A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Kék és narancssárga

2011.05.27. 16:00 | kiskii | 39 komment

Címkék: vendégposzt

Próbálgatjuk szárnyainkat. Színes szárnyak, a sűrű aranyfényben csillogó új, fényes tollakkal. Tudunk repülni, ez biztos. Tudtak őseink, tudott megannyi törött szárnyú elődünk is. A képesség adott, az eszköz tökéletes, mi másra lenne még szükségünk?

Csicseregtünk a szüleink által épített puha fészekben vidáman, mert elfértünk, s bár egyre többen lettünk, az öregek bőven rakták a falatot a csőrünkbe. Éppen csak kinyílt szemünkkel tévedhetetlenül térképeztük fel a fészket, fedeztük fel a nem odavalókat, és még zsenge, pihés testünkkel taszítottuk a mélybe a kakukkfiókákat. Akit a mélybe löktünk, az volt a kakukk. Pőre apróságokként is figyeltünk és ítéltünk. S jól ítéltünk, mert benső leglényegünk a hibázhatatlanság.

Felnőttünk. Nincs félnivalónk a ragadozóktól, mert minden más ragadozók csontjai itt hevernek fehér halomban a fészek alatt, ürülékünkkel összecementált szürreális  labirintust formázva. Hatalmasak vagyunk. Szépek, villogóra fent, borotvaéles csőrrel, karmokkal. Mi vagyunk e csodás világ urai. Bámulatosak vagyunk, kiket ki nem tisztel, kik elől ki nem búvik fedezékbe, az lakol. Nincs bennünk gonoszság, de ilyennek teremtettünk. Ilyennek, kik a maguk jussán, erejük és képességeik révén lettek a világ urai, s mit tehetne az uralkodó mást, mint uralkodik?

Szárnyunk terpesztése mindent betakar, vigyázza árnyékát aki élni akar! Vijjogásunk messzire hallik, s érthetően szól: itt vagyunk, itt maradunk! Birtokunk tér és idő, élő és holt, elménk a mérce szép és jó, igaz és való felett. Felnőttünk. Farktollaink rezdülése szabja az irányt, evezőtollaink csapása támasztja a szelet. Szemünk lézertiszta sugara olvasztja a rendezetlenséget az öntőformába, melyet majd felemelünk, s mikor leejtjük, a szétpattanó vörös agyaghüvelyből kibomlik a ma még homályban tévelygő kevesek számára is tisztán kivehető rajzolatú igazság hatalmas aranyszobra.

Az öntőforma megtelt, tartalma megszilárdult. Fogást veszünk rajta. Eljött az idő, hogy felemeljük. Próbálgatjuk szárnyainkat. Ez a nekirugaszkodás ideje. Színes szárnyak, a napfényben csillogó új, fényes tollakkal. Mert tudunk repülni, ez biztos. Tudtak őseink, tudott megannyi törött szárnyú elődünk is. A képesség adott, az eszköz tökéletes, mi másra lenne még szükségünk? Lendületet veszünk és nekirugaszkodunk. Irány a tágas végtelen, az arany világunkat ölelő, felettünk két szárnycsapásnyira nyújtózó kékben ragyogó mindenség, melyet ím hamarost birtokba veszünk. Ki meri azt állítani, hogy mézben nem lehet repülni?

süti beállítások módosítása