Örülünk, Vincent?

     Houellebecq (akit egyébként valójában Thomasnak hívnak, de kitalálta, hogy olyan magánhangzó torlódás legyen az írói álnevében, hogy csak elrontani lehessen), Behódolás című regényében (ami egyébként nekem nagyon tetszett, de szerintem inkább szól egy alkoholizmussal és szexfüggőséggel, vagy legalábbis az utóbbiról való álmodozással illetve az őt elhagyó szülei emlékével küszködő francia íróról, mint bármi másról) van egy Robert Rediger nevű szereplő, aki az iszlámosodó Franciaországban a Sorbonne egyetem rektora lesz (két feleséggel, akik közül az egyik 15 éves, Houellebecq nem viccel, nem szívesen lapozgattam volna a kérdéses oldalakat az eredeti kéziratban, mert bizonytalan eredetű foltok lehetnek rajta).  Ez a Rediger nevű pofa magyarázza el a keresztényeknek, hogy tulajdonképpen miért az iszlám az, amit valójában keresnek.

    A Borbás nevű rezsimribanc minapi okoskodásában tíz pontban magyarázta el, hogy miért kell félnünk a muszlimoktól. Szándékai szerint a harmincas évek pajkos nemzetiszocialista vicclapjainak hangulatát akarta visszaadni, éppen csak nem írt a nóziméretekről, de véletlenül valami egészen mást sikerült leírnia. 

...........................................................

    1. A mai európai (Borbás szerint) azt szeretné, ha a harmincöt fokban "kakaón menne" a légkondi a buszon. Ezzel szemben a muszlim az bírja a meleget rendesen. Borbás nemrég személyesen adott ki fatwát azokra, akik légkondiról ábrándoznak. 

    2. A muszlim nők csak szülnek és szülnek. Pont úgy, ahogy a magyar anyáktól várja el a Heti Válasz teljes szerkesztőgárdája és a Skrabski Fruzsina Asszonykórus.

   3.  A muszlimok nem szeretik Izraelt. Szemben mondjuk Bayer Zsolttal, akit minap láttam gefilte fisch-t enni az ortodox zsinagóga előtt, miközben arról álmodott, hogy mennyi kóser szilvát nyomna le, ha ő gazdag lenne, jaga diga diga jaga daga diga diga dom. 

  4.   A muszlimok nem világosodtak fel. Ibn-al-Megadja, Gerg-Ely ul Szilvay és más imámok egész karrierjüket építették arra, hogy a Felvilágosodást, mint mételyt nevezzék meg, Széchenyi-díjakat szoktak osztani a Felvilágosodás tagadására. 

  5.   A muszlimok nem járnak a Pride-ra.  Írja az a Heti Válasz, ahol a "Homoszexuálisok átnevelése egészséges szőnyiszilárddá" a leggyakoribb publitéma a "Mitől olyan hamvas Orbán Viktor bőre ott, ahol csak mi láthatjuk és a Lévai Anikó?" után.

  6.   A muszlimok szerint a nők másodrangúak. Szemben az alfahímekből álló magyar kormánnyal és a Gyengénlátó Kommondor Konzervatív Cserkészcsapattal.

  7.   A mai európaiak multikultik, bezzeg a muszlimok, akik meg jól nem. Emlékeznek a Heti Válasz, Jaj de jó a multikulturalizmus, kérek belőle még egy gombóccal- című különszámára? Én sem. Mintha a multikulturalizmus utálata még a pénz  szeretetét is megelőzné (csak viccelek) a jobboldali újságíró társadalomban. 

  8.   A léha európaiak szerint a nők azt vesznek fel amit akarnak, a muszlimok viszont csadorba kényszerítik a nőket. Szinte látom a Vidéki Magyar Főiskola Rektora Vagyok Bazmeg című népszerű kuplé főhősét, akinek a publikációs listáján kizárólag a "Kolleginák helyes szoknyahossza, harisnyaszíne és diszkréten megválasztott ajakpírja" című rektori körlevél szerepel. 

