1.
Az Alkotmánybíróság a pénteken nyilvánosságra hozott határozatával elmeszelte a 98%-os különadó törvényt. Egészen pontosan a 2005. január 1-jéig visszamenőleges hatályt bevezető törvénymódosítást, így persze a törvény lényegében végrehajthatatlan.
Az indoklás lényege az volt, hogy
"Bevallással lezárt adóévre szóló adókötelezettségnek az adóalanyokra hátrányos megváltoztatása azt jelenti, hogy a súlyosabb kötelezettség teljesítése az adóalanynak nemcsak a jövedelmét, hanem a vagyonát, jogszerűen szerzett tulajdonát, vagyis cselekvési autonómiája anyagi alapját is megterheli. Ebben az esetben a természetes személy jelentős mértékű állami beavatkozás vétlen áldozatává válik, és ezért méltóságában teljes joggal sértve érezheti magát."
Lázár János azonnal leszúrta az Alkotmánybíróságot, hogy az Magyarország érdekeivel ellentétes döntést hozott. Hogy mi Magyarország érdeke, azt majd Lázár János megmondja nekünk, a húszmilliós Audija ablakán kihajolva, csak hegyezzük a fülünket. Nem fogják feladni, hétfőn benyújtják a törvénymódosítást, hogy "a törvény az érdemtelen, pofátlan végkielégítéseket felvevőket, hogy ezeket 98 százalékkal adózzák le".
Ezt már tavaly nyáron, sőt októberben is megtehették volna, ehelyett a Fidesz újra és újra olyan tömegekre vetett ki különadót, akik jogszabály alapján, megérdemelten, több év vagy évtized munkája alapján kaptak végkielégítést és egyéb, a munkaviszonyuk megszűnése miatt járó, jogszerű jövedelmet.
Közbevetőleg megjegyezném, hogy ebben a nemes ügyben a Fidesz két arca egy luxuskocsival pózoló költségtérítés-zsonglőr és egy két helyről fizetést húzó, azt fapofával letagadó, visszafizetni nem hajlandó patologikus hazudozó. Ha már az igazságérzetünkre apellálnak, legalább két szerény, dolgos, becsületes fideszest állítottak volna ki a mikrofon mögé. Nem volt? Ne már! A szekrény mögé sem esett be egy sem? Kár.
A törvényes jövedelmek visszamenőleges adóztatásának helytelenségébe egyszer már beleverte az orrukat az Alkotmánybíróság, és most beleverte újra, annak ellenére, hogy az ügy érdekében a kétharmados többség még az Alkotmányt és az Alkotmánybíróságról szóló törvényt is módosította.
A tavaly nyári alkotmánymódosítás a jó erkölcs sérelmére hivatkozva vezette be a visszamenőleges hatályt. Ezt az AB októberben kilőtte azzal, hogy törvényesen szerzett jövedelem nem lehet erkölcstelen. Az októberi alkotmánymódosításban már nincs szó jó erkölcsről, egész egyszerűen meg akartak adóztatni minden, a jogviszony megszűnése miatt szerzett jövedelmet.
Ez mutatja igazán Lázárék aljasságát. Mert vagy a jogszabályban indokolják hazugsággal az adó tárgyi hatályát, vagy a nyilvánosság előtt. Olyan nincs, hogy a mikrofonba pofátlan végkielégítésről beszélek, a jogszabályban meg minden törvényes jövedelemről.
Lázár a pénteki nyilatkozatában világossá tette, hogy már nem is a Szilágyinék több tízmilliós, százmilliós végkielégítéseire lőnek, hanem az előző kormányok tagjainak törvényes végkielégítésére és szabadságmegváltására (például Kiss Péter valóban bicskanyitogató nyolcmillió forintos szabadságmegváltására). A szórásba bekerülő kirúgott, nyugdíjba vonult, leszerelt köztisztviselők, közalkalmazottak, tanárok, rendőrök, ügyészek stb. ezrei egyszerűen járulékos kár, az ő életük, az ő "cselekvési autonómiájuk anyagi alapja" leszarható tétel.
