A Züfecről már írt zsazsu. Mára ezt a darabot nagyjából mindenki látta Pesten, ugyan mi újat mondhatnék róla.
A K2 előadását könnyű túlrajongani, és én is ezt fogom tenni. Ezek a fiatalok csináltak valami baromi jót, ami után nem egészen úgy megy színházba az ember, mint annak előtte. Igen, ilyet tényleg nem kellene írni erről a darabról, mert ugyan mi lehetne annyira jó, hogy. Semmi. Ez sem.
A darab Bulgakov Fekete Hó (Színházi regény) című könyvének különös adaptációja, ami ma ennyire és így valószínűleg csak Budapesten működik. A szerző a sztálini rezsimet kiszolgáló színházelméleti/gyakorlati óriással, Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkijjal, és annak színházával, a moszkvai Művész Színházzal kapcsolatos érzeményeit írta meg Makszudovként, egyes szám első személyben. És?
Ha nem lenne Vidnyánszky, akit a rezsim rajongott túl, és nem lenne Alföldi, akit a rezsim ellenzéke rajongott túl, akkor ez az előadás akár Moszkvában is játszódhatna. Ha nem lett volna az a kaposvári egyetemből, meg lassan az összes többiből, ami lett, ha nem Lévai Anikó és vacsorapartnerei döntenék el, hogy ki melyik színház igazgatója, ha ez az ország nem lenne annyira "érdekes"( értsd elviselhetetlen), akkor ezek a srácok nem válthatnának meg semmit. Annyira egyszerűen nem jók. Vagy inkább, annyira nem lehetnének jók, nem kényszerítené ki belőlük ezt a világ.
Nem tudom mi maradna a túlrajongásokból egy normális magyar világban, ahol a dolgok a maguk szomorú természetességükben jók vagy rosszak. Félek, ez soha nem is fog kiderülni.