 9.     A mai európai azt tart családnak, amit akar, éles ellentétben a muszlimokkal. Írja ezt a Borbás Mucus abban az országban, ahol még azt is előírja az Alaptörvény, hogy milyen testtartásban tudja a nő a helyét a kizárólag egy darab férfiból és egy darab nőből (Deutsch Tamásnak mutatták ezt a részt?) álló ideálisan konzervatív családban.

10.  Azt is írja a Borbás, hogy a mai európai puhancs azt sem tudja hol akar élni, bezzeg a muszlim az nagyon is. Mondjuk ezt nem egészen értem, de gondolom arra céloz, hogy a Muszlim Igazság Pártja magyarázza el, hogy ott kell élned és halnod, ahol túrórudit teremnek a fák, és a kötelező énekórákból áradó keresztény magyar népiség termékenyíti meg a vidáman ugrándozó nemzeti érzelmű kecskéket. 

 (az ötletért külön köszönet Kisa nevű olvasónknak)

      A hetiválaszos Borbás Barna  elmagyarázta, hogy milyenek a muszlimok. Nem bonyolította túl a dolgot, én sem fogom. 

       Sajid Javid:  Ötgyermekes brit-pakisztáni családba született. Az exeteri egyetem elvégzése után a Chase Manhattan Banknál kezdett dolgozni, és 25 évesen a bank történetének legfiatalabb alelnöke lett. Később a Deutsche Banknál volt igazgató. Jelenleg ő vezeti a brit konzervatív kormány üzleti és innovációs minisztériumát (hivatalosan Secretary of State for Business, Innovation and Skills, a felsőoktatásügyi államminiszter is Javid alá tartozik). Eleganciájáról és kifogástalan modoráról híres tory politikus. 

      Borbás Barna:  Szarházinak született és jelenleg is szarházi. Mást nem érdemes tudni róla. 

      Az Acta Diurna nevű napilap munkatársa interjút készített Jeruzsálemben a reformizraelita vallási közösség vezetőjével, akit a római médiában azzal vádoltak, hogy a zsidók királyának nevezteti magát. Megkérdezték tőle, hogy igaz-e, hogy az emberiség megváltására készül. A názáreti születésű J. közölte, hogy már korábban felhagyott ez irányú tevékenységével, hiszen a hatóságok ezt a közrend megsértésének vélelmeznék. Elmondta, hogy egyetértett Pilátus helyettes-államtitkárral abban is, hogy a vízen való felelőtlen járkálás kimerítheti a közlekedési kihágás törvényi tényállását, továbbá elismeri, hogy környezetvédelmi és matematikai problémákat is okozhat kenyerek, halak és más tárgyak felelőtlen sokasítása. Bejelentette, hogy a továbbiakban kizárólag joghurtitalok forgalmazásával kíván foglalkozni.

     Tisztelt Magyarország, 

     Tudom, Magyarország a magyaroké, vagy fordítva, már nem emlékszem pontosan. Én tehát nem tartozom Önhöz, nem vagyok az Öné, és Ön sem az enyém, csak úgy miheztartás végett írok Önnek. A vagonokról lenne szó és a vagonok végállomásairól.

     1944-ben Ön több százezer embert, aki abban a téves hiszemben élt, hogy Önhöz tartozik, vagonba zárt és elfelejtette velük közölni a vagonok végső állomását. Mindenkinek meg kell halnia egyszer gondolta Ön, és ezeknek az embereknek - akiket előzőleg gondosan kitörölt magából, hogy nyomuk se maradjon, akkurátusan elvette mindenüket, hiszen már úgy sem lesz szükségük rá - éppen akkor kellett meghalniuk.

     Ön valahogy rászokott arra, hogy a vagonokba zárt embereket tévesen tájékoztatja a végállomásokról. Ön elég különös szokásokat alakított ki, ezen különös szokások közé tartozik az is, hogy Európa védelmezőjének nevezi magát. Furcsa testtartást szokott felvenni ilyenkor, némileg bizalmaskodó hangszínt, kopott, kikönyökölt zakót és egy elég sajátságos illatot, amely a kollektív has irányából tör fel, azon has irányából, amely has egy bizonyos Bertolt Brecht szerint előrébb való, mint a morál. 

