A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Bakfitty

Megint őserő a K2-től

2015.12.05. 20:49 | zsazsu4 | 12 komment

Címkék: színház

Dürenmattot szeretjük. Ezt a darabját különösen.

A végnapjait élő Római Birodalom utolsó napjai, a császár Romulus - aki egy tyúkfarmon él- pont leszarja, hogy a barbár germánok már a Via Appián menetelnek. Csak az érdekli, hogy melyik római császárról elnevezett tyúkja tojja az aznapi früstüknek való tojást.

A Juliusok persze soha semmit. Bezzeg Odoaker! Ő naponta kettőt is.

bakfitty-011.jpg

Másnapos ébredéssel indul az előadás a színpadon, csak a komornyikok igyekeznek fenntartani a látszatot, hogy itt mégis a kulturált világ ura él és irányít, rend a lelke mindennek. Aki ide be akar lépni, vagy üzenetet  hozni a császárnak, az töltsön űrlapot három példányban, hozzon aláírási címpéldányt hat pecséttel- és egyáltalán, viselkedjen római módra. De mindig fejétől bűzlik a hal, nincs menekvés, ha az uralkodó szinte drukkol azért, hogy az ellen győzzön- akkor annyi.

Amíg az "annyi"-ig eljutunk, egy olyan előadást látunk és röhögünk végig térdünket csapkodva- hogy emlegetjük évekig...

Mindig nehéz olyan előadásról írni, ahol mindenki jó, és az egész egy kerek egész. Nem ül le, nincs üresjárat, jó a ritmus és ehhez sokat hozzátesz a kis tér, az emberközeli játék. Kezd meggyőződésemmé lenni, hogy ez a K2 igazi terepe. Ebben a közegben él és teljesedik ki igazán az az - senki ne sértődjön meg légy szíves- egyébként amatőr színházaknál látott báj, amit nem láthatunk ilyen élesen máshol. Itt van helye azoknak a próbákon született (?) spontán mondatoknak, amit nem engednek, nem engedhetnek meg maguknak a "nagyok". Ettől persze nem lesz amatőr a játék. Sőt! Mares - szerepe szerint hadügyminiszter- monológja olyan frenetikus, hogy többször közbe kell tapsolni. A császár lánya, Rea tökéletesen hozza az elkényeztetett, föld fölött húsz centivel járó, színészetet tanuló kamaszt. Caesar Rupf nad-rág gyáros  minden megmozdulása olyan, hogy lassítva kellene visszanézni és tanítani minden színészetre készülőnek. És még sorolhatnám.

A régóta nagy kedvencem, Nagypál Gábor Romulusa császári módon ragyogja be az előadást. Végül úgyis az lesz, amit ő akar. Megakadályozza a birodalom érdekházasság általi megmentését- tudja már rég, hogy amit érdemes volna megmenteni, az nincs is. Közben elégetik a levéltárat, bagóért adogatják el görög kufároknak a császárok mellszobrait, a komornyikok gomböntőnek vagy lovasszínházi színésznek szegődnek Pannóniába.

De a világ és annak folyása nem áll meg.

Egy gyors kő-papír-olló menet végén, látszólag békésen megalakul a Német- római birodalom.

Rövid, néma csend a nézőtéren. Ennyi volt?

Ennyi.

süti beállítások módosítása