Sárosdi Lilla színésznő a Facebook-on vallott arról, hogy mit művelt vele egy "nagyrendező". Az illető színházi próba után egy fehér BMW-ben mutogatta neki a péniszét. Nem sokkal az autó elindulása után a Margit-híd pesti hídfőjénél voltak, melynek vonzáskörzetében, mondjuk úgy, korlátozott mennyiségű színház található. Nem nagyon vannak kétségeim, találtam egy másik beírást is a Facebook-on, nyilván a teljes színházi szakma tudja, hogy kiről van szó, és most éppen gyűlik a feszültség.
El tudom képzelni, mi történhet akkor, amikor egy Harvey Weinstein lelkületű figura egy száz nőt foglalkoztató üzem kisfőnöke lesz. Nem kell ahhoz Jennifer Lawrencenek vagy Gwyneth Paltrownak lenni, hogy az ember kilátástalan helyzetbe kerüljön. Egy nyolc általánost végzett nő nem fog hashtagmetoozni. Talán nem is tudja, hogy mi történt vele, úgy érzi, hogy ez az élet része.
Majd pont én fogom megmondani, hogy hol kell meghúzni a határt, hogy a prostituáltak vagy a sugarbabyk beleegyezése valóban beleegyezés-e, milyen viccet tűrhet el egy nő, ha éppen szőke a haja, vágják-e pofon a demegező sutyerákot az utcán. És ha igen, nem fog ez az egész rólam szólni, ha mégis beszélek róla, mert sajnos kiváló öndefiníciós lehetőséget kínál ez a borzalom.
Igen, itt egy kulturális háború is folyik, Weinstein a liberális Hollywood reprezentása, szemben pl. Donald "Grab them by the pussy" Trumppal. A progresszív erők hashtagjeit a konzervatívok überfeminista morális pánikként írják le, mindenki megtalálhatja a történetben a csatlakozási pontot.
Mit tehetek akkor, amikor egyszerre látom a totális kiszolgáltatottságot, a kihasznált, megalázott, az öngyilkosság határára sodródott fiatal nőt és azokat, akik ebből a kihasználtságból, megalázottságból, szörnyűségből ideológiai hasznot remélnek, és néha összecsúsznak a képek a szemem előtt, nem tudom hol van kezdetük és végük.
Vannak könnyen leírható mondatok. Azokat már régen leírták. Vannak nehezebben leírható mondatok, amelyekhez nincs bennem elég bölcsesség és lelki erő.
