Ma az edinburgh-i Fringe fesztiválon megnéztük a Vágy villamosát. Blanche-ot Nineli Chankvetadze (ő a Cannes-ban Arany Kamera díjat kapott "Robinzonáda avagy az angol nagyapám" című film női főszereplője volt), Stanley-t pedig Vano Dugladze játszotta (igen, grúzul).
Edinburgh-ben is vannak plakátok menekültekről. Az egyik ilyen plakát arra figyelmeztet, hogy ezek az emberek valakik voltak Szíriában, aztán elveszítették mindenüket, a pénzüket, a méltóságukat, az önképüket. Ezek a plakátok valamit vissza akarnak adni a menekülteknek, szemben bizonyos más plakátokkal, amelyek ezektől a szerencsétlen emberektől még megpróbálnak elvenni valamit, leginkább az emberi mivoltukat. Van azokra jelző, akik a huszadik században el akarták venni szerencsétlenek emberi mivoltát, azokra, akik német filmhíradókban kérdezték meg a polgárokat, hogy tudták-e, hogy ők is khmm voltak, azokra, akik minden aljasságra képes figurákat uszítottak a legelesettebbekre, és ez a jelző akár F betűvel is kezdődhet, de térjünk most vissza a Vágy villamosára.
Stanley Kowalski egy primitív fickó, aki megbabonázza Stellát. Stellának valamiért szüksége van erre az ösztönlényre, aki uralkodik felette, aki megalázza, megüti, tulajdonaként kezeli. A mentálisan teljesen szétesett Blanche pedig képtelen meggyőzni nővérét arról, hogy szabaduljon meg Stanley-től. Metaforának nem is rossz.