Mindez az eddig befolyt szánalmas összegekből látszik. Ötszáz fő és egymilliárd forint, számoljunk már, az kétmillió forint fejenként. Hol van ez a szám egy Szilágyiné nyolcvanmilliójától vagy Lázár tizennyolc milliójától? Még csak Kiss Péter nyolcmilliója sincs meg.
Lázár János pofátlan végkielégítésről szóló szónoklata láthatóan cinikus hazugság. Ha ez lenne a Fidesz célja, már elindították volna a megfelelő polgári peres eljárásokat a pofátlan végkielégítések visszakövetelésére. Ez bizony színtiszta személyes politikai bosszú, amihez a közvélemény manipulációjával próbálnak legitimációt szerezni.
2.
A ma reggel az országgyűlésbe benyújtott javaslat lényegében két módosítást tartalmaz: az egyik, hogy bevonták az adóalanyok közé a parlamenti és európai parlamenti képviselőket is. A másik, hogy az adó hatályát csak a 2010-ben szerzett jövedelmekre korlátozták. A megadóztatott jövedelmek köre nem változott.
Ezzel a módosítással a Fidesz gyakorlatilag szabad elvonulást adott a pofátlan végkielégítések felvevőinek és a Gyurcsány-kormány tagjainak, mert ezek mind 2010 előtt vették fel a pénzeiket. A járulékos kárnak tekintett, 2010 során kirúgott tömegek megszívták.
De így kellett-e ennek történnie?
Az Alkotmánybíróság határozatának indoklása szerint önmagában nem alkotmányellenes az, hogy a jog más korlátot állapít meg a jogállási törvényekben (például köztisztviselői törvény, ügyészségi törvény stb.) és a különadó törvényben meghatározott járandóságokra. Nem szerencsés, de nem alkotmányellenes. Van egy kis banán- és romlotthal-szaga, de sok jéggel, szódával elmegy.
Vagyis a jövőben alkotmányos lehet az a gyakorlat, hogy az állam egyik kezével ad, a másikkal meg elveszi az egészet. (A jövőben persze nem lesz ilyen gyakorlat. Ha a fideszes kétmillió forint feletti jövedelmet kap, ráadásul két helyről, az nem pofátlanság, legfeljebb figyelmetlenség, amelynek a visszafizetése "szükségtelen".)
De az indoklás még ennél is tovább megy: "a méltánytalanul magas kifizetések, bizonyos végkielégítések, vagy több éven át ki nem adott, jelentős mértékű szabadság megváltása különadóval sújtható visszaható hatállyal is", csak a törvényben meghatározott jogcímen és mértékben, bevallással lezárt adóévben, visszaélés nélkül megszerzett bevétel visszamenőleges hatályú adóztatása sérti az adófizetők emberi méltóságát.
Vagyis az AB tálcán kínálta fel a Fidesznek azt a megoldást, ami alkotmányos is és a Zemberek igazságérzetének is megfelel. Ha a Fidesz törvényben megfogalmazná, hogy mi is az a méltánytalanul magas kifizetés, amit szerződés (és nem törvény!) alapján juttattak, akkor azt akár öt évre visszamenőleg is megadóztathatnák. És akkor mindjárt okafogyottá válna a túszok kivégzése.
Lett volna tehát alkotmányos lehetőség a Szilágyinék pofátlan végkielégítésének visszaszipkázására, mindig is volt. Ehelyett Lázár inkább hazudott egyet a módosítójának indokolásában, és meghamisította az Alkotmánybíróság határozatát. Ha Lázár (illetve valójában az az ember, aki az ő szájával beszél, nevezzük őt véletlenszerűen Orbánnak) nem ragaszkodott volna az előző kormányok tagjaival szembeni személyes bosszújához.
De hát ragaszkodott, és neki nem túl nagy ár ezért a jogrend, valamint ezrek egzisztenciájának lerombolása sem. És közben még a fő ellenséget sem tudta elkapni.