      Ön szereti felrakni a lábát a kanapéra, mindig mások kanapéjára, és az olcsó alkoholok által fűtött különös orgánumával szívesen dicsekszik azzal, hogy milyen jól teljesít. Nem világos, hogy hol és miben, és, hogy őszinte legyek, nem vagyok benne biztos, hogy el akarom képzelni Önt, amint éppen teljesít.

      Ön takarékos ember, tudja, hogy gyémántboltot kell vásárolni a családnak, néhány megyényi földet, fitneszvilágbajnoknőt, pár stanicli nyilast, Önpárti napilapot, harmincezerért posztot, csak az ízéért, nem juthat mindenkinek, és talán nem is lenne helyes, ha azok az emberek, akik különben is meggebednek, feleslegesen nagy összegekért gebednének meg. Ön a magyaroké általában, de talán vannak magyarok, akik kicsit jobban birtokolják Önt az átlagosnál, akiknek a szép csillogó orcája is jobban hasonlít az Ön piros pozsgás ábrázatához. 

 .......................

     Én csak arra bátorkodom figyelmeztetni  Önt végtelen tisztelettel, hogy Ön azoknak a pénzéből méltóztatik élni, és, ahogy Ön mondja "teljesíteni",  akik nem feltétlenül szeretnék ha Ön megvédené őket, ezzel szemben elég határozottan igénylik, hogy tartsa be a házirendet. Az pedig úgy kezdődik, hogy Ön soha többé nem hazudik a vagonok végállomásáról a bevagonozottaknak. Nem hiszem, hogy ez olyan komplikált dolog lenne, hogy ne lehetne megjegyezni.

     Mielőtt a külvárosi vendéglátóipari egységekben edzett hangján ordibálni kezdene és falhoz vagdosná az elbirtoklás útján szerzett porcelán étkészletet, kérem nézzen a térképre és törölje le róla a galambszart. Talál alatta valamit, amelynek a körvonalai ismerősnek fognak hatni. 

       CAVEAT:  Egyáltalán nem ellenzem azt, hogy a magyar kormány ellenőrizze az ország határait, ez a kötelessége, és ha a kerítést tartja erre a legalkalmasabbnak, akkor építsen kerítést. Azt is megértem, hogy ez nem megy pár hét alatt, és az ideiglenes megoldások elég rosszul néznek ki. Azt sem ellenzem, ha a hadsereg egyes alakulatait rendvédelmi célokra használják egy ilyen helyzetben. Láthatóan nem volt felkészülve az Unió ennyi menekültre, nagyon nehéz (lehetetlen) betartani a szabályokat, a kormánynak meg kell próbálnia regisztrálnia a beérkező embereket, és ezek a szerencsétlen emberek attól rettegnek, hogy emiatt nem mehetnek tovább. Nem tartom katasztrofálisnak, amit az Orbán-kormány menekültügyben tett, azt gondolom, hogy ezt lehetett volna valamivel jobban csinálni, de arról nem írnék posztot. Azt sem gondolom, hogy Európa milliónyi embert könnyedén be tudna fogadni, azt sem gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy honnan jöttek ezek az emberek, azt sem gondolom, hogy ebben a pillanatban nincs probléma egyes nem-integrálódó muszlim közösségekkel Európában. Ezekről a kérdésekről már írtam, és úgy vélem, hogy ha nem is könnyű, de lehetséges civilizált vitát folytatni róluk. 

       ................................................

       Elmegy a magyar jobboldali értelmiségi "elit" a bús picsába. Ez lenne a megjegyzésem. A fajvédő baromságaikkal, a szubhumán karrierista nyalakodásaikkal, a nyílt fasiszta szarral, amitől szeretném megjegyezni, egyáltalán nem rettegek, simán csak hányingerem van. Ennyi. 

       Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár katasztrofálisnak nevezte a magyarországi doktori képzést, és annak átalakítását helyezte kilátásba múlt pénteken Pécsett egy előadásában. 

       Nem vagyok száz százalékig meggyőződve arról, hogy Palkovics államtitkár számai valósak, ezért ajánlom, hogy az érdeklődők nézzék meg ezt a prezentációt. 

       Palkovics államtitkár egységes minősítésbiztosítási rendszer kialakítását, az ösztöndíjak emelését és a támogatási időszak 4 évre emelését javasolta (ezen időszak után még egy éve lenne a jelöltnek a disszertáció véglegesítésére). 

       A magyar doktori iskolák minőségbiztosítási tervei nyilvánosak, a www.doktori.hu oldalon elérhetőek. Érdemes belenézni. (a doktori iskolákat kell megkeresni)

       ........................

       Magyarországon kóklerek vezethetnek doktori iskolákat, az enyhén retardáltak tűnő Bukovics tűzoltó-tábornok is egy doktori iskola vezetője. Számos doktori iskola nettó papírgyárként működik, jogi képviselőnk kifejezett kérésére nem említek meg több nevet, szerintem Palkovics nagyon jól tudja, hogy miről beszél. 

       2003-ban Magyarországon 3574 egyetemi és 1959 főiskolai adjunktus volt. Az egyetemi adjunktusok közül csak 844-nek, a főiskolai adjunktusok közül 59-nek volt doktori fokozata. A 2005.évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról a doktorjelölti jogviszony létesítését szabta feltételül az adjunktusi fokozathoz, de már a tanársegédek esetében is kötelezővé tette a doktori képzés megkezdését. Ennek a következménye több ezer kétséges értékű doktori disszertáció lett. Az, hogy Magyarországon egy korcsoportban hány ember alkalmas Nyugat-Európában még elfogadhatónak tartható doktori cím megszerzésére nem írható elő törvényben. Egyáltalán nem igaz, hogy az erre alkalmas emberek valóban doktori címet akarnak szerezni, hiszen ez leginkább a tudományok és a felsőoktatás környékén fontos, és a tehetséges fiatalok jelentős része, gondolom többsége, nem ebbe az irányba orientálódik. 

        Elkerülhetetlennek tűnik a doktori iskolák átvilágítása, és talán a már kiadott doktori címek megvizsgálása (nem felülvizsgálata, amit kiadtak, azt kiadtak). Ha kiderül, hogy egy doktori iskolában tömegével kaptak olyanok doktori címet, akik évekkel a doktori megszerzése után sem publikáltak semmit, akkor ott lépni kell. Sokan szeretik teljes mértékben leértékelni a magyar felsőoktatást, pl. Hont András ezen a videón. Ezeket a véleményeket én erős túlzásnak tartom, szó sincs arról, hogy a magyar felsőoktatás teljes egészében a züllés állapotában lenne.

  Elkerülve a túlzásokat, anélkül, hogy leértékelnének az országunkat és a felsőoktatásunkat, szembe kell nézni a valósággal. Jelentős számban vannak totálisan alkalmatlan figurák doktori iskolákban, akár egyetemi tanári pozícióban is. Akik nemzetközi jellegű területen negyvenöt-ötven éves korukra nem publikáltak legalább öt cikket legalább B kategóriás folyóiratban azoknak nem szabad egyetemi professzori címet kapniuk és doktoranduszokat vezetniük. Ők ugyanis alkalmatlanok egyetemi professzornak és témavezetőnek. Pont. Ennél gálánsabb ajánlat nincs, ennél sokkal magasabb követelmények vannak Nyugat-Európában, ez a minimum. 

