Gyurgyák János konzervatív történész, szociológus, az Osiris kiadó vezetője interjút adott a Mandinernek.
Tizenegy évvel ezelőtt, Gyurgyák a Mandiner elődjének a Reakciónak adott egy hasonló interjút. Akkor Ablonczy Balázs és Névai Gábor kérdezte, ma Ablonczy doktorandusza, a Veszprémy Bernát László nevű nímand.
Gyurgyák afféle mérsékelt tory TGM, az ezüstfejű sétapálca nélkül, nem idézi ódánul Sören Kierkegaardot, nem kiabál az aktuális Kálmán Olgával, nem megy ki a barrikádra mikrofonnal, de néhány évente megírja a többszáz oldalas könyvét valamelyik nagy magyar sorskérdésről. Nem próbálom eldönteni azt, hogy mennyire fontos történész Gyurgyák, ugyan hogyan is tehetném, az látszik rajta, hogy komolyan veszi a munkáját, és számomra ez néha pont elég.
Gyurgyák János maradt meg nekem a FIDESZ-ből, ő maradt az elvált szülők gyereke, a népiesek és az urbánusok már régen a pad alá esve nézik, hogyan üresedett ki minden mondat, amelyet elmondtak, vagy el akartak mondani, ő meg áll és figyel.
Gyurgyák úgy konzervatív, ahogy egy embernek, aki már elég sokat étkezett a Nuffield College menzáján érdemes konzervatívnak lennie. Semmit nem változott tizenegy év alatt. Semmit. A jelzői, a fájdalmai, az elkötelezettsége.
Gyurgyák azt mondja most, hogy nem tudja meghaladni a nemzet fogalmát. Én sem igazán. Nekem ez a nemzetizé bejön. Tudom, Gyurgyáknak valószínűleg lenne valamennyi különvéleménye Judith Butlerről, a gender studies-ról, talán még Alexandria Ocasio-Cortezről is. Talán nekem is lenne. Kisebb, bátortalanabb különvélemény, amit persze megtartanék magamnak, és ez nem feltétlenül az intellektuális bátorság jele lenne.
Gyurgyák azt a rég elporladt fideszizmust jelképezi, amely még vállalható lenne számomra. A FIDESZ-nek persze semmi szüksége már Gyurgyákra, ahogy Ablonczyra sem, arra nem is szeretnék gondolni, hogy rám mennyire nincs szüksége. A FIDESZ-nek megadjákra van szüksége, akik nem évekig ülnek a 326-os olvasói helyen, hanem harminckét percig, és azonnal ki is állítják az áfásszámlát.
A hard left Gyurgyák, azaz TGM, egészen bizonyosan lefasisztázná az Igazi Gyurgyákot migránsügyben. Azt hiszem, TGM engem is lefasisztázna migránsügyben. Erről már nem szoktunk beszélni. Az elnémethszilárdosodásnak van egy szintje, amikor már nem beszélünk bizonyos ügyekről. Én most pár mondat erejéig beszélni fogok a migránsügyről. Orbán Viktor nem határkerítést épített, hanem egy nyíltan rasszista narratívát. Ha csak határkerítést épített volna, az valamennyire elfogadható lett volna. Orbán milliárdokat költött arra, hogy olyan emberek gyűlöljenek szíriai óvodásokat, akiknek semmi esélyük arra, hogy valaha találkozzanak egy szíriai óvodással, igen, Orbán vadállatot csinált a magyar nép jelentős részéből, és ez megbocsáthatatlan.
Gyurgyák tart a tömeges migrációtól. Én is tartok a tömeges, kontrollálatlan migrációtól, és nem érdekel, hogy emiatt lefasisztáz TGM. Azt gondolom, hogy kicsit túlvállalta magát Németország 2015-ben, de nem vagyok biztos benne, hogy lett volna más választása Merkelnek. Európa évente több menekültet bírna befogadni, mint amennyit be fog fogadni, de sokkal kevesebbet, mint ahány menekültet TGM befogadna. Százezrekről van szó, pár százezer emberről, nem milliókról. Európának szüksége van legális bevándorlásra, és, nem kedves TGM, nem azokra van szüksége, akiket végtelenül szegény országokból ideüldöz a rossz sorsuk, hanem képzett, aránylag könnyen beilleszkedő emberekre. Erről lehetne beszélni egy normális országban, de Magyarország már régen nem az.
Jobb lenne, ha Gyurgyákot nem az orbánista médiakonglomerátum csökött kis karrierista kérdezgetné, jobb lenne ha a liberálisok felismernék, hogy Gyurgyák Jánosok nem az ellenségeik, jobb lenne, ha a tisztességes, bölcs emberek beszélgetnének egymással, ha ez az ország újra róluk szólna.
