Magyar csodák az európai kupákban, botrányoktól terhes ősz az NB I-ben. Nyilasi az Austria Wienben, Szokolai a Grazban, egy legendás metrófogantyú pedig az Üllői úton. Vezéregyénisége nélkül szétesik a Ferencváros és botaldozik Rába ETO. Feltörekvőben viszont a Honvéd és a Videoton. 1983 ősze következik.
Bajnokság
Sorozatban a harmadik bajnoki címéért indul harcba a Verebes-féle Rába ETO. A kérdés: lesz-e aki ezúttal letaszítja a trónról a két éve egyeduralkodó győri együttest? Az elmúlt évek rendre Fradi-Rába párharccal zárultak. Az őszi idényekben azonban előbb az Újpest, egy évvel később a Csepel tartotta a lépést a bajnokság félidejében. Vajon a Fradi ezúttal is ad egy szezonnyi előnyt riválisának, vagy esetleg új csapat emelkedik ki a Rába riválisaként?
Ennek megválaszolásához megkerülhetetlen az átigazolások szemügyre vétele, melyet - szokásunkhoz híven - az őszi mérkőzések előtt tekintünk át.
Szepesi ünnepli a gólját (Rába ETO-Videoton= 2:1)
Kezdjük a Rába ETO-val! A Verebes Józseffel a középszerűségből kitörő győriek, már '81-ben sem számítottak fiatal csapatnak. Ehhez képest feltűnő, hogy az ETO átigazolásai valahogy nem sikerültek. Pedig számos játékos korabeli nyilatkozatából kiérezhető a kacsintgatás a győri sikercsapat irányába. Nem nehéz kiolvasni a sorok között, a Rábának "széllel szemben" kellett volna erősítenie. Kétszeres bajnokként is az lett a vége, hogy a végén alig-alig sikerült nagy nevekkel feljavítani játékosállományukat. Az újpesti gólzsák, Kiss Sándor nyíltan kijelenti, hogy el tudná képzelni a helyét a győri csatársorban, hogy ez a vonzódás kölcsönös-e, arra soha nem derül fény. Dajka és Róth Antal neve egészen komolyan felmerül az ETO berkeiben, a végeredmény: "Nem sikerül" őket leigazolni. Egy évvel később Kardos átigazolását egészen sajátos körülmények között torpedózza majd meg az MLSZ, de erről majd akkor írnánk. Tény, hogy az Rába immár harmadik évének vág neki, gyakorlatilag változatlan összeállításban. A győriek esetében ehelyütt inkább arról tudtunk számot adni, ki az akiket nem tudtak leigazolni. Egyedül a kiemelkedő tehetségű békéscsabai csatár, Kurucz Ádám tette át székhelyét Győrbe. Vígaszágon marad a saját utánpótlás, olyan tehetségekkel, mint a tizenéves nagy ígéret, Rugovics Vendel és Lakatos Ferenc.
A "Mágus", oldalán Rugoviccsal és Lakatossal (balról Bolla Péter pályaedző)
Nagy változásokat él át az ezüstérmes Ferencváros is. Itt is is a távozókról lehet inkább beszélni, a helyükre nem sikerül új játékosokat igazolni, így az Üllői úton a nagy kérdés, tudják-e és hogyan átalakítani a csapatot két igazi ász, Nyilasi Tibor és Szokolai László távozásával. Nyilasi az Austria Wienbe, Szokolai (lásd korábbi részünket) a Strum Grazba igazol. Helyükre a gólerős Kerekes György megszerzését tervezik, de a leszerződtetése meghiúsul. Ennek még meglesznek a következményei. Kérdőjeles Ebedli helye a csapatban, de ő végül marad, Rubold és Bánki az új nevek a középpályán.
Nyilasi már az Austriában edz
A bronzérmes Honvéd házatáján viszont nagy a mozgás. Távoznak Paróczai, a nagy tehetségnek kikiáltott, de elszürkülő Kuti (Vasasba), Kanász illetve a "fenegyerek" Csehi.
Érkeznek: Sallai és Mohácsi a kieső Debrecenből, Sikesdi Gábor, illetve bevonulóként a SZEOL nagy ígérete: Kun.
A Honvéd ifjú szerzeménye hamar stabil csapattag lesz: Sikesdi
Az Ú.Dózsában ott készül az idénnyitóra, aztán mégsem lesz a liláké a pécsi Lőrincz és a csepeli Dékány. Visszatér a Volnánhoz kölcsönadott, veterán ezüstcipős Fekete László. Újak a Megyeri úton Bogdán, az ózdi Ambrus és az ifiből leszerződtetett Kozma István.
Fekete ismét lilában lövi a gólokat (Ú.Dózsa-Videoton=2:2)
A Vasasnál menthetetlenül kiöregednek a nagycsapat öregjei. Az elnyűhetetlen Zombori Sándor a francia Montpellierbe távozott, most követi Várady Béla a Toursba. A válogatott kispadjáról visszaül Mészöly Kálmán, hogy átvegye a piros-kékek irányítását.
A két újonc, a Volán és a Nyíregyháza. Előbbibe visszatér Martos Győző és mint írtuk, távozik Fekete László.
Székesfehérváron Kovács Ferenc veszi át a csapat irányítását és ezzel megkezdődik a Videoton felkapaszkodása a felsőházba. A fehérváriaknál kialakul egy új gárda, amelyről később sokat beszélünk még: Disztl P.-Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth-Palkovics, Csongrádi, Vadász, Májer, Szabó, Novath. Végh, Csongrádi és Májer voltak az öregek akik ebben az együttesben a rutint képviselték, de szerepük nélkülözhetetlennek bizonyult a későbbiekben. Talán ők maguk sem gondolták volna, hogy karrierjük legszebb korszaka, még hátravan.
Fehérvári kupaktanács az Üllői úton. 0:0-nál 11-est kap a Fradi (folytatás lejjebb)
Még egy fontosabb változás a végére: Elhagyja a PMSC-t a válogatott kapusa, Katzirz Béla. Mészároshoz hasonlóan, ő is Portugáliába, a Sportinghoz igazol, éppen Bubu helyét veszi át. Szeretik a magyar kapusokat a Sportingban.
Ilyen előzmények után tehát megkezdődik az 1983-84-es bajnoki idény. A nyitómérkőzésen az Ú.Dózsa beleszalad egy klasszikus pofonba. A lelkes újonc SZEOL AK, hazai pályán valósággal legázolja a lilákat 4:1 arányban. Az előző bajnokságot 1:6-al fejezték be Győrben és Újpesten nem voltak hozzászokva az ekkora zakókhoz. Inkább osztották őket semmint kapták. Nem tűnt jó előjelnek a jövőre nézve, pedig a Dózsának a KEK-ben is helyt kellett állnia...
