Örülünk, Vincent?

Asztronauták, roncsautók, hajléktalanok, hullámpala, csodálatosan kirúzsozott cemendék és szájtáti pincérnők, tálcával a kezükben. Node mi lehet ez???

             Ha őszinte vagyok hozzátok, azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel. Milyen a Mai Tai a Maldív-szigeteken? Barbadosi rummal csinálják? Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Miért kell mindennek tökéletesnek lennie? Nem elég ha a Mai Tai tökéletes? Na, ugye. Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünk következményét. Nem tudjuk. Mert kóklerek vagyunk, így egymás között, de mit tudsz csinálni, kicsiember, leváltasz bennünket. Oszt kikre? Ránk? Mi sohasem a vajas oldalunkra esünk. Azon ugyanis beluga kaviár van. Nem tudod, mi az, neked parizert dobott a gép, hát ilyen az élet. 

            Ennyi tehetségünk van, gyerekek. És? Századvég-igazgató vagyok, Széchenyi-díjas történész, egyszer láttam a Bourdieu-t egy konferencián 1996-ban. Ő beszélt, én főleg a szendvicsekre figyeltem. A tévében is én vagyok, nem te, ennyit tehetségünk van, gyerekek. A gyerekemnek is ennyi tehetsége van, mégis ő lesz a minisztériumi altanácsadó, nem a te gyereked. 

             Amit meg lehetett csinálni az elmúlt negyedszázadban, azt megtettük. Csak nézz körül, te lent vagy, mi fent, és így is marad. Oda vagyunk nőve. Amúgy meg el lehet menni. Southamptonban konténereket is pakolhatsz a tanári diplomáddal, szabadság van, kiharcoltuk neked a szabadságot, vérünkkel, verejtékünkkel, Mai Tai-unkkal. 

             Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót. És akkor? Hagy. A mi anyagaink ilyenek. Newport University-ről van doktorid? Nekem három. Kidolgozott. Ki dolgozott, ki nem, mit számít? Lent vagy, aranyapám, onnan hallgatsz most engem. Felfelé hallgatsz, lefelé csak nézel dühösen a hajléktalanra, a cigányra. Rettegsz, hogy egyszer olyan leszel, mint ők, és akkor majd téged fog utálni az, aki a helyedre csúszott eggyel feljebbről. Inkább őket utáld, mint miket. Nem mintha nem szarnánk le. 

              Reggeltől éjszakáig. A szó szoros értelmében. Igen, a szó szoros értelmében hetvenöt millió. El sem tudnád lopni. Vagy, ha mégis, akkor ülsz érte hat évet, és utána teleplakátoljuk az arcoddal a várost. A lentiek lopnak hetvenöt milliót, a fentiek írnak érte tanulmányt. Reggeltől éjszakáig, nagyjából.

              Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. És? Kérdezett valaki? Menj ki az utcára, és verd a seggedet a földhöz, kiabálj, gyújts fel valami székházat, aztán szépen ülj vissza a helyedre, mert most megint elkúrjuk, aztán megint, aztán megint. Na, most képzeld!

              Lehet még egy picit teszetoszáskodni, de nem sokat. Csak viccelek. Akármennyit lehet. 

              Nincsen tovább. Nincsen. Lófaszt nincs. 

              Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens... És szarunk rá. Te írod a kis blogodat, vörös a fejed, sikongatsz, hogy ez nem demokrácia, mi meg röhögünk rajtad. Nem elég kerek, nem elég konzisztens, haha. 

              Az a csapat, amelyikre rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az képes nagyjából erre a teljesítményre. A mandrillok és a bonobók még egy kicsit többre is képesek, de nem rájuk bíztátok, hanem ránk. Pech. 

              ,,Hazudtunk reggel, éjjel meg este." És ez így is marad. Ha azt mondom, jobb neked most, és teljesítünk, neked teljesítünk, és megnyitjuk és felavatjuk, neked nyitjuk meg, neked avatjuk fel, és mindenki téged irigyel, akkor te azt elhiszed, és boldog vagy. Mert ha nem, rezsin leszel rúgva. Mi hazudunk, te elhiszed, ez a szabály. Tartjuk magunkat a szabályainkhoz, mert ezek a mi közös, demokratikusan hozott szabályaink. Mindkettőnknek így jó, főleg nekünk, és az meg, hogy neked milyen, másodlagos fontosságú.

             Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tényleg az. És még kurva jó is. 

              Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Csak, csak akkor lehet végigcsinálni, ha a lényegben, a lényegben hisztek és a lényegben van egyetértés.  A lényeg az, hogy mi fent vagyunk, ti meg lent. Nekünk trafikunk lesz, neked infarktusod. Mindenkinek nem juthat trafik. Stadionod van? Kellene, mi? Kapsz helyette rétest estére. Majd, ha egyszerre lépsz. Reggel felülsz a buszra, délután már tapsolhatsz, lobogtathatod a kis zászlód, és megköszönheted, amit kaptál, vagy nem kaptál, de ezen nem veszünk össze.  Ez a lényeg, ebben legyen egyetértés. És ebből az egyetértésből rendszert fogunk csinálni. 

               De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Hanem mi a fasznak? Kurva jól meg lehet élni belőle. Még abból is kurva jól meg lehet élni, ha a seggébe bújhatsz egy politikusnak. Hát te erről csak álmodhatsz, a szép kerek, konzisztens seggről. 

                Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó huszonöt évet. És baromi jól esett. A barbadosi rum is jól esik. Ne nézz olyan bután, te is megkaptad a lehetőséged, nem? Ja, nem.           

A CÖF nagy erénye, hogy független a pártoktól és a pártpolitikától, hiszen értékeket képviselnek

Fricz Tamás 2014. január 29.

        "Azért akarunk kormányozni, hogy az emberek normálisan éljenek, legyen baloldali politika meg végre a saját embereinket kifizethessük. (Velez Árpád, az MSZP pártigazgatója, valamikor)

         Nem fogok szörnyülködni. Ennek két oka van. Az egyik ok az, hogy az elmúlt negyedszázadból tizenöt évet a festői Magyarországon éltem le, ahol Szent István óta szól arról a hatalom, hogy a saját embereket kifizetik. Otthonos mondatok ezek, termálvizes medencében terül el az ember úgy, ahogy ezekben a szavakban. Ettől édes a hazám. Nem vetem meg az embereket csak azért, mert valakik "sajátjai". Csak tudom, hogy nem mindenkinek jut valaki, akinek a sajátja lehet. Nem mindenki lehetett szochazás, és nem mindenki lehet most kaphazás.

        A másik ok az az, hogy ha lemegyek az utcára, senkinek se tudnám elmagyarázni az orbánviktort, a velezárpádot, a trafikot, nert és a többi hazaédesítőt. Nem tehetek úgy, mintha otthon lennék. Nem vagyok otthon. Egyre inkább nem otthon vagyok otthon. 

      Olvasom a Facebookon a funkcionális analfabétizmus és az alkoholizmus közötti szűk ösvényen botorkáló önkormányzati nénit, aki kétségbeesetten szidja a kommunistákat. Valakinek ő is a sajátja. Nagyon kicsi ember sajátja. Az a kicsi ember sem egy túl nagy ember sajátja. Elmegy majd a Békemenetre, és abban reménykedik, hogy sokan látják a kisvárosban. Ő már nem veszíthet sokat, de azért még mindig eleget. Nem tudok haragudni rá. Van, akinek egyből az arcába tapos az élet. Milliónyian vannak.

      A véleményformáló magyar értelmiség a rendszerváltás óta sajátember. A saját sajátságunk persze más sajátság, mint a mások sajátsága. Mi a kaphazánkat kicsit megérdemeltük. Mert ugye nem kaptuk meg ezt, meg ezt, meg ezt, akkor nekünk az tulajdonképpen jár. Mi nem szolgáljuk ki a hatalmat. Ők szolgálják ki a hatalmat. Mi tesszük a dolgunkat, és úgy alakultak a dolgok, hogy ez nagy vonalakban nem volt ellenére a hatalom bizonyos képviselőinek. Akikről persze megvan a véleményünk, és ezt el is mondjuk baráti társaságban az ötödik Glenfiddich után. 

