Örülünk, Vincent?

     A skót Munkáspárt elnöke bejelentette, hogy együtt jár a Skót Nemzeti Párt egyik képviselőnőjével Jenny Gilruth-tal. A skót Nemzeti Párt elnöke Nicola Sturgeon tweetben kíván sok boldogságot a két politikusnak.

    Igen, van ilyen, egy munkáspárti szerethet egy nemzeti pártit. 

    Magyarországon valószínűleg az lett volna a hír, hogy a skót Munkáspárt elnöke, Kezia Dugdale is nő. De Skócia az Skócia, Magyarország pedig.... nem.  Az, hogy egészen pontosan mi Magyarország, azt tegnap két órán keresztül mutatták volna meg a világnak, ha a világ érdeklődést mutatott volna iránta. Pedig mennyivel olcsóbb lett volna egy nagy felirat a Duna felett:   Xuş omaded ʙa Toçikiston.

   P.S Tegnap külföldön voltam. A Petőfi Irodalmi Múzeumban a Károlyi utcában. Egy Esterházy Péter nevű külföldi író egy százoldalas külföldi nyelven írt szövegét olvasták fel külföldi kortársai, nekünk, külföldieknek. Esterházyt valószínűleg az érdekelte volna a fenti hírből, hogy a Jób egyik lányát hívták Keziának, ami fahéjt jelentett a bibliai korban, igen, a fahéjról nevezte el a Jób a lányát. De miért pont a fahéjról?

     Guttmann Arnoldot a kiemelkedő államférfiúnak hála, kissé megfosztották a polgári jogaitól ebben az országban, de külföldi diplomatáknak köszönhetően túlélte a vészkorszakot.

     Guttmann Arnold nincs plakáton, mint más zsidók, őt nem akarja Orgoványnál elásni Orbán házi antiszemitája.

     Guttmann Arnold nem lett idegenrendészeti eljárás áldozata, ahogy Orbán másik házi antiszemitája mondaná,

     ...sőt, olyan szépen beszélt Guttmann Arnoldról  tegnap a Lex CEU – t kéjes örömmel aláíró bajszos ... ember.

     Guttmann Arnoldot még csak Guttmann Arnoldnak sem nevezik Orbán azon kitüntetettjei, akik Lukács Györgyöt szívesen adresszálják Lővingernek.

     ....  de azért én mégis azt mondom, hogy hagyjátok békén Guttmann Arnoldot, és menjetek a pics*ba.

      Meghalt Maryam Mirzakhani, az első nő, aki Fields-érmet kapott.  Alig múlt negyvenéves. 

      " A magyar ember a mezőgazdasághoz ért igazán. Ez az, ami a génjeinkben van, és a tudás apáról fiúra száll. A mezőgazdaság magas szintű nemzetközi műveléséhez vagyunk leginkább alkalmasak. (Orbán Viktor)

        Jézusmária. 

          Az  Orbán Viktor által Mészáros Lőrincen keresztül tulajdonolt televízióban, az egész életében Orbán Viktor által kitartott Bayer Zsolt (öltöny, ing, nyakkendő, koszlott tornacipő) és az Orbán Viktor által alapított számos fasiszta kutatóintézet egyikének főizéje Szakály Sándor  beszélgetett a zsidókról.  

          A műsorban mind a zsidótörvények, mind a numerus clausus kapcsán elhangzott, hogy azok gazdasági illetve más jellegű kiigazítások voltak. És a Numerus Clausus tulajdonképpen olyan volt, mint a női kvóta.

          Kecskeméten a család hozzájárulása nélkül egy egyetemnek még távolról, rossz fénytörésben sem nagyon látszó intézményt neveztek el Neumann Jánosról, aki pontosan ugyanolyan vallású szülőktől származott, mint Lukács György (akivel kapcsolatban Bayernek olyan kis csinos izomrángása van). 

           Igen. Neumann, Erdős, Teller, Szilárd, Kármán Tódor, Wigner Jenő zsidók voltak. Helyettük kapott ez az ország vezető értelmiségként Schmidt Máriát, Molnár Attila Károlyt, Lánczi Andrást, Maróth Miklóst,  akik meg nem zsidók, és ez az egyetlen dolog, amit fel tudtak mutatni a tyúkszaros életükben.