A másik újonc, a Volán nem ilyen szerencsés. Csepelen 5:2-es vereséggel indul számukra a bajnokság.
Dékány lő gólt a Volán védők között
Akkor még nem tudtuk, hogy átmeneti jelenség-e, de a Rába ETO-n látszott, hogy nem a régi. Szó sem volt arról, hogy immár fogatlan oroszlánná váltak volna Hannichék, de a korábbi lehengerlő és gólzáporos győzelmek elmaradoztak. Ha egy pillanatra összemossuk az őszi és majd a tavaszi eredményeiket, kiadós vereségre és diadalra egyaránt találunk példákat. Ilyenek a 7:2 a Nyíregyháza, és 5:2 a Volán ellen, vagy 5:1 a Haladás otthonában, viszont szokatlan a győri 2:6 a középcsapatnak számító Vasastól.
Kisznyér indul meg a labdával (Ú.Dózsa-Rába ETO=2:0)
Tavalyi riválisuk a Fradi viszont - igaz, hogy ez ősszel immár hagyomány az Üllői úton - csak árnyéka önmagának. A vezéregyéniségek helyét egyszerűen nem tudták pótolni, a zöld-fehérek képtelenek megtalálni a formájukat. A válság súlyos és gyorsan jön a következménye. Már az ötödik fordulóban távozik Novák Dezső vezetőedző, helyét az ifikkel dolgozó Vincze Géza veszi át. Ha nem is az eredményeiről emlékezetes, de új (és rövid) korszak kezdődik az FTC-nél.
Kvaszta küzd a labdáért, Mörtel figyeli (FTC-SZEOL AK = 3:2)
A bajnokság döntetlen-királya lesz az Ú.Dózsa. A továbbra is defenzívára építő csapat az összeszokott Szendrei-Kozma, Kovács J., Sarlós,Tóth J.-Steidl, Kardos, Kisznyér-Kiss, Törőcsik, Fekete felállásban veszi az akadályokat abban a reményben, hogy két ötödik hely után, végre sikerül felkerülniük a dobogóra.
A Népstadion első kettős rangadóján - kritikán aluli teljesítménnyel - 2:2-es döntetlenre játszik egymás ellen az Ú.Dózsa és a Honvéd. Bármekkora is a lelkesedésem a lelátón, nincs az a szemüveg, amelyen keresztül nézve ez a nívótlan X dícsérhető lett volna. Egyetlen villanás ami számomra máig emlékezetes marad: 0:0-nál Kisznyér Sándor fantasztikus szabadrúgásgólt csavar a jobb felső sarokba. A Honvéd előbb egyenlít, majd fordítani is tud. Gere a tizenhatoson belül (!) megkerülős csel végén talál be Szendrei kapujába. A találkozó után füttykoncert (ebből csendesen kimaradtam), és nagy a felháborodás. Már az esti hírekben bemondják, hogy sajátos - a kor viszonyairól árulkodó - lépéssel az MLSZ pénzbüntetéssel sújtja a két csapatot, mely összeget a klubok az utánpótlásukra kell fordítaniuk. Ugyanígy jár a Volán és a Nyíregyháza (1:1) is.
Jancsika és Esterházy
Aztán jön a nyolcadik forduló. Üllői úton vendégeskedik a Haladás. Az előző évben a szombathelyiek kulcsfontosságú győzelmet arattak a Fradi otthonában (0:1), amelynek nem kis része lett abban, hogy végül a Rába nyerte a bajnokságot. Volt, azaz hogy, lett volna mit törlesztenie a hazaiaknak. Hétezer, ekkorra már meglehetősen frusztrált fradi drukker várta a visszavágást és a felemelkedést immár az új edzővel - Vincze Gézával - a kispadon.
FTC: Zsiborás - Szántó, Dózsa, Judik, Jancsika - Ebedli, Bánki, Pogány - Murai, Koch, Pölöskei
Haladás: Hegedűs - Kiss, Vörös Cs., Fitos, Preszeller - Nagy J., Hegyi, Papp, Dobány - Schrőter, Szabó F.
A hazaiak nagy elánnal kezdenek és hamar kétgólos előnyhöz is jutottak. A szünet előtt azonban - további hazai találatok helyett - szépít a Haladás. Fordulás után a vendégek kapuja a hírhedt "B közép elé kerül és amikor a túloldalon a kiugró Fitos, Zsiborás mellett egyenlít (2:2), a nézőtéren elszabadul a pokol. És akkor jött az a bizonyos metrófoganytú.
Akkoriban még nem műanyagból készültek a metró kapaszkodói. Kerestem, de nem találtam fotót a neten erről a kapaszkodóról. Öntöttvas fémháromszög, melyet vastag bőrszíjjal rögzítettek a krómcsőhöz. Ilyeneken lógtunk a metrókocsikban. 2-4 szegecs tartotta az elhasznált bőrszíjat a helyén. Nem volt nagy mutatvány zsebrevágni egyet.
Máig nem tisztázott kérdés, hogyan és mi történt. A második félidőben Büki játékvezető, akinek életét a továbbiakban végigkísérte ez a döntés, megállította, majd lefújta a mérkőzést. Hogy vajon eltalálta-e Hegedűst, a Haladás kapusát az a súlyos (tényleg kemény) fémdarab, vagy csak feléje dobták.... nem tudok állást foglalni. A kapus állt, a szombathelyiek odaszaladtak és hosszasan reklamáltak a bírónál. A jegyzőkönyv piros duzzanatról beszélt Hegedűs füle mögött, a fegyelmi bizottság után és még 25 év távlatából is egészséges csibészség, vagányság hangzik el az ügy kapcsán. Egy biztos! Hegedűst - hála az égnek - nem találhatták telibe. Olyan távolságról egy ilyen súlyú tárgy, tragikus sérülést okozott volna.
Node kell-e a meccs lefújásához, hogy eltalálják a kapust. Hogy került a pályára a metrófogantyú? Nyilvánvaló, hogy a Haladás játékosai nem Metróval érkeztek a mérkőzésre. Ennek ellenére Hegedűsnek még évekkel később is meg kellett mutatnia a meccs előtt a törölközőjét, hogy "van-e benne valami".