        Az az érzésem, hogy egy évben ezer elfogadható szintű doktorit nem tud kiadni az ország, egyszerűen nincs rá kapacitásunk, de ebben nem vagyok biztos, ezt csak érzem. Azt viszont tudom, hogy bár messze nem igaz, hogy a magyar felsőoktatás tönkrement, elég komoly minőségi problémákkal küszködik, és ezeket most fel kellene tárnunk. Anélkül nem lehet minőségbiztosításról beszélni, nem lehet újjáalakítani a doktori képzést.

     1.      K. akkor már hat napja bujkált. A faluba nem mert lemenni, azokon a konzerveken élt, amelyeket a padláson talált. Száraz kenyérre kente fel a hideg zsírt, amit a káposztakonzerv tetejéről kapart le a kanállal. Még volt két órája a sötétedésig. Huszonkét és fél kilométert kellett gyalogolnia a benzinkútig a kis úton, ha szerencséje van már nem jár arra senki, aztán végig az ösvényen, át az erdőn és kész. Onnan egy óra Ausztria. L.-t is ők vitték át, húszezer euró, előre kell fizetni, de ezek megbízhatóak, L. tudja mit csinál.

    2.      K. rajta volt a listán. Nem is értette, hogy miért, ő nem csinált semmit. Azt mondta, amit mondania kellett. Ő nem lövetett, neki ahhoz semmi köze nem volt, az egyértelműen túlkapás volt, de ahhoz neki nem volt semmi köze. Talán azt nem kellett volna már bemondania a tévében az utolsó napon, azt talán fel lehetne használni ellene, de arra is van magyarázat, ezek bonyolult dolgok, nem szabad kiragadni őket a kontextusukból.

   3.       K. nem fért fel a gépre. Mondták, hogy meg kell értenie, és ő meg is értette, de azért egy kicsit fájt neki, mert azért ő sokat vállalt, ő megtette, amit lehetett, a párt és a kormány mellett, persze nem olyan értelemben, mert attól ő természetesen elhatárolja magát, de azért mégis csak megtette, és igazán egy helyet, talán a csomagtérben, vagy valahol, megérdemelt volna,  de hát meg kellett értenie.

  4.        K. elítélte az erőszakot. Már nagy általánosságban, de tulajdonképpen a maga konkrétságában is ugye, ő a jogállamiság feltétlen híve volt, és arról nem tehetett, hogy az események úgy alakultak. Félrementek bizonyos dolgok, ezt elismeri, félrementek, de ez nem az ő felelőssége. Ő nem mondta, hogy azt kell tenni. Azt a B. írta le az újságban, aki mindig hajlamos volt a szélsőségekre, és meg is érti, hogy B. nem kerülte el a felelősségre vonást, és nem is csodálkozott azon, hogy, szóval azon, ami  B.-vel történt,  de hát ő ezekkel egy lapon, azt azért nem lehet.

  5.       K. elérte a benzinkutat. Egészen közel van egy ellenőrzőpont, kellett egy kicsit kerülnie, de ott volt időben, sőt még volt egy órája. Persze jobb lett volna Abu Dhabi, ott nem kell magyarázkodni, azok megértik, az osztrákok valószínűleg kérdezősködni fognak, ha úgy alakul, de ő el tudja magyarázni. Parancsra tette. Ez nem hangzik jól, rossz a csengése, utasításokat hajtott végre, ez így jobb, utasításokat. Vannak szabályok, azokat be kell tartani, néha nem könnyű, nem mindig lehet mérlegelni,  de ahhoz nem volt köze, azt visszautasítja, az már akkor volt ő, amikor ő már látta, hogy itt vannak bizonyos hibák, talán több is mint hibák,  de akkor ő már nem, egyszer talán ugye tévében, amikor azt mondta, de azt kényszernek is nevezhetnénk, kényszerhelyzetnek. 

 6.        K. megnyugodott. Egészen szimpatikus ember a sofőr, bolgár vagy albán, de jól beszél angolul, és L.-t is ő vitte át. Ismeri a terepet. Húszezer euró, az végül is nem olyan sok, a számlája megvan, azt megígérték, a számla az nem olyan, hogy meg kell értenie, az jár, az a számla, azért ő dolgozott. Kisbusz, egyedül van, csak ő viszik át, egészen Bécsig. A motor már járt, de még nem indultak el. 