           Én annyira leszarom Bayert, Szakályt, ezt az egész nagytestű háziállatokra gerjedő óturáni génhibát, amennyire csak lehet. Hú, ez nem volt igazán politikailag korrekt, de, a kedves Olvasó bizonyára ki fogja találni, hogy mit csinálok annyira a politikai korrektséggel. Zsidó is csak annyira vagyok, amennyire ez az egész borzalom -amiből soha sem fog kilépni az ország- arra kényszerít. Csak az nem fog menni, hogy bekussoljak ezektől az izéktől, és senki másnak se javaslom a bekussolást. Nem a Bibi Netanyahu nevű kellemetlenség fogja nekem megmondani, hogyan viszonyuljak ehhez a bandához. Jaj, őt is, annyira.  

         Ha ez az ország nem takarítja el ezt az undorító fasiszta tolvajbandát, az az ország dolga, az, hogy én kinek a jóédesanyjának saccolom meg az eredeti foglalkozását, az meg az enyém. Magyarországon nem nagyon változnak az illatok Taksony vezér óta, a kedves bayerarcú hiénák mindig megtalálták a maguk zsidóit, protestánsait, szabadgondolkodóit, kommunistáit, antikommunistáit, valakiknek a kinyírásából mindig lehetett karriert csinálni, és ez így is marad, az ember ne csináljon úgy, mintha képes lenne bármin is csodálkozni. 

          Nagypapám borzasztóan okos ember volt, de nem járhatott egyetemre a "kiigazítás" okán, számomra csak ennyi maradt, ennyi ok arra, hogy majd esetleg egyszer... De ez tulajdonképpen nem tartozik senkire. 

 

        Az „arra járó lakosok” meg a „többségi társadalom” kétségkívül sokféle vággyal bír, a melegmaratonba való véletlen belefutás viszont – fájdalom – nem tartozik közéjük. (Stumpf András mai magyar konzervatív  gondolkodó) 

        Tegnap elmentem a Várkerthez, a Pride végére, véletlen belefutásról szó sem volt.  A harmincplusz fokra valóban nem volt különösebb vágyam, a tizenkilenc fokos észak-angliai nyári napokat szeretem.  

         Nádasdy beszélt a Prideról a Narancsban, az a Nádasdy, aki újrafordítja Shakespeare-t, a Székely Kriszta nyitotta meg a Budapesti Pride hetet, aki azt a baromira érdekes Harper Regan-t rendezte, meg a Nórát. Stumpf életműve ellenben abból áll, hogy megtanult a száján keresztül flatulálni.  

          Láttam a középkorú meleg párokat és sejtem, hogy min mehettek keresztül Stumpfországban, ilyenkor elgondolkozik az ember pár dolgon. 

          Én nem hiszek egy olyan országban, ahol egy stumpf  vezető konzervatív újságíró lehet, nem hiszek egy olyan országban sem, ahol egy szilvay azt hiheti, hogy valaha az életben elérhet egy olyan magasságot, ahonnan már kényelmesebben nézhet fel egy Nádasdyra, nem hiszek egy olyan országban,  ahol egy schmidtmária szerű kimondhatatlanság vezényelheti egy egyetem kivégzését,  nem hiszek egy olyan országban, ahol Joseph Göbbels jól érezné magát a metrón a plakátokat nézegetve.

           Stumpfország elhiszi magáról, hogy az enyhe szarszag kifejezetten kellemes, hogy Piliscsaba lenyomja Oxfordot, Kovács Ákos lenyomja Adele-t, hogy ő képviseli az igazi nyugati hagyományt, azaz gonosz és főleg nagyon buta  faszkalapnak kell ahhoz lenni, hogy az európai tradíció utolsó élő képviselői legyünk. Erről szól ez az egész a kárpát-dunanagyhazai posztkádári  kultúrfölényről, ahol egykori őrsvezetők magyarázzák a Trón és az Oltár szükséges huszonegyedik századi egységét, és Sandro Botticelli-t nevezik ki Soros György mellé ősellennek. Ez teljesen normális, az nem zavarja a többséget, a többséget a Nádasdy zavarja. Ez egy ilyen többség. Az hiszem, maradok kisebbségben. 

