I. Az igazi pofátlanság az lenne, ha most írnék valamit a Hilbert-terekről. Nagy bennem a késztetés.
II. Fogalmam sincs arról, hogy milyen ország Magyarország. Azt gondolom, hogy Magyarország más reggel, más este, más hétfőn, más szombaton, más, ha süt a nap, más, ha borús az ég. Magyarország néha meg tud férni a kicsi seggén, nem az abroszba fújja az orrát, nem kínos elmenni vele a Zserbóba. Néha meg... Néha meg más.
III. Azt sem tudom, hogy én milyen vagyok, majd pont azt fogom tudni, hogy milyen Magyarország. Azt hiszem, egy kicsit ápolatlan ennek a Magyarországnak a lelke. My soul, your soul, his soul, our soul. És az ápolatlan léleknek vannak következményei.
IV. A kérdés mindig az, hogy jónak tetszik-e lenni ennek a Magyarországnak (E.P.), hogy ad-e a selyemcukorkájából a Zolikának, irigyli-e tőle azt a piros teherautót?
V. A kérdés nem az, hogy elviseled-e a Weiszberger Árminkát, hanem az, hogy elviseled-e az életed (Coelho).
VI. Van kérdés?
VII. Van-e az életnek értelme? — kérdezte Li. Li az az ember, aki pár hete Chengduban kétszer meghúzta a srófot azon a parizersütőn, amit a nejednek vettél. Chengduban több ember él, mint Magyarországon. Jelentős részük Li. El sem tudod képzelni, hogy Li néha rólad is gondolkozik. Ülsz a kanapén, nézed a Nagymellűek és Gazdagokat, és a Li rád gondol.
VII. Nem lehetsz dühös arra a harminc év körüli fiatalemberre, akit a képen látsz. Egy vasútállomás mellett áll, sárga csillag van rajta, és arra vár, hogy megöljék. Te meg dühös vagy rá, mert rendben, őt megölték, de te nem kaptál fizetésemelést, megint a zsidók jártak jól. Egyébként nem ölték meg. New Yorkban lett fogorvos, és nagyobb Buickja volt, mint a te nappalid. Most még jobban utálod. Gyomorrákban halt meg, ha ez segít.
VIII. De nekünk is vannak fájdalmaink! Minket is! Arról miért nem? Már nagyon unom! — mondod, majd írsz egy névtelen levelet a főosztályvezető-helyettes elvtársnak, hogy Kovács otthon Szabad Európát hallgat. Kovács gyerekét nem vették fel az egyetemre. A te gyerekedet felvették az egyetemre, de harmadévben megbuktatták logaritmus-elméletből, mert pikkelt rá Kodelka docens, aki zsidó.
IX. Kodelka docens egyáltalán nem volt zsidó. Aznap reggel szalonnás tojást evett, de valami nem volt rendben azzal a szalonnás tojással. Nem tetszett neki a fiad arca. Túl kövérnek tartotta. Túl pirosnak. Hencegően pirosnak. Ezért buktatta meg logaritmus-elméletből. A fiad nem nagyon értette a logaritmus-elméletet, de azért a kettest megkaphatta volna. És lehetett volna főelőadó a KIK-nél. Így aztán alelőadó lett a KIK-nél, és sohasem bocsátotta meg neked, hogy megbuktatták logaritmus-elméletből. Egész életedben kétszer láttad az unokádat.
X. Állsz a vasútállomáson. A kabátodon sárga csillag. Arra gondolsz, hogy ez teljesen igazságtalan, hiszen te csak ültél a kanapén, nézted a Nagymellűek és Gazdagokat, közben kicsit még utáltad is a zsidókat, egyáltalán nem nagyon, minden felesleges túlzás nélkül, a cigányokat például sokkal jobban utálod. Nem izzadsz, nem érzed magad mocskosnak, reggel zuhanyoztál, a golyós dezodort is használtad, tehát ha nem lennél ennyire hülye, azt is sejthetnéd, hogy ez egy álom, konkrétan a Li álmodik most téged. De azért kényelmetlen ez az egész, kényelmetlen a Mengele tekintete, az egész helyzetben van valami kényelmetlen, nemszeretem dolog, amit nehéz megfogalmazni. Igazán álmodhatna a Li egy sushi-étterembe.
XI. Antiszemita-e Magyarország? Megvan-e még az a töltőtoll, amit a postahivatalban véletlenül a zsebedbe tettél? Ha Péter most huszonnégy éves, és kétszer annyi idős, mint Tamás akkor volt, amikor? Bejuthatunk-e a selejtezőbe, ha Liechtenstein megveri Andorrát? Sorozatunk további részeiben ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.
