Környezetvédő és erős civil mozgalmi adottságokkal (critical mass, Bánki Tó fesztivál stb.) barátnőnk öccse - önkéntes alapon - részt vett a magyarországi gyöngybagoly állomány felmérésében.
A srácnak Fejér megye települései jutottak. Munkájához (missziójához) tartozott, hogy végigjárták a kisebb falvakat és megpróbálták felmérni/megszámlálni a gyöngybagoly népességet.
A gyöngybagoly (Tyto alba) számára az ember által megmunkált földek jó vadászterületet jelentenek és előszeretettel fogyasztja a kártékony rágcsálókat. Széles zsákmányrepertoárral rendelkezik, fogyaszt rágcsálókat ezért lakott területeken és környékükön fészkel. Szívesen beköltözik templomtornyokba, elhagyott istállók, házak padlására is.
Kézenfekvő volt tehát, hogy az ifjú környezetvédők első útja minden faluban a kocsmába vezetett, tájékozódni, kérdezősködni, mit tudnak a helyiek.
Kötelező kör ilyenkor felmenni a templomtoronyba, vagyis megkeresni a plébánost, a helyi papot - melyik faluban kicsodát - és elkérni a kulcsot, majd felmenni a toronyba és megnézni, vannak-e baglyok a harangnál.
Egyik ilyen alkalommal, amikor a plébánossal andalogtak a templom felé, az megkérdezte a fiatal srácot, mégis, mennyi egy ilyen madár eszmei értéke?
- vagy kétszázezer forint - hangzott a válasz
A plébános elkomorodott majd lemondóan intett:
- Áhhhh ... akkor nem lesz itt olyan, hiszen szegény falu ez ....