 

   "Az illegális migráció ellen folytatott küzdelmünkért sem köszönetet, sem elismerést nem várok, de az Önök közösségétől egy kis segítség azért jól jönne"  (Orbán Viktor levele a Mazsihisz-nek)

   Igen, az arab világban az antiszemitizmus általában államideológia, a fanatikus iszlamisták zsidógyűlölők. Pontosan annyira, mint a palesztin kendőben ordítozó, egykor Hafez Asszad vendégszeretetét élvező Bayer, vagy a zsidókat a szeptember 11.-i merénylet megszervezésével vádoló Lovas. Probléma az európai iszlám antiszemitizmus? Igen. Jelentheti-e ez, hogy egy tisztességes zsidó ember emiatt elfordul az összes muszlim menekülttől? Nem.  Azok az emberek a kis motyóikkal pontosan olyan elveszetten állnak az országút szélén, mint a dédszüleim a vasúti sínek mellett. Több tucat brit rabbi állt ki a menekültek befogadása mellett, nem felejtették el a Kindertransportot. 

  Orbán természetesen mondhatná azt, hogy szerinte Európa nem fogadhat be annyi embert, mint amennyit X.Y vagy Z.W befogadna. Még az is lehet, hogy ebben igaza lenne. Azt is mondhatná, hogy egy nagyon nehéz határvédelmi helyzetben indokoltnak tartja egy könnyen biztosítható határkerítés felépítését. Akár ebben is igaza lehetne. Mondhatná azt, hogy az iszlám fundamentalizmusra különös figyelmet kell szentelni, hogy ez komoly veszélyt jelent. Ebben még egyet is értenék vele. Lehet, hogy nem értenék vele egyet a multikulturalizmussal kapcsolatban, de még az is lehet, hogy igen, ha arról beszélne. Orbán azonban a a saját csőcseléke színvonalán uszít, a mondatainak semmi értelme. 

  Hogy az Orbán nem antiszemita... Persze, hogy nem az, hiszen az antiszemitizmus valamiféle érzelmi viszonyulást jelent, és én már azon is csodálkozom, hogy Orbán képes az abált szalonna iránt érdek nélküli vonzadalmat tanúsítani. Amúgy semmi szükség Orbán antiszemitizmusára, amikor Takaró Mihálytól Bencsik Andrásig félhülye antiszemiták ezrei állnak glédában mögötte. It is not personal - mosolyog Orbán az áldozataira, és ilyenkor, kivételesen, nem is hazudik. 

 Kit érdekel, hogy Orbán mit nem gondol a fejében, amikor semmit sem gondol? 

   Tamás Gáspár Miklós a hvg-ben ír arról, hogy ő már 17 éve definiálta a posztfasizmus fogalmát, és ez a kifejezés szerinte azóta elfogadott műszó lett a szakirodalomban.

   A scholar.google 16 idézetet talál TGM cikkére. A posztfasizmus kifejezést azonban sokkal de sokkal többen használták, 1370 tételről van szó és jelentős számban valamiféle modern fasisztoid tendenciára használták, nem a fasizmus utáni korszak jelzésére.  A legidézettebb szerző Roger Griffin, jóval TGM előtt használta a posztfasiszta jelzőt az olasz szélsőjobb ideológiájára, és  talán ezt vették át az olasz szerzők, akik persze szintén nem idézik TGM-t.

  Ennél is fontosabb, hogy TGM egy, hogyan is fogalmazzak, bolondosabb periódusában írta a Boston Review-ban megjelent cikkét, amelyben nagyjából két entitást nevez posztfasisztának 1. aki él  2. aki mozog.

 Ráadásul a "Tony Blair árulása,  a szociáldemokrácia 47. Nagy Árulása szövegrész", vélhetően harsányabb vihorászásra késztette a nem masszívan anarcho-kommer olvasókat a kelleténél.

 TGM érdekes fazon,  sokkal képzettebb és intelligensebb, mint a jobber majomparádék. Ő még elolvasta a könyveit, szépen faltól falig, ahogy kell, felépítette magát filosznak, ahogy ma már egyáltalán nem szokás (mert hát minek) tehát nem fogom bántani. Egyszerűen csak tudni akartam, hogy mi az igazság és hát mindig ugyanaz az igazság : A dolgok nem egészen úgy vannak.

Hanem máshogy.