Újabb különkiadás, egyértelműsítő szándékkal (elnézést mindenkitől: nem a megfelelő művel kezdtem SzSZP művészetét bemutató sorozatunkat).
Szentmihályi Szabó Péter: Nyers fohász a kommunizmushoz
Hol késel, kommunizmus,
boldogságom, tiszta szerelmem?
Boldogságunk, tiszta szerelmünk.
A bőség kosara! A jognak asztala!
A szellem napvilága!
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Felkiáltójelek helyett
a kérdőjelek ránk hullanak.
Tudom, nem sürgős.
Akár az apokalipszis, csak a
prófétáknak:
beteljesületlenséged
nem sokaknak bánat.
Hol késel, kommunizmus?
A termelőerők, a termelési viszonyok,
zakatolnak a gépek,
s a tudat... tudatunk alatt
nem akar elhalni az állam.
Hol késel, kommunizmus?
Tavaszra tavasz jön,
gyermekszemem öregen pislog;
kommunizmus, te, megigért,
feszítsd meg minden izmod,
rázd le az élősdieket.
Kommunizmus, növekedj, kisgyerekem.