     Ők, a másik oldal sajátjai, tehetségtelen karrieristák. Mi a tehetségünkkel is boldogulnánk, csak úgy alakult, hogy nem egészen a tehetségünkkel boldogultunk. Különben is, nem mi vagyunk a politikusok sajátjai, hanem a politikusok a mi sajátjaink, csak ez bizonyos megvilágításban nem látszik jól.

        Kicsit persze szétrohad az ország, kicsit persze elmenekülnek innen a fiatalok, de nyilván nem miattunk, hanem miattuk. Miattunk nem menekülnek, hanem csak kalandot keresnek egy londoni szálloda konyhájában, egy csomagoló üzemben, hónapos szobákban. Tapasztalatot gyűjtenek, hogy utána élményekben gazdagon hazajöjjenek. Miattuk viszont kurvára elmenekülnek. 

        Az ő rendszerüknek a lényege a kaphaza: az, hogy kifizetik a sajátjaikat. A mi rendszerünknek ez csak velejárója. 

       Anyátok picsáját. Teszem hozzá bátortalanul. És már vissza is vontam.    

2014. március 29-én ismét indul a Békemenet azzal a céllal, hogy a magyar-magyar kiegyezést és a társadalmi békesség szükségszerűségét hirdetve tovább folytathassuk a nemzet építését, megvédve nemzeti szuverenitásunkat, megőrizve identitásunkat és elérjük, hogy az Európai Unió egyenrangú nemzetként tekintsen ránk.

CÖF, 2014. február 20. csütörtök

Érvsebész gyűjtötte Nektexerettel. Megjelent az Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetsége  Ózdi Regionális Csoportjának lapjában, az Ózdi Kristályban. Onnan idézi A Szabadság - Munkáspárti Hetilap.

Kónya Béla: A kalandvágyból Ózdon maradók

Arcél és acél, hajdan szinonimák,
Vasnyüvő és tanultabb apák és nagyapák,
Érc és vasporfelhőn vertek itt tanyát,
Fáradtan aludták az igazak álmát.

       Nincs ekezetem. A bagel, aki esetleg nem tudja, egy amerikai zsemlefajta, aminek luk van a kozepen.

      Kumin Ferenc ma egy Rob Edens nevu szakertot szemlez a Facebook-oldalan. Rob Edens nem szidja Orbant. Ez az erdeme.

      Rob Edens egy diak a London School of Economics-on. Aki legfontosabb eddigi munkajakent egy charlottesville-i bagel etterem alacsonyabb szintu menedzseri posztjat tuntette fel. 

      Sok Rob Edens van, de ez a Rob Edens konnyen azonosithato a Twitter-bejegyzese alapjan. 

      Baromira semmi bajom Rob Edens-szel. A bagelt effektive nagyon szeretem. A konkret bagel etterem is szimpatikusnak tunik. Philadelphia kremsajttal es lazaccal a bagel a legjobb dolgok egyike a vilagon.

      Csak azt szeretnem megkerdezni Kumin Ferenctol, hogy delaware-i McDonalds-os cikk is lesz-e, esetleg Eszak-karolinai Pizza Hut-os.

       Mi itt a Vincenten egy bizonyos, kisebb osszegert, amit jotekony celra forditanank, ennel jotekonyabbat nehez elkepzelni, megirnank, hogy Orban Viktor demokraciafelfogasa annyira tokeletes, hogy a stockholmi egyetemen gerberafajtat neveztek el rola. Kisebb bonuszert olyan reszletekkel is tudnank szolgalni, mint interju Bjorn Stomberg szakertovel, aki egy malmoi Surstromming etteremben szerzett tapasztalatokat, es akinek a legfinomabb Surstromming illatat idezte fel Orban Viktor politikaja. Batran keressen bennunket, kedves Kumin! Sokkal okosabbak vagyunk a szazadveges faszkalapoknal, es engedmenyt is adunk.