"A Fidesz gőzerővel készül az elszámoltatásra" adják hírül a lapok, Kövér a Heti Válasz címlapján ül azzal, hogy "Neveket akarok", Balsai a méltán jóhírű Demokrata címlapján vizionál számonkérést.
Ilyenkor az ember rögtön kiszalad a konyhába egy pohár formállogikáért.
Nézzük csak közelebbről, hogyan is tud egymással tökéletesen összeegyeztethetetlen állításokat tenni alig néhány nap leforgása alatt ugyanaz a politikai szárny, adott esetben ugyanaz a személy. Node kezdjük az elején!
Gyurcsány Takarodj, a regnáló miniszterelnök emlékezetes kongresszusi beszédében az alábbi kijelentésre ragadtatta magát - talán abban bízva, hogy lemondása árnyékában az ügynek nem lesz különösebb visszhangja:
Az állam egyes intézményei, különösen a bíróságok és az ügyészségek bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, kimondott vagy sugallt elvárásai szerint járnak el. Úgy tűnik, mintha mentenék a Fideszhez kötődő disznóságokat, másrészt meg időnként azt a gyanút keltik, hogy részrehajlóan eljárás alá vonják, büntetik a Fidesz ellenfeleihez tartozókat vagy annak vélteket. Mindezek nyomán nem egyszerűen a magyar baloldal, hanem a harmadik Magyar Köztársaság demokratikus normalitása került és kerül veszélybe
Frodó számítása (ha egyáltalán volt ilyen) nem jött be. Az arra illetékes Felhördülésügyi Hatóságok, Alkotmányban biztosított felhördülési jogukkal élve reagáltak a példátlan és megmagyarázhatatlan támadásra. Kovács Tamás Legfőbb Ügyész gyomorbavágónak nevezte a vádat és egyúttal sietett kijelenteni, ez a támadás Harmadik Magyar Köztársaság demokratikus normalitását veszélyezteti.
Összeült az OIT válságtanácsa is, bevonta Sólyomot (vagy Sólymot?), zárt ajtók és hosszas vita után megszületik A Nyilatkozat Mely Helyreteszi A Dolgokat: Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács határozatban utasította vissza Gyurcsány Ferencnek a bírákat és ügyészeket sértő és fenyegető (sic!) kijelentéseit. A testület rendkívüli ülésén felszólalt Sólyom László is, aki ismét kiállt a magyar bírói kar mellett. Nem osztotta a kormányfő vádjait a neve elhallgatását kérő Draskovics Tibor sem.
Az OIT egyébként második napirendi pontjában szigorú, másodfokú ejnyebejnyét helyezett kilátásba dr. Horváth György Veszprém Megyei Főbíróval szemben, amiért olyan nyilatkozatot tett, mely szerint: a költségvetési javakkal történt visszaélések eljárásokat vonhatnak maguk után, ezért a kormányfőt és pártját nyilván az aggasztja, hogy egy kormányváltás után felelősségre vonások következhetnek, és ennek próbál elébe menni azzal, hogy a bíróságokat és ügyészségeket támadja. (Az elsőfokú ejnyebejnyét korábban ejtették, mivel ugyanez az OIT viszont nem talált sem kifogást, sem sértést, sem fenyegetést abban, hogy az egykori ablaktáncos Belügyminiszter testvére, sajtószabadság elleni támadásnak minősítette a miniszterelnök Magyar Hírlap előfizetésével kapcsolatos felhívását).
Ha Jogállam, akkor Fidesz
Balsai István pl. rögtön a védelmére kelt a független igazságszolgáltatásnak, amelyet (lásd fenn) már most előre bejelentve fel kíván használni a későbbi számonkérésre. És akkor most következzék a logikai bakugrás:
Ha az igazságszolgáltatás márciusban független, akkor áprilisban meg miért van szükség a számonkérésre ahhoz, hogy a Fidesz hatalomra kerüljön?
Ha az igazságszolgáltatás nem független, akkor meg hogy kerül Zuschlag, Hunvald, Lendvai volt kabinetfőnöke unsw. és az egész VII kerületi pereputty a rácsok mögé?
Vagy talán Balsai úr és Kövér úr visszamenőleges hatállyal akar törvényeket alkotni? Nullum crimen sine lege? Jogállam? Rémlik valami még a padsorokból, urak? Ez már nem veszélyezteti?
Nincs olyan logika, amellyel egyidejűleg fenntartható volna a két érvelés. Vagy mindkettő (Gyurcsány is és a Fidesz is), vagy egyik sem fenyegeti a... azt az izét... na. A Köztársaság demokratikus normalitását. Az egyik a jelenben, a másik a jövőben.
A velejéig korrupt, impotens igazságszolgáltatás, bíróságostól és ügyészestől (és itt most ne menjünk vissza az egykori Legfőbb Zsebügyész dicstelen korszakához) az átlagpolgár számára immáron a közröhej kategóriájába tartozik. Az e szervekbe vetett hitet a móri tettesek hosszú éves castingja, a Postabank-ügy példátlan ítélete, a tojásdobálás, mint véleménynyilvánítás, a szabadlábon védekező bombagyárosok az ítélethozatal szünetében "jogszerűen" lelécelő Farkas fivérek esetei fényezik. Vagy — hogy korábbi posztomra utaljak — a Hotel Rogánnak sajtóüggyé kellett lennie ahhoz, hogy az ügyészség kegyeskedjen belenézni az V. kerületi szállóépítés ügyeibe... Hát nem ez gyomorbavágó, urak? Akkor miről beszélünk?!
A Sólyom röpte
Amilyen aktívnak bizonyult köztársasági elnökünk a maga pártok felett szárnyaló személyiségével, ha e méltatlan támadás okán védelmére kellett kelnie a független igazságszolgáltatásnak, olyan beszédesen hallgat most, amikor a leendő kormánypárt — a bíróság és ügyészség jelenlegi hatékonyságát kétségbe vonva (vagy talán leendő bedarálását előrevetítve?) — olyan számonkéréseket helyez kilátásba, amelyeket egy függetlenül működő ügyészségnek és bíróságnak most is kutya kötelessége lenne kivizsgálnia. Függetlenül attól, hogy éppen melyik párt van hatalmon.
Az elnök azonban minden bizonnyal valamely ritka, védett páfrány locsolgatásával tölti napjait, hogy e fenyegetésekről nyilatkoznia most éppen nincsen kanala, hogy veszélyeztetné a függetlenségébe vetett hitünket.
Pedig a veszélyeztetésre, na arra aztán mindig algériás volt az elnök. Havasiné Orbán Mária elutasítása — kétségkívül — veszélyeztette a Legfelsőbb Bíróság működőképességét. Node az, hogy Baka András (2008 május) és Havasiné jelölése között hosszú hónapok teltek el, az — valamilyen logikával — nem veszélyezette ugyanezt. Mint ahogy az sem, hogy Zanathy Jánost nem tette meg elnökhelyettessé, nos az sem veszélyeztette?
Kár. Mert ezzel az elnök úr határozottan veszélyezteti a pártatlanságába vetett hitünket.
