Örülünk, Vincent?

Áder János köztársasági elnök jeruzsálemi beszédében azt mondta, hogy 

 "A magyar állam nem védte meg a magyar zsidókat a holokauszt idején. Tétlenül nézte, ahogy deportálják és elpusztítják őket."

A köztársasági elnök tisztességében és jóindulatában nem kételkedem, de egy dologra valakinek fel kellene hívnia a figyelmét. A zsidókat a magyar állam deportálta. Nem tétlenül nézte  a deportálást, hanem aktívan végrehajtotta. 

Vitéz Jaross Andor belügyminiszter, akit 1946. április tizenegyedikén lőttek főbe, a következőket nyilatkozta a deportálások után :

 "A legelső megoldásra váró probléma a zsidókérdés volt. Közel egymillió inficiáló elemet kellett a nemzet vérkeringéséből eltávolitani. Sokan beszélnek humanitárius szempontok figyelembevételéről a zsidókérdés megoldása kapcsán. Arra semmi szükség nincsen, hogy bárki bárhol egyéni kegyetlenkedéseket kövessen el azokkal szemben, akiknek a nemzeti életből való végleges eltávolitása amúgy is elhatározott dolog. A problémát azonban a mellékes szempontok figyelmen kivül hagyásával a maga teljességében kell megoldanunk, mert nem lehet háborút viselni úgy, hogy magában az országban egymillió főnyi ellenség tartózkodjék. A zsidók sohasem mondották azt, hogy ellenségei a magyarságnak, de józan ésszel feltételezhető-e az, hogy a zsidóság együtt érezzen és együtt haladjon azzal a Magyarországgal, amely Hitler Németországának hű szövetségese? Eltávolitásuk a nemzet életéből parancsoló szükségesség."

 Június tizennyolcadikán volt Horthy Miklós kormányzó születésnapja, amit Sztójay Döme miniszterelnök (őt 1946. augusztus huszonkettedikén lőtték főbe) úgy kommentált, hogy a "nemzet hódolattal ünnepelte a Kormányzó születésnapját".  

Eichmann írta a deportálásokról :

  "Persze illedelmesen be kell vallanom, hogy a magyar hatóságok gépezete olyan módon működött, ahogy azt akkoriban más országokban működő egyéb hatóságok ritkán mondhatták volna el magukról. Nemcsak zsidóügyekben, hanem egyszerűen minden más hivatalos feladatukat illetően úgy működtek, hogy több alkalommal azt mondtam magamnak: 'Az áldóját! Eddig azt hitted, hogy csak Németországban uralkodik az a bizonyos pontosság, és itt legalább ugyanazt a kínosan pontos akkurátusságot látod. "

A magyar állam, a magyar csendőrség, magyar köztisztviselők hajtották végre a deportálásokat. Először zsidótörvényeket hozott a magyar állam, aztán gettósított a  magyar állam, azután pedig vagonokban küldte a halálba a polgárait. Tétlenül nézésről nem volt szó. 

P.S. Köszönettel tartozom P-nek, aki felhívta a figyelmem a címben szereplő két szóra. 

Most kéne észnél lenni. Ez az ország tele van gyűlölettel. Gyűlölik a cigányokat, a hajléktalanokat. A zsidókat, a libsiket, a melegeket. Gyűlöli a főváros a vidéket, a vidék a fővárost. A biciklis az autóst, az autós a biciklist. Gyűlölik a bevándorlókat és a kivándorlókat, de gyűlölet tárgyai azok is, akik itthon maradnak, mert miért nem mennek el innen. Gyűlölik a Nyugatot és a Keletet. A jogsértőket és a jogvédőket. Gyűlöletben vagyunk a szomszédainkkal és a honfitársainkkal. A frusztráltság újabb és újabb ellenségképeket keres magának, legyen az IMF, a multi, nyugdíjas, rezidens, rendőr, tűzoltó, munkanélküli, egyetemista, színész, az EU vagy amikor úgy hozza, a romkocsmák népe is megteszi.

Régen volt már ilyen labilis idegállapotban a társadalom. Elég most egyetlen szikra, hogy elszabaduljon a pokol.

Brutális erőszak terjed az országban. Egy normális országban, egy tisztességesen működő kormány a rendet és a biztonságot garantálja az ott élő állampolgárok számára

Simicskó István 2009. november 26.

Az ország első számú vezetőjének tagadhatatlan érdemei voltak. Harcolt egy szörnyű diktatúra ellen. Hatalomra kerülése előtt az ország szinte belefulladt a korrupcióba.

Aztán tíz évvel később a nemzeti együttműködés rendszerének jegyében egy kisebb változtatást hajtott végre. Felruházta magát a következő címmel: "Császár, a Nép akaratából, egységben a Párttal."  Nem úsztatta a koronát, hanem felvette. A ceremóniára elköltötte az ország nemzeti jövedelmének egyharmadát. 

Pár évvel később középiskolás diákok tiltakoztak az egyenruha reformja miatt. Legyilkoltatta őket, ahogy másokat is. Volt, akit saját kezével ölt meg. 

A tárgyalásán minden vádpontban bűnösnek találták, kivéve a kannibalizmust. Jean Bédel Bokassa egyébként szabad emberként halt meg, hetvenöt éves korában.  

1944 augusztusában részt vett a partraszállásban, harcolt a nácik ellen, de nem ezért fognak emlékezni rá.

Valószínűleg tényleg nem evett emberhúst. Lehet, hogy megkóstolta, de minden arra mutat, hogy nem volt kannibál. Csak gyakorló elmebetegként ült egy szerencsétlen nép nyakán, pusztulást és mérhetetlen szegénységet hagyva maga után. 

Hát, valószínűleg ŐK sem esznek emberhúst.