A Páncsics Miklós vezette Fegyelmi Bizottság salamoni döntést hozott: A Fradi következő meccsét Budapesttől minimum 50 km-re kellett, hogy lejátsza. Az eredmény? Az eredményt az MLSZ a pályán elért 2:2-vel igazolta le a csapatoknak. Ennyi. Ennyi?!
Bánki Dodóban látták az új karmestert az Üllői úton (mellette Dajka)
Az árnyoldalait már kielemeztük, nézzük mi egyéb történt a bajnokságban. Ekkoriban kezdtem szisztematikusan bajnoki meccsekre járni. Kicsit elkalandozva most a sorozat szubjektív oldalára, pusztán és kizárólag személyes élményeim jogán, hadd idézzek fel két mérkőzést. A nemzetközi kupameccseire készülő Újpest helyenként pazar játékkal verte a Haladást 3:1-re. Máig nem felejtem, ahogyan a fiatal Kozma "kapcsiból" csak centikkel lőtt Hegedűs kapuja mellé (Akkoriban még nem épült ki a metró Újpestig). Egy begyakorolt szögletvariációval párszor kísérleteznek a lilák. A tizenhatos sarkánál várakozó Tóth Jokka, megpróbálja feléleszteni egykori csatáremlékeit, amikor a beemelt labdát röptében a szombathelyi kapura vágja. A már akkor elavult eredményjelző megúszta törés nélkül. Néhány kísérlet után feladják a próbálkozást. A végeredmény 3:1 lett a liláknak.
A Zalaegerszeg ellen már kifejezetten könnyed játék következett. Kardos gyakorolta a büntetőket, Kisznyér pedig a szabadrúgásokat. Meglátjuk alább, ez még fontos lesz. Az Egerszeg ősz kapusa, Balázs pedig csúnya hibája után "rutinosan" lennmaradt a földön, mint aki megsérült az ütközésnél, de a gól az gól. Hogy mennyire ártalmatlan volt a helyzet, azt majd csak otthon, este a híradó összefoglalójában látom lassítva. Törőcsik immár utolsó fellángolásának korszakában van, Kiss Sándor pedig ontja a gólokat (Ú.Dózsa-ZTE = 4:0).
De a Videoton az, amely remekül hozza a formáját, szinte rá sem lehet ismerni a tavasszal még egészen az alsóházig süllyedő együttesre. Fehérvári nagyszüleim révén az ő meccseikből is marad némi benyomásom, amikor csak tehetem kimegyek a közeli Sóstóra. Amikor az újonc Szeged védőjét, Móriczot, már az első félidő derekán leküldi a játékvezető, mindannyian azt hisszük, itt most gólzáporos győzelem következik. És mégsem. A hazaiak beérik szolíd, de biztos 3:0-val.
Disztl Péter kivédi Rubold tizenegyesét (FTC-Videoton= 0:0)
Kovács Ferenc fiai stabilan listavezetők, amikor a 12. fordulóban a Dalnoki Jenő vezette Tatabánya (ők is nagyon mélyről jöttek vissza) előtt adódik az alkalom, hogy átvegyék a vezetést a bajnokságban. A váratlan lehetőséghez azonban váratlan kudarc párosul. A Nyíregyháza otthonában meglepő 4:1 arányú vereséget szenvednek, így elúszik a lehetőség és a Vidi őszi bajnoki címét már nem veszélyezetti senki. Ugyanebben a fordulóban MTK-VM-FTC= 4:0.
Még annyit a Tatabányáról, hogy az ősszel üstökösként robban be a köztudtatba és szinte azonnal a bányász szurkolóinak szívébe lopja magát egy ifjú középcsatár: Plotár Gyula. Úgy tűnik ekkor, nemcsak a Bányásznak, de akár a magyar válogatottnak is hosszabb időre megoldódhatnak égető középcsatár gondjai. A Tatabány csatársora ekkor így kezdődött: Kiprich-Plotár-..... és hamarosan jön ide még egy név. Ugye nem kell mondanom?
Az őszi bajnok tehát a Videoton együttese. Mögötte második, a Komora Imre irányította Bp. Honvéd, amely egy ragyogó időszak kezdetén jár. A kispestieknek hosszú idő után van csapatuk: Andrusch -Sallai, Nagy, Garaba, Varga-Gere, Gyimesi, Détári-Bodonyi, Dajka, Esterházy - ez tipikus formáció, amely helyenként szelemes, látványos futballal is megörvendezteti szurkolóit. A nézőszám folyamatosan csökken. Egy Ú.Dózsa-Rába ETO rangadóra (2:0) csak kétezren kiváncsiak a Megyeri úton. Ebben a bajnokságban csak Kispesten növekszik a szurkolók száma.
Andrusch öklözéssel ment Boda elől (MTK-VM-Bp. Honvéd = 0:2)
Véget ér az őszi idény a bajnokságban. Az előző években már megtanultuk, hogy a félidei eredményből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Mégis. A Fradi az alsóházban, szinte a kiesés réme ellen küzd. A Rába nem fér fel a dobogóra. Őszi bajnok tehát a Videoton - de valahogy nem érződik bennük az az átütő erő, amit a korábbi évek ETO-jában láttunk. Második a Honvéd, harmadik az Ú.Dózsa.
A góllövőlista élvonalában régről ismert nevek: Kiss László (Vasas) és Kiss Sándor (Ú.Dózsa), Hannich, Dobány, Bodonyi, Esterházy és Szabó J. a Videotonból.
A Volánban és az MTK-VM-ben egyelőre még csak szerény, de ígéretes nevek bukkannak fel. Szeibert, Katzenbach, Nyúl, Kékesi, Hatvanger, Forintos, a nagy visszatérő Boda, Bognár, a rutinos Fülöp...
Nyúl mellre veszi a labdát, mögötte Elekes (Csepel-Volán= 5:2)
A fehérvári és a kispesti szurkolók kivételével ez az ősz tehát nem sok örömet adott a bajnokságban. De valami más, valami szokatlan történt a nemzetközi kupákban. Eddig nem ehhez voltunk szokva.
Európai Kupák
A szokásoknak megfelelően, ezúttal is négy magyar klub próbálhatott szerencsét az európai porondon, ahol a válogatott görög-magyar párharca folytatódni látszódott. Két görög csapaton túl, egy holland és egy izlandi ellenfelet dobott ki nekünk a sorsolás.