 7.         Q. nem volt bolgár, sem albán. A homszi Al-Baath egyetemen tanított fizikát. Az öccse családjával indult el akkor, de aztán valahol a határon elszakadt tőlük. Egy ideig egy táborban volt, aztán sikerült eljutnia Münchenbe. A bajor rendőrségtől tudta meg, hogy a öccse, a feleségével és a fiukkal is ott volt abban a kocsiban Parndorfnál. Akkor hallott K.-ről először, de nem akkor döntötte el, hogy megöli, hanem csak jóval később. A szulamiták szerint a vérbosszú haram, meg kell próbálni megbocsátani, meg kell próbálni megbékélni magunkkal, mert különben elragadnak Azazel démonai. A szulamiták Istene könyörületes, még az igaz hit ellenségeivel szemben is az, és Q. jó szulamita volt, bár talán szívesebben hitt az Ősrobbanásban és a kvarkokban, mint Istenben.   Q. megpróbált megbocsátani,  évekig próbálta megbocsátani K. bűnét, de nem sikerült. Elveszítette Istent és megtalálta Azazelt. Amikor Budapesten kitörtek a harcok, tudta, hogy eljött az ő ideje.

A motor járt, a kis csövön keresztül a busz raktere lassan megtelt  kipufogógázzal. Q. pontosan tudta, hogy K. mikor találta meg azt a képet, amit azon a borzalmas napon Q. kitépett az osztrák újságból, hallotta K. üvöltését, azt is ahogy véresre törte a kezét a busz falán.  Minden elcsendesedett, és Q. már nem gondolt K.-ra. A szép napokra gondolt, a galambokra a parkban, a tea ízére az utolsó békés napon, aztán már nem gondolt semmire, csak rágyújtott egy cigarettára és várta, hogy eljöjjenek érte Azazel démonai. 

Miután az olvasói túl nagy számban lájkolták általuk nem kedvelt közéleti szereplők halálát, a Mandiner most már nem teszi lehetővé, hogy "tetszik" vagy "nem tetszik" gombot lehessen nyomni a halálhírekre. Emlékezetem szerint ez akkor indult el, amikor túl sokan lájkolták Jancsó Miklós halálát, amire a polkorrektség legádázabb ellenségei szó nélkül eltüntették a "tetszik" és "nem tetszik" gombokat, ami azóta szerkesztőségi policy is lett.

Van aki szerint ez polkorrekt cenzúra - és a Mandiner szerkesztőinek is voltak olyan megnyilvánulásai, amelyek szerint ez a szerkesztői döntés annak minősíthető lenne, mármint ha egy baloldali portál csinálná. Szerintem nem az, hanem az embertársaink iránti minimális tisztelet hatalmi eszközökkel történő biztosítása egy olyan közegben, amelynek nem elhanyagolható része a legminimálisabb kulturális szabályok betartására nem képes. Emellett szerintem egy szerkesztett hírportál részéről tisztességes dolog lett volna elmagyarázni, hogy mi történt és miért változott a policy, de az már nem fért bele.

Most viszont bővült azon cikkek köre, ahol a Mandiner indokoltnak látja a saját olvasói vélemények kifejezésének korlátozását.

Amikor megjelent a hír, hogy több tucat menekült holttestét találták meg egy, az osztrák autópályán hagyott teherautóban, akkor a Mandiner olvasói igyekeztek kifejezni, hogy ezt alapvetően jó dolognak tartják. 

A Mandiner szerkesztősége azonban később sunyi módon eltávolította a tetszik/nem tetszik gombokat. Mit mond a kommentár nélküli eltávolítás módja róluk, és mit mond ennek szükségessége az olvasóikról?

Egyébként a cikk alatt található 200+ kommentben kettőt (2) találtam, amely az áldozatok minősítése nélkül sajnálatát fejezi azzal kapcsolatban, hogy meghalt több tucat ember.