Örülünk, Vincent?

Írtam még a múlt évezredben (1997. szept. 8.) ilyen címmel egy cikket a Népszabadságba. Arról szólt, hogy eladó a magyar gyár, eladó a magyar bank. Eladó a magyar frekvencia és eladó a magyar fogorvosi ellátás. Eladó a külföldieknek minden, de egyesek azt akarják, hogy pont a magyar termőföld ne legyen eladó. Kinek érdeke a piac korlátozása? A spekulánsoké — és persze kijáróiké.

Ennyi maradt meg belőle:

"Ha egy piacról a lehetséges vásárlók jó részét kitiltjuk, azok járnak jól, akikre a tiltás nem vonatkozik — jelen esetben csupa belföldi magánszemély. Természetesen vesztesnek is kell lennie. Az persze nem a vásárolni kívánó külföldi lesz. Ő vagy befekteti a pénzét máshol, vagy — ha mindenképp magyar földet akar venni — köt néhány újabb zsebszerződést. De szép is az, amikor népszavazással ösztönözzük a törvényszegő magatartást!

Jól járnak tehát a strómanok és jól járnak azok a nem hivatalos erőszakszervezetek, amelyek felvállalják a strómanok féken tartását... A legjobban azonban azok a derék honfitársaink járnak, akik ténylegesen földet akarnak vásárolni. Ennek az ára a töredéke annak, amit a Lajtától nyugatra fizetnek. Olcsó, mert több az eladó, mint a vevő. A kárpótlás tömérdek kisbirtokot juttatott olyanok kezébe, akik azt nem tudják és nem is akarják megművelni. Többségük idős ember: el kell hát adniuk, hogy a befolyó aprópénzből megélhessenek. Ha új résztvevőket engedünk a piacra, nő a kereslet, vele pedig a föld ára. Ha nem, ez várat magára addig, amíg be nem fogadnak minket az Európai Unióba. Akkor ugyanis ledőlnek a korlátok, és a magyar földet az EU bármely polgára szabadon megveheti."

fidesz.hu

       Jövő novemberben fogják kiengedni az allenwoodi börtönből Ronald Peltont. Pelton a Nemzetbiztonsági Hivatal elemzője volt, és a szovjetek javára folytatott kémkedésért ítélték el 1986-ban. Többek között azzal vádolták, hogy többször is találkozott egy  Anatolij Alexandrovics Szlavnov nevű szovjet KGB-ügynökkel. Nemrég nyilvánosságra hozták az eddig részben titkosított vádiratot és az ügyben keletkezett más anyagokat (pl. a periratban Projekt A.-nak nevezett ügyről). 

       Kiderült, hogy Peltont elsősorban arra használta Szlavnov, hogy a KGB által különböző forrásokból származó információkat megerősítse. Szlavnov neve az Aldrich Ames elleni perben is felmerült. Róla annyit lehet tudni, hogy a bécsi szovjet követségen dolgozott. A nyolcvanas évek közepén ő tárgyalt a magyar belügyi szervekkel a "Szfinx" fedőnevű ügynökkel kapcsolatos vizsgálat idején. 

       A Szfinx azon kelet-európai kémek közé tartozott, akiket Ames árult el a szovjeteknek. Szlavnov Peltontól tudta, hogy az NSA három havonta ezerkétszáz dollárt utalt át egy grazi bankszámlára egy bizonyos K.P. nevére. K.P. az ún. Kádár-titkárság munkatársa volt, korlátozott hozzáférése volt titkos (katonai) iratokhoz. Szlavnov arról is informálta a magyar kémelhárítást, hogy K.P összekötője valószínűleg egy diplomáciai státuszban lévő amerikai állampolgár.

       A belügyminisztérium III/II-es csoportfőnökségének I. osztálya indította meg a K.P. elleni nyomozást. Szinte azonnal kiderült, hogy K.P. nem férhetett hozzá azokhoz az információkhoz, amelyeket Szfinx az amerikaiaknak átadott. K.P.-re egy "Római" fedőnevű ügynököt állítottak, aki K.P. közeli hozzátartozója volt. Az amerikai célszemély viselkedéséből arra következtettek, tudja, hogy megfigyelik, és nem fog kapcsolatba lépni Szfinxszel, aki egészen biztosan nem K.P. Ennek ellenére K.P.-t  leváltották, és egy exportcéghez küldték ki Berlinbe. 

       A szovjet elhárítás ezek után egészen példátlan módon avatkozott bele a Magyar Népköztársaság belügyeibe: szabályosan őrizetbe vettek egy  Utassy(?) nevű ezredest Budapesten, és órákig hallgatták ki a Szfinx-ügyben. Kádár raportra rendelte Harangozó tábornokot, aki végül bevallotta neki: tudják, hogy Szfinx a legtitkosabb jegyzőkönyveket adta ki az amerikaiaknak, és hülyét csinált a magyar és a szovjet titkosszolgálatokból. Harangozó állítólag azt mondta Kádárnak, hogy Szfinx a Központi Bizottság egyik tagja, mire Kádár kidobta őt az irodájából. 

     Szfinx sokkal többet tudhatott Kádár titkairól, mint egy mezei KB-tag. Valamikor a nyolcvanas évek elején került kapcsolatba az amerikaiakkal, ő kereste meg őket, egy konkrét személyt az amerikai külügyből. Nem katonai jellegű adatokat adott át nekik, hanem a magyar és a szovjet politikai vezetés kapcsolatáról, Kádár Jánosról és a Politikai Bizottság tagjairól informálta őket. Az amerikaiak tőle tudták, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev a halála előtt meneszteni akarta Kádárt. Olyan kényes adatokat tudtak meg tőle a szovjet gazdaság problémáiról, amelyekről Kádáron kívül alig lehetett tudomása magyar politikai vezetőnek. 