BEK
A Rábának egy éve nem adatott meg a lehetőség, hogy letegye a névjegyét a bajnokok tornáján. Egyetlen félóra után egy kiállítás, és vége volt mindennek a Standard Liege ellen. Most igazán könnyű ellenfél jutott Hajszánéknak, az izlandi bajnok Vikingur Reykjavik. Már előre dörzsöltük a kezünket. Éppen alkalmas ellenfél az ETO-nak, hogy kiadós gólzáporral nyissa meg a kupaszezont.
Az első mérkőzés Győrben. A hazaiak összeállítása: Kovács L. - Csonka, Hlagyvik, Magyar - Burcsa, Szepesi, Mile, Vági (55.p. Szentes) - (78.p. Kurucz) Szabó O., Horváth Z., Hajszán.
Hamar világossá vált, hogy nem csak a bajnokságban, de BEK-ben sem látjuk már viszont azt a Rába ETO-t, amit az elmúlt két évben megszoktunk. Gólszüretről nem volt szó, sőt, győzelemről is csak éppenhogy. Az izlandi bajnok derekasan állta a hazai próbálkozásokat. Amikor aztán Magyar a 26. percben végre vezetést szerzett, gyorsan kész voltak a válasszal. A következő percben Torvardarsson egyenlít. csak hat perc telik el, amikor Burcsa ismét vezetést szerez. A különböző források máig hol a győri középpályásnak, hol pedig Gíslasson öngóljaként jegyzik a találatot. A hátralévő csaknem egy órányi játékban nem esik gól. Ez olyan sovány győzelem, hogy még a továbbjutás is kérdéses lehet. Rába ETO - Vikingur Reykjavik = 2:1.
KEK
Folytatódik a görög-magyar párharc. Az évek óta dobogóközelben járó Ú.Dózsa számára nem túl bíztatóan indult a hazai bajnokság. Az AEK Athen ellen ha nem is számított esélyesnek, de egy bravúrral kiverhető a sárga-fekete gárda. Ha visszagondoltunk az egy évvel korábbi, IFK Göteborg elleni sikerre, volt mire alapoznunk a bizakodást. Első mérkőzés Athénban.
Az összeállítások. AEK Athen: Arvanitis - Papaioannu, Paraprastanitis , Manolas, Karagiozopoulos - Ross, Dintsikos, Ballis (57.p. Ardizoglou) - Kottis, Vlachos (Akrivopoulos), Mavros.
Ú.Dózsa: Szendrei - Szűcs, Kovács J., Kardos, Tóth J. - Herédi, Ambrus (88.p. Sarlós), Szebegyinszky (72.p. Fekete), Kisznyér - Törőcsik, Kiss S.
A lilák ismét a jól bevált kontárkra építettek. A cél, max. egygólos vereség és idegenben lőtt gól. Nem jött össze. A televízió nem közvetítette a meccset (az ETO hazai pályán játszott), így e szerda délután a rádióra tapadva kellett figyelnünk az események alakulását. Ehhez a közvetítséhez kapcsolódik az egyik legfurcsább élményem, amelyre a közelmúltig azt hittem, én vagyok az egyetlen ember a világon aki visszaemlékszik! Nade nézzük sorjában! Egy félidőnyi kitartás után, a második játékrészben a hazaiak akarata érvényesült. A 65. percben Kottis szerzett vezetést a tomboló harmincezer néző legnagyobb örömére (1:0). Aztán - ennyi idő távlatából már meg nem mondom melyik görög révén - rövidesen 2:0. És jön az a fránya hajrá, amikor két perccel a befejezés előtt az angol idegenlégiós Trevor Ross beállítja az ideális eredményt az AEK továbbjutásához: 3:0.
Mi ebben a különös élmény?! - Kérdezhetnétek. Csalódottan bandukoltunk ki a hátsóudvarba, hogy délutáni focizással űzzük el a rosszkedvünket. Az esti krónikában azonban változott az állás. Az Athénból jelentkező Vass István Zoltán korrigálja tudósítását, amikor bevallja, hogy a második gólnál a felugró nézőktől nem látta a további eseményeket. Számára csak később, a meccs után derül ki, hogy a játékvezető érvénytelenítette a gólt. Így a végeredmény: AEK Athen - Ú.Dózsa = 2:0. Szinte félve teszi hozzá, hogy a stadionban - természetesen (?) - eredményjelző nem volt. Máig vissza tudom idézni ezeket a félszegen betoldott utolsó szavakat, ami Vass István Zoltánnak valószínűleg a legfurcsább esete volt pályája során. A remény - utólag - visszatért. A 0:2-vel is nehéz, de nem reménytelen a fordítás.
UEFA Kupa
A görög párbaj következő része: Larissa - Bp. Honvéd
Komora legénysége a következő összeállításban lép pályára, a nemzetközi színtéren meglehetősen rutintalan ellenfele otthonában: Andrusch - Sallai, Nagy A. Kerepeczky, Varga - Sikesdi, Gyimesi, Gere (67.p. Esterházy), Détári - Bodonyi, Dajka (78. p. Kozma).
A lelkes kiscsapat a 15. percben Maloumidis góljával vezetést szerez. A mérkőzés javarészében nem változik az állás, a tudósító szerint egyedül Dajka jelent veszélyt a görög kapura. A második félidő hajrájában, a 76. percben a lengyel Kmiecik tizenegyesével alakul ki a végeredmény. Larissa - Bp. Honvéd = 2:0.
Mindkét görög-magyar összecsapáson tehát azonos hazai győzelem született. A dolgok nem állnak túl jól.
Kupacsapataink közül a Ferencváros húzta a legnehezebb ellenfelet. A PSV Eindhovent. Az első mérkőzés idegenben, Arie Haan tavaly még a Standard Liege színeiben keserítette a győri csatárok dolgát. De a hazaiak soraiban találhatjuk az egyik Kerkhof fivért és a kor holland ígéretét, Michel valkét, akiben akkoriban az új Cruyff-ot látták a tulipánosok.
PSV: Doesburg - van Aerle, Stevens, Brandts, Wildshut - Lokhoff, Willy van der Kerkhof, Valke, Haan - Koolhof, Thoresen.
FTC: Zsiborás - Jancsika, Judik, Rab, Kiss Z. (46.p. Rubold) - Ebedli, Takács, Koch, Pogány - Murai, Kvaszta.
