I. Jürgen Kloppert még Sztálingrád előtt vezényelték az orosz frontról az észak-franciaországi Combles-ba. A szerencséjét annak köszönhette, hogy a Führer valósággal rajongott Klopper százados Ház a domboldalon című regényéért. Hitler úgy gondolta, hogy a regény egyik karakterét , Rutmayer káplárt róla mintázta Klopper. Majdnem igaza volt. Rutmayer káplár valójában Klopper volt, az álmaiban szereplő Dobado-Takato szellem azonban valóban Hitlert jelentette.
II. A regénybeli Rutmayer káplár 1917 végén sebesült meg Combles mellett az angol csapatokkal vívott közelharcban, a mellkasába kapott golyót. Hitler elképzelte magát a kórházi ágyon Rutmayer káplárként, ahogy a seblázból felépülve rádöbben arra, hogy a német nemzetet nem lehet sohasem eltiporni.
III. Jürgen Klopper hadnagy 1917 végén sebesült meg Combles mellett az angol csapatokkal vívott közelharcban, a mellkasába kapott golyót. Amikor felépült a seblázból, leginkább a morfinra gondolt, amiből egyre kisebb adagokat kapott. Szerette a morfint, később, sokkal később, az ezerkilencszázhetvenes években, kipróbálta a hasist és az LSD-t is.
IV. Tehát Kloppert Hitler személyesen vezényelte Combles-ba, hadbírósági kiegészítő parancsnoknak. A hadbírósági kiegészítő parancsnok feladata a súlyos bűncselekményekért elítélt katonák kivégzésének felügyelete volt. Klopper hosszabb feljegyzéseket készített a halálra készülő fiatal katonákkal folytatott beszélgetésekből.
V. Az első világháború után Klopper a frankfurti egyetemen doktorált és elismert arachnológus lett. A harmincas években többször járt Dél-Amerikában, ő találta meg a Vörös Halálpók, azaz az Atrax klopperi első példányát. Már majdnem százéves volt, amikor egy német tévécsatorna riporterének azt mondta, hogy mindig is szívesen vizsgált különböző élőlényeket, amelyek sajnos ritkán élték túl a vizsgálatokat.
VI. 1944 májusában a hadtestparancsnokság arra utasította Kloppert, hogy egy bizonyos Louis-Bernard Vespail-jal együtt vegyen részt húsz ember letartóztatásában. Február óta már szinte mindennap Dobado-Takato szellemmel álmodott. irt is egy rövid novellát a szellemről, amit a hadsereg propagandaosztálya adott ki, és ami az egyik legnépszerűbb olvasmánya lett a náci-ellenes német tiszteknek. A könyv egy példányát Claus von Stauffenbergnél találták meg, és máig sem derült ki, hogyan élhette ezt túl Klopper.
VII. Louis-Bernard Vespail azaz a Dandy, büszke volt arra, hogy egyáltalán nem fertőzte meg a moralitás vírusa, bármit és bárminek az ellenkezőjét is képes volt megtenni, a lehető legőszintébb átéléssel. Senki sem tudta, hogy pontosan mi a státusza, a zónát az elfoglalt Belgiumból irányították, de alkalmaztak helyi erőket is. Klopper soha életében nem látott még ilyen embert. Naponta találkozott Vespail-jal, és igyekezett beszélgetésük minden részletét lejegyezni. A Dandy a saját unokanővére vőlegényét is felvette a Listára. Ő állította össze a Listát, nem a hadtestparancsnokság.
VIII. A Dandy szerette a puha, hosszított szabású öltönyöket, és mindig Framaille nyakkendőt viselt. Szerette a listát, néha felvett rá embereket, néha letörölt róla néhány nevet. Egy nap, a szokásos beszélgetés után, az ebédlőasztalra helyezte a zöld irodai tintával írt névsort.
Százados úr - ők lennének a mi kis problemácskáink! - mosolygott Klopperre. És mégis mik lennének a vádak? - kérdezte Klopper. A hadtestparancsnok úrral mi nem így oldjuk meg a problémácskáinkat, Százados úr - folytatta a Dandy. Holnap elkezdheti a problémácskák megoldását - tette hozzá.
IX. Én ezt nem fogom megtenni - közőlte Vespail-jal Klopper. Szabályos eljárást fogok lefolytatni - emelte fel a hangját.
Másnap ki kellett végeznie az első öt nevet a listán von Mühlen tábornok parancsára. Ezeket az embereket nem tudta, és talán nem is akarta megfigyelni.
X. Június hatodikán hajnalban végezték ki a hatodik személyt a listáról. Az utolsót. Egy óra múlva a szövetséges csapatok partraszálltak Normandiában. Az új hadtestparancsnok leállította a kivégzéséket. Vespail eltűnt. Azon az utolsó éjszakán Klopper és ez a Delzant nevű egyetemi tanár órákon keresztül beszélgettek. A pókokról. Igen, ő volt Jean-Baptiste Delzant a nagy póktudós, aki a Pókfajok egységes leírása című könyvet írta. Klopper kieszelt egy tervet, egy kétségbeesett tervet, hogy megmentse a professzort, de Delzant professzor gyomorrákos volt és nem akarta túlélni a másnap reggelt. Gyors és fájdalommentes halált akart, és Klopper biztosította számára a gyors és fájdalommentes halált.
XI. Nemcsak Vespail tűnt el, hanem Dobado-Takato szellem is. 1949-ben Klopper megírta az Akreon-t. amiért megkapta a Schiller-díjat és Nobel-díjra is jelölték. A regényből készült francia filmben a professzort Bertrand Blier játszotta. Klopper több mint száz évig élt. És itt vége is lehetne a történetnek. De nincs vége.
XII. 1967-ben a legnépszerűbb nyugatnémet film az Éjszaka Combles-ban volt. A forgatókönyvet Klopper egy kisregényéből írták. A film egy német íróról szól, aki sok-sok évvel a háború után visszatér Franciaországba. Egy lányt keres, akiről egy különös éjszakán mesélt neki egy ismerőse majdnem egy negyedszázaddal azelőtt. Végül nem a lányt találja meg, hanem a megnyugvást.
XIII. A Dandy a háború után négy évvel tért vissza Combles-ba. Haja szála sem görbült. Louis-Bernard Vespail tekintélyes hivatalnok lett az Észak-Francia Általános Banknál. 1965-ben váratlanul halt meg, pókcsípés végzett vele. A halottkémi jelentés szerint egy nagyon ritka trópusi fajhoz tartozó pók ölte, amelyik talán egy gyűjtőtől szökött meg. Nem, nem Atrax klopperi volt. Hanem Atrax delzanti. És most tényleg vége.