     Az amerikaiak továbbra sem hozták nyilvánosságra, hogy milyen információkat kaptak Magyarországról, és Szfinxről a fedőnevén kívül egyetlen szót sem lehetett megtudni. Minden jel arra mutat, hogy ők maguk sem tudják, hogy ki volt a Szfinx. Negyvennyolcezer dollárt fizettek neki. Egy nő vette fel a pénzt, egy összegben, 1987 áprilisában.

Azoknak akik (még) nem követik a vincent tumblr oldalát most egyszerűen muszáj vagyok megosztani az érpataki polgármester felszólalását, amiért - kirekesztő módon - a Pride-on nem engedik fel a vonaglókamionra.

A Laár András-szinkron lazacz munkája.

Csodálatos, köszönjük és gratulálunk!

       Körúton belüli értelmiségi vagyok. Soha nem laktam a Körúton belül, olvasmányhiányaim alapján elég távol vagyok az értelmiségiségtől, de azért mégis. 

       A körúton belüli értelmiségi érzékeli a problémákat, és véleménye is van a problémákról, de azért soha életében nem találkozik velük, és ha egyszer mégis, akkor ír róluk egy posztot.

       Mi addig tartunk valakit ártatlannak, amíg a bíróság el nem ítéli, mert ez van a Könyvben. És ezt arra az esetre is alkalmazzuk, amikor az illető az orrunk előtt rabol ki egy bankot. És szigorú, elméleti szempontból igazunk is van. A Világ azonban nem mindig respektálja a szigorú, elméleti szempontokat.

       Igyekszünk tisztességesek lenni. Csak néha nincs beleírva a Könyvbe, hogy az adott helyzetben mi a tisztességes, és akkor elkezdünk lapozgatni, svéd alkotmányt, tizenhetedik századi portugál filozófusokat, ilyesmi. És akkor előfordul, hogy sajátosabbat mondunk a kelleténél.

      Pásztor Albertről kellene írnom a Körúton belülről.

      Nem megy. A legtisztességesebb, amit megtehetek az, hogy tudomásul veszem, ez most nem megy, nem próbálok okoskodni, és elismerem a tehetetlenségem.

      Félelmetes végtelen dimenziós objektumoknak mentem én neki az elmúlt hónapokban, a hétvégéimet is az irodámban töltöttem a tábláim előtt, a szent rendetlenség közepén. Ezekről a végtelen dimenziós objektumokról nagyon sok mindent, igen bátran el merek mondani. És ha esetleg tévedek, akkor abból nagyon kevés embernek lesz baja. Ezek a csodálatos végtelen dimenziós dolgok ugyanis csak pártucat ember fejében léteznek. Ez sokat segít.

      Vannak félelmetes dolgok, amelynek létezése sokkal kegyetlenebb, keményebb létezés, mint ezeké a kedves, otthonos félelmeteseké. Olyan emberek számára is tudnak félelmetesek lenni, akik nem szokták olvasni a Könyvet, és, rettenetes kimondani, jobban érintik őket a dolgok, mint a dolgokról való teoretikus beszéd. Ez a körúton kívüli létben a legidegesítőbb, ezért nem szeretem a körúton kívüliséget feltétlenül gyakorolni. 

     Csak akkor ezt ki kell mondanunk.  Ki kell mondanunk, hogy nem látunk jobban senkinél, hogy egyedül vagyunk a fejünkben kavargó gondolatokkal, hogy félünk attól, hogy nem felelünk meg a Könyvnek, hogy túlságosan megfelelünk valami másnak, félünk attól, hogy túl sokat foglalkozunk a megfeleléssel, hogy az egész lassan csak a megfelelésről fog szólni.

     Másnak lehet igazsága, körúton belül vagy kívül. Nekem, akárhol is vagyok, most nem lesz. 

1982-ig csak európai bíróknak jutott főszerep a világbajnokságok zárómeccsein, azóta Dél-Amerika képviselői háromszor, Közép-Amerika és Afrika sípmesterei egy-egy alkalommal bizonyíthattak a világ színe előtt. Volt, akinek jól sikerült, volt, aki simán megúszta, akadt, aki tévedett és sajnos, olyanok is voltak, akik pályafutásuk legrosszabb napját fogták ki.

Nem mindig ők voltak a korszak legnagyobbjai, de az ő nevük beíratott a futball történelmébe.

Mert ilyen alkalom csak egyszer adódik. Róluk szól ez az összeállítás.

    "A  kormány vállalja a társszerzőséget a Magyar Rektori Konferenciával, hiszen tudós emberek között a társszerzőségben írott cikk minden esetben értékesebb, mint az egyedül jegyzett, mert ez mutatja meg igazán a felek együttműködési képességét és vezet komolyabb eredményekhez. (Felsőoktatásért Felelős Államtitkárság)"

  MINDEN ESETBEN. Tehát, A.Supiczky-B. Strafonek-G. Töttössy:" Egy huzalozási probléma rendszerelméleti megalapozása". (2006) Bélapátfalvai Műszaki Füzetek  no. 1. 235-256 az értékesebb, mint az Albert Einstein  "On the Electrodynamics of Moving Bodies", (1905) Annalen der Physik 17 (10): 891–921. Ezt írta le a józsi. Várjuk már nagyon a felsőoktatás átalakítását.