Harald Andrés Helfgott perui matematikus a párizsi Bourbaki-szemináriumon jelentette be, hogy Babai László bizonyítása a gráfizomorfizmus-probléma kvázipolinomiális idejű megoldásáról vélhetően hibátlan. Helfgott hónapokig tanulmányozta a bizonyítást mielőtt megtartotta volna a szemináriumi előadást. Január elején talált benne egy hibát, ami elrontotta a kvázipolinomialitást (a bizonyítás így is a leggyorsabb létező algoritmust adta, de nem a szenzációs eredményt). Babai emberfeletti munkával pár nap alatt kijavította azt a bizonyos "Split or Johnson" - Lemmát, erre írta Helfgott, hogy "a bizonyítás most már hibátlan". Ha ez így van, és egyre inkább úgy tűnik, hogy valóban így van, Babai bizonyítása az elmúlt időszak legnagyobb értelmiségi teljesítményei közé tartozik.
Az olvasás és a megértés aktusa is lélegzetelállító, Helfgott képességei is felfoghatatlanok (legalábbis számomra). Amúgy ő bizonyította be a Goldbach-sejtés azon változatát háromszáztizenhét oldalon, miszerint minden páratlan szám felírható három prímszám összegeként. Azt már Vinogradov is tudta a harmincas években, hogy elég nagy számokra ennek igaznak kell lennie, de az elmúlt hetvenegynéhány évben senki sem tudta befejezni a sejtés bizonyítását. Az egykori kedvenc, teljesen reménytelen problémámmal kapcsolatban is csinált valamit mostanában Helfgott, ki tudja, talán meg is fogja csinálni, még ez is kitelhet tőle.
A világ ilyen, legalábbis egy ilyen világ is létezik, és ma este erről a világról akarok írni.
Most írjak arról, hogy ma éppen melyik három átlagosnál is gyengébb képességű gátlástalan senkiházi kaparintott meg egy magyar újságot és csinál belőle rezsimlapot? Írjak a sok piti tolvajról, akik elfoglalták az országomat és azt tehetnek vele, amit csak akarnak? Nem írok. Itt ülök a gépem előtt és nem írok róluk. Ez az egyetlen, amit megtehetek, és ma ezt meg is fogom tenni.