A mérkőzés hamar élénk adok-kapokba torkollott, szerencsére ez gólokban értendő. Volt két tragikus perc a Fradi védelmének életében, amit a hollandok irgalmatlanul kihasználtak. A 19. percben Koolhof, a 20. percben Thoresen veszi be zsiborás kapuját és máris 2:0. De a veterán játékmester, Ebedli Zoli visszahozza a reményt, egy nagyon fontos idegenbeli góllal a szünet előtt, 2:1. Nincs azonban vége! Thoresen három perccel később, a 40. percben újra gólt szerez, a félidőben tehát 3:1.
A zöldek azonban egészen jól tartják magukat a második játékrészben. A 68. percben a fiatal Kvaszta révén egészen kiválóan alakul az eredmény, 3:2. Két idegenben lőtt gól, ráadásul a nagynevű PSV otthonában váratlan sikernek tűnik. Tíz perccel a rendes játékidő letelte előtt ismét Koolfhof következik és ezzel a végeredmény: PSV Eindhoven - Ferencváros = 4:2.
A továbbjutás nem reménytelen, de Fradi így is nehéz helyzetben van. Kétgólos hátránya ledolgozható, kérdés, hogy sikerül-e ezt kapott gól nélkül megoldani...
A kupameccsek első mérkőzései után a kilátások (megint) lehangolók. Egy sovány hazai győzelem és három idegenbeli, kétgólos vereség. A legrosszabb forgatókönyv szerint akár az is előfordulhat, hogy emberemlékezet óta először, nem jut magyar csapat a második fordulóba. De a visszavágók nagy fordulatot hoznak!
Vikingur Reykjavik - Rába ETO
Nem gondoltuk volna, hogy a Rábának a továbbjutásért kell küzdenie a visszavágón. Szerencsére az izlandi visszavágóról már megnyugtató hírek érkeztek. Bármilyen érdektelen is volt a talákozó, a lényeget a jegyzőkönyvek rögzítik. A Kovács L. - Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar - Burcsa, Szepesi, Vági - Szabó O., Hajszán, Horváth összetételű kezdőcsapat egy félidőn keresztül gól nélkül tartotta az állást a szerény képességű hazaiakkal szemben. A szünetben Verebes cserélt. Egyértelmű célja a támadójáték erősítése volt, kibekkelni egy meccset, nem az ETO stílusa. Nem is alkalmas rá. Vági helyére a fiatal Lakatos, Horváthén Szentes kapott lehetőséget. A feljavult csatárjátéknak köszönhetően az 58. percben Magyar szerez vezetést és ezzel gyakorlatilag eldönti a továbbjutást. Két perccel a vége előtt Szentes állítja be a végredményt: Vikingur Reykjavik - Rába ETO = 0:2
Ú.Dózsa - AEK Athen
Tudom, hogy nem egy világraszóló mérkőzés, de valamiért mégis különleges helye van a szívemben ennek a találkozónak. Talán mert az egyik első igazi eufória amit élőben megéltem (nemzetközi) meccsen és élőben. Talán azért mert a lelkem mélyén nem hittem volna, hogy sikerülhet. Vagy talán azért, mert - Nagymamám teljes elképedésére - másnap reggelig vesztettem el a hangomat? Ki tudja?! A kellemes emlékek miértjén az ember nem gondolkodik, hanem csak visszaidézi olykor őket.
Ú.Dózsa: Szendrei - Szűcs, Kovács J., Sarlós, Tóth J. - Ambrus (67.p. Szebegyinszky), Kardos, Kisznyér - Kiss S. Steidl (89.p. Kovács B.), Fekete. Törőcsik tehát nem játszik.
Temesvári csapata fehér sportszárban, fehér nadrágban és lila felsőben. Az athéniak sárga-feketében. A görögök kapuja a Megyeri úti oldalon. Pont jó, én a tizenegyes pont magsságában ülök a tribünön, de a második félidőben majd át kell mennem a másik kapuhoz.
10. perc. Azt hiszem ez az a pillanat, amikor Kisznyér Sanyit egy életre a szívembe zárom. Gyorsan kell egy gól. Három-null, vagy négy-egy, ennyi kell a továbbjutáshoz. Gólra van szükség mindjárt az elején. Szabadrúgás. Valahonnan onnan, ahol a Népstadionban bevarrta Andruschnak. A lelátó már zúgja: Kisz-nyér-Sa-nyi, Kisz-nyér-Sa-nyi. Feláll a sorfal és..... azt még látom, ahogy a levegőben úszik Arvanitis, megzörren a háló. Utána nem tudom mit történt. Az egész tribün egy emberként ugrik a levegőbe. A saját góóóól-üvöltésemtől azonban nem hallok a környezetemben semmit. Éppen csak mutálódott hangszálaim e pillanatban megindulnak az enyészet útján. 1:0
Kisznyér elől itt elfejeli a görög védő a labdát (hátul Steidl)
13. perc. Kiss Sanyi - pipaszár lábaival és szokás szerint lábszárvédő nélkül, legyűrt sportszárral - kavar a tizenhatoson belül, már senki nem ül a székén, amikor megrezdül a háló. Inenntől lásd az előző gólnál történteket. 2:0
Hihetetlen érzés. Még nem telt el negyedóra és máris semmivé olvadt az athéniek első mérkőzésén szerzett előnye.
17. perc. Görög akció a túloldalon. A görögök gólzsákja Vlahos kiugrik, kézzel maga elé idomítja a labdát, elfekteti a kifutó Szendreit és a hálóba gurít. Döbbenten ülünk a helyünkre fagyva. Az nem lehet, hogy aneves német Pauli nem látta! Kardos és a többiek vöröslő (ez később még megismétlődik) fejjel mennek reklamálni, de a játékvezető hajthatatlan. 2:1. Középkezdés.
39. perc. Támad a Dózsa, fölényben vagyunk, de nincs újabb gól. Aztán még mielőtt az első félidő véget érne (már meg nem mondom kit, de éppen az orrom előtt) buktatják a tizenhatoson belül. Tizenegyes!
Kardos áll a labda elé. A legszívesebben oda sem néznnék, de muszáj. Kardos nekifut, lő, góóóól! 3:1 és visszatért a remény.
A szünetben átvánszorgunk a másik oldalra, boldog-boldogtalan azt latolgatva, kihúzzuk-e kapott gól nélkül a második félidőt. Az Újpest végig fölényben, helyzetet helyzet után kialakítva támad, rohamoz. Lassan de biztosan őrli fel a vendégek védelmét. A túloldalon vezetett ellentámadásoktól csak egészen ritkán kapok infarktust, de Szendrei kapuja érintetlen marad.
