Természetesen Schmidt Mária coming out-járól van szó. Róla eddig is sejtettük, hogy gonosz és buta, de valamiért most tartotta szükségesnek a dolgot az egész világ elé tárni.
Én igazán nem vagyok prűd, de azt gondolom, hogy jobb lenne, ha az ilyenek a négy fal között élnék ki a devianciájukat. Lehet, hogy tabudöntögető vagyok (a Heti Válasz nevű pártlap Schmidt Mária kapcsán írt a "döntögetésről", ezt a gondolatmenetet inkább nem folytatnám, de azért a fejemben belül azt gondolok SM karrierjének bizonyos elemeiről, amit csak akarok), de azt gondolom, hogy egy alapvetően a keresztény értékekre épülő társadalomban nem kívánatos a másság ilyetén megnyilvánulása. Bátran nevezzenek ókonzervatívnak, a butaság/gonoszság kombót a modern világban az érvényesülés elfogadhatatlan eszközének tartom. Ma már szinte elég, ha valaki gonoszbuta, és már is nyitva áll előtte a tudományos és művészi karrier, vannak bizonyos körök, ahová gonoszbutaság nélkül be sem lehet kerülni.
Nem akarom, hogy a gyermekeink egy olyan országban nőjenek fel, ahol a gonoszbutaság nem elfogadott, hanem lassan kötelező lesz. Kérem, ma már szabadon vonulhatnak fel a gonoszbuták, megbotránkoztatva a normális beállítottságúakat.
A gonoszbuták egyre fontosabb pozíciókat foglalnak el a társadalomban és egyre kegyetlenebbül próbálják ránk erőltetni a felfogásuk.
Mert kérem szépen, mi is okozta Róma bukását? Néró csillámfaszláma volt vagy gonoszbuta? Na, ugye. Köszönöm, hogy meghallgattak.
