot, etette, játszott vele, a kutya pedig mindig örült Papának és boldogan falta kedvenc kajáját, a túrós tésztát. Három évig tartott az idill, s ez alatt Picur csak egy kicsit lett magasabb, de jelentősen szélesebb. Ha kihúzta magát, akkor tán már a 35 centis marmagasságot elérte, ellenben hordószerű alakot vett fel. Pofácskáját pedig a mopsz ős bulldogszerű genetikája határozta meg. Mi tagadás, a kutyus aprócska volt és csúnyácska. Szebben fogalmazva: érdekes arcú, szabálytalan szépségű, egyedi küllemű.

Egy nap aztán Papa nem jött haza. Picur nem értette a dolgot, hiszen étele, itala volt, de túrós tészta, a szokott játszás és a gazdi sehol. Egyszer jött ugyan egy nő, hosszan nézegette őt, de aztán közölte, hogy „Hát nekem ez a nagyon csúnya kutya nem kell.” Picur nem értette igazán, de napról-napra szomorúbb lett. Aztán váratlanul bepakolták egy papírdobozba, azt egy autóba. Némi zötykölődés után egy ismeretlen, furcsa szagokkal teli hatalmas kertben találta magát. Kivették a dobozból, emberek vették őt körül, megnyugtató hangok duruzsoltak neki, de ő csak ült rémülten. Mire körül mert nézni már 4 másik kutya állta körül izgatottan, óvatosan, de barátságos szimatolva, farkincacsóválva. Kölcsönös szaglászódás után hamar összecimborált a többiekkel, akiktől megtudta, hogy ők mind mentett ebek: kit szemétből, kit menhelyről hoztak el, egyiküket pedig anno, egy lakótelepi lomtalanítás során szedték össze az új gazdik. Szofit tépett, borotvával nyírt bundával, megalázott kölyökként tették a lomkupac tetejére.

A kezdeti izgalmak után a csöpp jószág hamar megismerte-megszokta az új szagokat, ingereket, szokásokat, cimborákat. De a legjobb mégiscsak az volt Picur életében, hogy az új gazdik megkedvelték őt. Nagyon. Jobban, mint Papa, hiszen a mostaniak pontosan úgy szerették, ahogy őt kell: egészséges kutyakaját kapott (bár néhanap nyálcsorgatva gondolt vissza a túrós tésztára), tiszta, meleg alvóhelyet, nagy teret és sok-sok odafigyelést, törődést, játékot. Picur pedig mindezt meghálálandó nekilátott a ház és a falka őrzésének, megugatja az arra járókat, egrecíroztatja a többi kutyát, de olyan ellenállhatatlan bájjal és kedvességgel, hogy képtelenség rá haragudni. 35 centije dacára fültől-farokig, tetőtől-talpig kutya. Mint ahogy az új gazdik talpig emberek. Olyanok, akik házi kedvencet nem méregdrága tenyészetekből választanak, nem a legszebb, nem a legpedigrésebb, nem a legfajtatisztább jószágot szemelik ki, hanem kidobott, megunt, elárvult kutyusokat fogadtak be. Nem sokat, csak annyit, amennyire tisztességgel, felelősséggel és szeretettel oda tudnak figyelni. Az emberi kapcsolataikkal is így vannak, hiszen a humán egyedekhez is nyílt szívvel, jóhiszeműen, segítőkészen, szeretettel, odafigyeléssel, mosolygósan, de racionálisan állnak. Ők azok, akik képesek túllátni a másik csúnyaságán, szabálytalanságán, látják-érzik mögötte a lelket, a szívet, az egyediséget. (Már akiben van.) Azt nem mondanám, hogy földreszállt angyalok; vannak gyarlóságaik, esendőségeik, néha szoronganak, néha kiabálnak. Egyszerűen csak emberek, vagy inkább így: EMBEREK.

Picurral nem történhetett volna jobb dolog, mint az, hogy hozzájuk került. Én is szíves-örömest lennék kutya Leánál és Andrásnál, de – szerencsére – én a barátaimnak mondhatom őket.

süti beállítások módosítása