74 perc. Alig több mint negyedóra van hátra, idegenben lőtt góljával továbbjutásra áll az AEK. Megint - hangsúlyozom teljesen jogosan - másodszor jutunk tizenegyeshez. Ismét Kardos áll a labda mögé. Most vagy soha. Arvanitis balra mozdul, Kardos laposan az ellenkező sarokba. 4:1. Azt hiszem ekkorra már csak forró levegőt voltam képes kipréselni a számon. Hangot addigra már nem tudtam adni. Kardos világítóan vörös fejjel, öklőt rázva rohan ki a kispadhoz, a többiek nem érik utol.
Az a bizonyos, mindent eldöntő Kardos tizenegyes
A hátralevő negyedórában szorongás és eufória egyszerre. Továbbjutunk, de legyen már vége! Fújd le, fújd le! Pauli lefújja. Továbjutottunk. Hihetetlen. Jöhet a lándzsás útifű, kanalas orvosság, bármi, csak beszélni tudjak. De majd holnap. A hazafelé vezető úton újra és újra lejátszom magam előtt a meccs főbb eseményeit. Este pedig feszülten ülök, hogy lássam az összefoglalót.
Honvéd - Larissa
Hazafelé a Megyeri útról hallgattuk azt akinél rádió volt. Mit játszott a Honvéd? Nekik hogy ment. Nem volt vége, de erről később.
0:2-ről fordítani. Csontra ugyanaz a feladat, mint Kardoséknak. A Dózsa nem úszta meg kapott gól nélkül.
Andrusch - Kerepeczky, Nagy A., Garaba (91.p. Sikesdi), Varga - Sallai, Gyimesi, Gere (46.p. Kozma) - Bodonyi, Dajka, Esterházy.
Kispesten nem indult gólparádéval a mérkőzés. Sőt! Úgy tűnt gól egyáltalán nem is lesz. A Larissa sikerrel szűrte meg a Honvéd próbálkozásait, a félidőben még mindig gól nélküli döntetlen volt az eredmény. A remény az idővel együtt fogyott. Komora a veterán Kozma beállításától reméli, hogy sikerül elmozdulni a holtpontról. Úgy tűnik bejön. De a mérkőzés hőse nem ő, hanem Dajka László lesz. Ha nyáron Győrbe igazol, a Honvéd itt végzi.
Az 53. percben Dajka végre megszerzi a vezetést. 1:0.
Legalább a hosszabbítást sikerüljön kiharcolni. A piros-fehérek nem húzzák az utolsó percekig. A 70. percben megint villan Dajka és már 2:0. Behoztuk a hátrányt. A lélektani előny a magyar csapatnál és még van hátra 20 perc. Viszont egyetlen aprócska, görög gól és vége lenne mindennek. A Honvéd már nem kockáztat, de rohamoz tovább. Marad a 2:0, hosszabbítás következik. Öt perccel annak letelte előtt jön .... na ki más mint... Dajka. Fejel, benn van a harmadik, mesterhármas.
Dajka fejese nyomán benn van a harmadik! Továbbjutó a Honvéd
A kispestiek rendkívül fegyelmezetten, mindvégig biztonsági játékkal megőrizték kapujuk érintetlenségét és bravúros három-nullával megfordították az összesítést, kiharcolták a továbbjutást! Bp. Honvéd-Larissa = 3:0.
Háromból csapatból eddig három. A siralmas kezdet után most már biztos, hogy az utóbbi évek egyik legsikersebb kuparajtja ez a magyar csapatok számára. Hátravan még az esti FTC-PSV összecsapás. Nekik is sikerülhet?
FTC: Zsiborás - Jancsika, Dózsa, Judik, Szántó (62. p. Bánki) - Takács, Ebedli, Rubold, Koch - Murai (62. p. Kovács), Pogány az összeállítás az Üllői úti visszavágón.
A PSV is hozza sztárjait: Segers -Wildschut, Stevens, Brandts, van Aerle - Poortvliet, W. Kerkhof, Haan, Valke - Koolhof és Thoresen.
A Koolhof-Thoresen páros az előző meccsen 2-2 gólt lőtt, így a Fradi védelme tudja mire számítson. Ez nagyjából abban merült ki, hogy Jancsikáék nem lepődhettek meg amikor 26. percben Thoresen, az 55.-ben pedig természetesen Koolhof veszi be Zsiborás kapuját.
Földközelben Jancsika és Arie Haan
A mérkőzés képét látva, a hazaiaknak egy pillanatig nem volt esélyük a bravúrra. A Ferencváros ekkoriban túl sok gonddal küzdött, közhely, de Szokolai és Nyilasi hiányát, ahogyan a bajnokságban úgy a kupameccsen sem tudták lelkesedéssel pótolni. FTC - PSV Eindhoven = 0:2.
Következhet a kupák második fordulója. Három magyar csapat még versenyben:
BEK
Rába ETO - Dinamo Minszk
Az izlandi kaland után már egy komolyabb ellenfél jutot a győrieknek a második fordulóra. A szovjet bajnok az első fordulóban a svájci Grasshopperset búcsúztatta nagy küzdelemben 1:0/2:2-es eredményekkel.
Rába ETO: Kovács L. - Csonka, Hlagyvik, Mile (46. p. Szíjártó), Magyar - Hannich, Burcsa, Szepesi - Szabó O., Szentes, Hajszán.
Dinamo Minszk: Kurbikov - Siskin, Borovszkij, Trukan, Kurnenyin (Rumbutis)- Gocmanov (60.p. Vaszilevszkij), Zigmantovics, Pudjisev, Melnyikov - Sokol, Kondratyev.
Sokol nevét nem véletlenül szedtem vastagítva! Ez az a nap, amikor megtanultuk, hogy a Sokol nem csak egy bőrtokos zsebrádiót jelenthet. Szeretnék túlesni minél gyorsabban e mérkőzés krónikáján, ezért igyekszem csak gyorsan az eseményeken átpörgetni a beszámolót. Jó okom van rá.
Egy éve bíztunk, reménykedtünk abban, hogy a győriek valami új színt visznek majd a magyar csapatok kupaszerepléseibe. Na majd ők megmutatják! - vagy valami ilyesmi. Lieg-ben egy korai piroslap mindent megpecsételt. Kivártuk az egy évet, a Vikingur ellen a bukdácsolás is elég volt, de itt ennek egyszeriben vége lett.
