A kordon vége
A kommunizmus Gyurcsány-korszakának egyik öröksége a kordon. Az emberek erőszakos terelésére, mozgásuk korlátozására, szabad vonulásuk megakadályozására összeeszkábált fémrekvizítum fölött mára eljárt az idő (legfeljebb a Böszme család címerében kap majd helyet, az Apró-villa bejáratának tetején). A kordonerdő jelenleg valamelyik rendőrségi raktárban porosodik – az egyik rácsdarabot nyugodtan kiállíthatnák a Terror Háza Múzeumban, odaillik.
A pszichopata ember találmánya hajaz egy másik összecsinált politikus ötletére, utóbbi lepedőnyi esernyőket szereztetett be gorilláinak, hátha azokkal elháríthatók a feléje dobott tojások, paradicsomok. (Az még kérdés, mi lesz Demszky esernyőivel az önkormányzati választások után, talán azok is mehetnek a múzeumba.)
Orbán Viktor kordonok nélkül fog országot vezetni, és Tarlós Istvánnak sem lesz szüksége esernyőkre. Új időszámítás kezdődik, és ebben a rácsot a börtönajtókra teszik, amelyek túloldalán – hallván a híreket – most majd többen lesznek.
Húsz éve a vasfüggönyt bontották el, most a kordonokat. Már csak a gondolkodás sorompóit kellene fölnyitni, meg a politikai irattárak Kádár-bűzű dossziéit. Akkor végre tisztábban látnánk, mint most, a Böszme-demagógiától távolodván, karnyújtásnyira a lehetőségtől, hogy végre tipródás nélkül magyarrá egyenesedjünk.
A győztes pilóta pezsgőt bont, a győztes nemzet kordont.
Pilhál György 2010. április 30
