Reggel az alattunk elterülő tavon a nádszigetek hajladozását nézegetve kávéztunk és közben a békés hangulatot zavaró dolgokról beszéltünk. Elsőként a hajnalban a tetőn matató nyestekről, amelyek már így a legbelsőbb magánszféránkba is befészkelnék magukat. Innen magától adódott a következő téma, amit a magánszférába pofátlanul bele-beleharapva a fülkeforradalmár kormány és csatolt részei mindennapi mentalitása és hozzáállása jelent.
Ennek egyik legegyértelműbb és vezérlő megnyilvánulása a Szeretett Vezér, a Fociokos Alfahím kijelentése az őt megelőző miniszterelnök megsemmisítéséről. Ebben látom a legfőbb különbséget az előző két ciklus kormányai és a mostani élet(vagy nemélet?)szemléletében. Mindegyikük inkább szégyellni való, mint elégedettséggel visszaemlékezhető, (talán egyedül a Bajnai-kormány kivétel).
Mégis jelentős a különbség a két időszak kötött. Mert míg a korábbi időszakban a korrupciós, urambátyámos cseberből bőven jutott a csókos körnek, addig a „panelprolik”-nak is alapvetően cserrent-csuppant, a politikai és/vagy gazdasági vetélytársak, ellenfelek pedig aránylag kényelmesen vegetáltak, vagy közös érdekeket találva vettek részt a korrupció sötét kavarásaiban a másik oldal tagjaival, addig jelenleg nem ennek fordítottja van, hanem kínai fal szindróma.
A mostani kormány, melynek vezetője az egész milliő alfája és omegája, szintúgy urambátyámosra veszi a figurát, azzá formálja erőszakkal a jogi környezetet, viszont nem a cserrenés-csuppanás a „panelproli” réteghez való viszonyulása, hanem annak „kivéreztetése” anyagilag is és szellemeileg is. Ezzel együtt folyik a hűbérbirodalom kiépítése gazdaságilag is, szociálisan is. Mindehhez jön a velük egyet nem értők tudatos és kíméletlen szívatása, kivéreztetése is szintén anyagilag és szellemileg egyaránt.
A kivéreztetéses bele-beleharapások (kapkodó és következetlen gazdaságirányítás, az elsősorban és alapvetően önérdekű törvénykezés, stb.) olyanok, mint a nyestek beerőszakoskodása az ember házába. Csak a károkat meg a sz@rnyomokat látjuk utánuk, meg a tönkretett tető és padlás romokat. Olyan helyekre is benyomulnak, ahová nem gondoltuk volna. Itt vannak a mindennapjainkban és hiába tudjuk, hogy kártékonyak és kegyetlenek, nem könnyű megszabadulni tőlük. Tudjuk, hogy a nyestek ragadozó rágcsálók, nem ismernek, nem kérnek és nem adnak kegyelmet. Befejezhetném azzal, hogy nyestek ellen riasztóval lehet védekezni, de ez túl banális lenne. Inkább legyen az, hogy nyest és ember nem tud együtt lakni, ezért egy nyestbiztosra újjáépített közös fedél megépítésében érdemes gondolkodni, vagyis „nyet a nyesteknek” ;-)!