Viktor Sokol már a második percben vezetést szerzett a Dinamónak Győrben. A 11. percben 0:2-re növelte a vendégek előnyét. Hannich büntetője a 13. percben csak szépségtapasz, majd Kurnenyin (20.p.) és megint jön Sokol (42.p.), így a szünetben az állás: katasztrófális 1:4.
A szovjetek a második félidőben sem ismertek irgalmat. Gocmanov az 54. percben 1:5-re módosítja az álllást, Szentes talál egy gólt a 62.-ben és ezzel már 2:5.
A hajrában mindkét csapat erejéből futja még egy-egy gólra. A szünetben csereként beállt Rumbutis révén 2:6, Szabó Ottó gólja (83.p.) pedig jelzi, hogy az ETO azért még a pályán volt. A végeredmény: Rába ETO - Dinamo Minszk = 3:6. Erről ne is beszéljünk többet!
KEK
Ú.Dózsa - 1.FC Köln
A Dózsának megint nem volt szerncséje a sorsolással. Tavaly az UEFA Kupavédő Göteborg után belehúzott és megkapta a Real Madridot. Most az AEK kiverését követően sem lazíthatott. A Bundesliga egyik nagyágyúja az ellenfél, olyan sztárokkal, mint Tony Schumacher, Littbarski, K. Allofs és Fischer.
Majd egyszer, talán sikerül azonos súlycsoportból sorsolt ellenfelekkel a tavaszi fordulókig eljutni, de a Köln ellen, a tisztes helytállás a cél.
Ú.Dózsa: Szendrei - Kozma I, Kovács J., Sarlós, Tóth J. - Steidl, Kardos, Kisznyér - Kiss S., Törőcsik, Fekete. Az összeállítás láttán két dolog szembeötlő. Az egyik, hogy a nagy taktikus hírében álló Temesvári Miklós három csatárral küldi pályára csapatát, igaz Törőcsik amolyan visszavont középcsatár, akinek inkább a labdák osztogatása, semmint a befejezés a feladata. A góllövés ekkoriban már Kiss Sándor reszortja volt Újpesten. A másik, hogy a fiatal Kozma ekkorra már zökkenőmentesen beépült a lila-fehér együttesbe, hol jobbhátvéd, hol beállós, hol pedig védekező középpályásként. Most addigi legnagyobb megmérettetésére készült.
1. FC Köln: Schumacher - Prestin, Strack, Hönerbach, Steiner - Hartman, Reif, Haas - Littbarski, Fischer, Klaus Allofs.
Temesvári nagyon felkészítette a csapatát, így a hazaiak korántsem voltak tisztelettudók Schumacher kapuja előtt. Természetesen nagy német fölényben zajlott a mérkőzés, de azok a kontrák... azok mindig magukban hordozták az "akár még gól is lehet" lehetőségét.
Aztán eljön az a bizonyos 38. perc. Már-már vége a félidőnek gól nélkül, amikor Tóth Jokka, pontosan a felezővonalról indítja tért ölelő átadással Törőcsiket.... Kese utolsó nagy korszakának a fénypontja következik ezekben a másodpercekben. A tizenhatos bal sarkánál remek csellel átvágja az őrzésével megbízott Steinert, kiviszi az alapvonalhoz. Ott újabb - immár megalázó - csellel elfekteti a német balhátvédet. Középre ível és a remek ütemben (összeszokottság!) érkező Kiss Sanyi úgy fejel, hogy az a legnehezebben foghatóan, a kapus előtt földre pattanva vágódik a hálóba. 1:0. Vezetünk!
Törőcsik első csele, Schumacher még nem sejti..
és a második után Steiner már beült a hintába, készül a beadás
..a végén gólöröm Kiss Sanyival és Nagy Lacival (melegítőben)
De a félidőnek - bármennyire is szeretnénk - még nincs vége. És milyen jó, hogy nincs vége. A 43. percben jön Kisznyér Sanyi, Kisznyér Sanyi és már 2:0.
A szünetben bőszen megy a találgatás, mi lesz itt?! Vajon összekeverték a mezeket és a Köln játszik lilában? vagy mi van?! Node hátravan még egy egész félidő, és már megrángattuk az oroszlán bajszát. Nem lesz ennek jó vége!
Fekete harca a kölni védőkkel
Bármi is zajlott az öltözőkben, a hátralévő időben az Újpest tartja magát. A kölnieknek most már ki kell támadniuk, legalább egy idegenben lőtt gólra szükség van. Nem ez történik. Törőcsik vezérletével újabb és újabb kontrák jönnek, a hazai védelem pedig derekasan állja a sarat. Ha meg ők nem tudják, még mindig ott van a kapuban Szendrei. A 63. percben aztán Kiss Sanyi valószínűtlen kiírást varázsol az eredményjelzőre: Ú.Dózsa - Köln = 3:0. Ekkor már megy a rigmus a lelátón: Schumacher, fogjál nekem békát!
Kiss Sanyi gólöröme a Köln ellen
Régen volt már a Megyeri úton olyan meccs, ahol a nézők ennyire szívesen lemondtak volna félórányi játékról. Igazuk volt! nem is úsztuk meg gól nélkül. A vendégek jól hajráznak és Steiner a 75. percben megtalálja a gyógyírt lelki sebeire, amikor szépít. A végeredmény. Ú.Dózsa - 1. FC Köln = 3:1. A közönség és a csapat örömmámorban úszik. Váratlan bravúr, győzelem. A Népsport másnapi számában azt írja, az újpestieknek a mai helyzetben a magyar labdarúgás egészéért kell harcbaszállniuk a visszavágón. Kétgólos előny, egy hazai pályán kapott gól. Nem lesz sétamérkőzés a visszavágó, de van remény.
Végezetül nézzük vissza videóról azt a bizonyos első gólt (a második találat egy későbbi mérkőzésről való):
UEFA Kupa
Bp. Honvéd - Hajduk Split
A Larissánál keményebb ellenfélnek ígérkezik a jugoszláv élcsapat. Az első fordulóban a román Craiovát (1:0;0:1) csak tizenegyesekkel tudták kiverni.
Bp. Honvéd: Andrusch - Kerepeczky, Nagy A., Garaba (68.p. Sikesdi), Varga - Sallai, Gyimesi, Détári (60. p. Kozma) - Bodonyi, Dajka, Esterházy.
A 32. percben a csúcsformában lévő Dajka - természetesen fejesgóllal - szerez vezetést a Honvédnak. Sajnos Cukrov már hat perccel később egyenlít, ami különösen fájdalmas idegenben lőtt gólként. Bodonyinak köszönhetően azonban a szünetre 2:1-es hazai előnnyel vonulhatnak le a csapatok, a veterán jobbszélső a 41. percben veszi be Simovic hálóját.
A második játékrészben is fej-fej mellett haladnak a csapatok, a Hajduk veszélyes támadásai már az 53. percben meghozzák nekik (másodszor is) az egyenlítést, Pesic a gólszerző és 2:2.
Eezekután már látható, hogy a meccs végeredményétől függetlenül, a Hajduk lépéselőnyben lesz a visszavágóra. Egy perccel a lefújás előtt azonban meglesz legalább a győzelem. Varga J. tizenegyeséből születik. Honvéd - Hajduk Split = 3:2. Nincs mese, idegenben kell kiharcolni a továbbjutást!
Visszavágók
Dinamo Minszk - Rába ETO
Ugye megértitek, hogy erre a meccsre immár csak kötelességből utazott ki a Verebes legénység, hiszen a hazai 3:6 után nem volt miben reménykedni.
A győriek némileg tartlékos összeállításban lépnek pályára: Leskó - Szíjártó, Hlagyvik, Rezi, Magyar - Hannich (46.p. Mile), Szepesi, Burcsa, - Szabó O., Szentes, Hajszán (84.p. Kurucz).
Némi meglepetésre Hannich szerez vezetést a győrieknek (más helyzetben ennek hogy örültünk volna!) tizenegyesből, a 31. percben. A 41. percben jön a válasz, ki más mint a jól ismert Viktor Sokol, a győriek mumusa egyenlít.
Sokol újabb gólja előtti pillanat
Szünet után (már nem is mondom kinek a góljával) fordítanak a hazaiak. 2:1.
Végül Kondratyev teszi fel az i-re a pontot. 63. percben szerzett találatával kialakul a végeredmény, ami egy laza edzőmeccs volt a Dinamónak. Dinamo Minszk - Rába ETO = 3:1. Ezen is túl vagyunk...
1.FC Köln - Ú. Dózsa
Nem túlzás azt állítani, most a Dózsán volt az ország szeme. A Kölnt kiverni óriási bravúrnak számított, a budapesti 3:1 dacára még mindig a nyugatnémetek számítottak az esélyesebbnek.
Az összeállítások. Ú.Dózsa: Szendrei - Kozma I, Kovács J., Sarlós, Tóth J. - Steidl, (86.p. Szebegyinszky), Kardos, Kisznyér - Törőcsik - Kiss S., Fekete.
Köln: Schumacher - Prestin, Strack, Hönerbach, Steiner - Hartman, Haas (74.p. Wilmer), Engels - Littbarski, Fischer, K. Allofs.
A mérkőzést a várakozásnak megfelelően hatalmas lendülettel kezdi a hazai gárda, így aztán a 8. percben nehéz eldönteni ki lepődik meg jobban, amikor Fekete beadása megpattan a hórihorgas Strackon és védhetetlenül vágódik Schumacher kapujába. 0:1!
Ennek bizony fele sem tréfa. A hazaiak mindent egy lapra tesznek fel, hiszen elvesztették az idegenben rúgott gól előnyét. Strack kisvártatva jóvá teszi hibáját és már a 17. percben egyenlít. A szünet előtt hajrában - a 43. percben - Littbarski csomót köt az újpesti védők lábára, és oda lő, ahová már Szendrei hihetetlenül hosszú kezei sem érnek el. 2:1.
Littbarski elmegy Tóth J. mellett
A mérkőzés során a németek szinte elviselhetetlenül erős nyomást gyakorolnak a lila-fehér védelemre és ha nincs Szendrei, a valószínűleg teleszkópos, kinyújtható karjaival, akár féltucatot is erámolhattak volna a Dózsának. Aztán alig kezdőik meg a második félidő és klasszis K. Allofs kiegyenlíti az összesítésben az állást. 3:1. Ennyi volt a vége a Megyeri úton. És ekkor még egy egész félidőt ki kellene bírni.
Következik a 69. perc. Egy ritka alkalom amikor az Újpestnél van a labda. Egy bedobás után Kardos jön előre a balszélen (!), nem nagyon tudni mit kereshetett ott, de a büntetőterülethez érve belövi a labdát, a veterán Fekete úszik a levegőben... és befejeli! 2:3! Itt már nem lesz hosszabbítás az egyszer biztos.
Húsz perc volt még hátra a mérkőzésből és a lilák bírják tüdővel. Klaus Allofs a legvégén még egyszer betalál, de addigra már elszállt a hazaiak reménye. Az Ú.Dózsa, magyar csapattól régen látott bravúrral továbbjutott végre a tavaszi kupafordulókig.
Továbbjutottunk! Szendrei és Fekete öröme a visszavágó végén
Eufóriában ünnepel a csapat és itthon a szurkolók. Az Ú. Dózsa korabeli történelmének legfényesebb sikerét ünnepelte. De magyar focinak is meg kellett becsülnie minden győzelmet, tovbbjutást akkoriban. Vajon meddig tart ez a sorozat? A következő fordulóban már biztos nem lehet könnyű ellenfél. De a Dózsánál sosem lehet tudni, mit húz majd elő Temesvári a kalapjából...
Következzék paraj videója :
Hajduk Split - Honvéd
Az Andrusch - Kerepeczky, Garaba, Sikesdi, Varga - Sallai, Gyimesi (65. p. Kozma), Détári, Tóth - Dajka (54. p. Gere), Esterházy összeállítású csapat sajnos semmit nem tud beváltani a visszavágóhoz fűződő reményeinkből. Sima háromgólos győzelemmel a Hajduk kényelmesen átgázol rajtuk. Gólszerzők: Pesic (15. és 61.p), valamint Vujovic a 85. percben.
Vujovic már mindenkit kicselezett és az üres kapuba gurít. Ez volt a harmadik
Hajduk Split - Bp. Honvéd = 3:0
Az Ú.Dózsa a tavasszal folytatja. Ellenfele ismét egy kupavédő, a skót Aberdeen.
Inenntől átadom a szót vendégszerzőnknek parajnak, aki a következő részben a válogatott '83 őszi teljesítményét tekinti majd át, de még előtte, egy-két érdekes és tanulságos kitekintéssel szolgál az európai kupaküzdelmek, további magyar vonatkozásaira is:
Néhány szót, úgy érzem, megérdemel az ekkor már külföldön játszó légiósaink szereplése, annál is inkább, mivel nem akármilyen eredményeket érnek el néhányan közülük. Nézzük csak: