Orbánnak lett B-terve.
Most, hogy elfogadtuk a költségvetést 2013-ra, tulajdonképpen eltörölheti a keretszámokat. Nem értették meg a nyavalyás hallgatók, hogy nekik már jó, örüljenek, hogy nem lesz konkurencia? A HÖOK megsüketült, hiába parancsolta lábhoz? A tanári szervezetek szo-li-dá-ri-sak? A középiskolások nem kushadnak?
Jó.
Akkor lép egyet hátra, és egymásra ereszti őket. Remek mulatság lesz. A NER-nép, ha megingott volna végtelen bizalmában, most meglátja, kik akarják sanyargatni a magyar ifjúságot. Kik akarják szívni az adófizető vérét, akiket a kormány éppen megvédett a bankoktól, az IMF-től, a mobilszolgáltatóktól, a kábeltévé-társaságoktól és a csipgyárosoktól. Kik követelőznek, miközben a szegény nyugdíjas egy utolsó kitartott levegővétellel várja, hogy végre csökkentsék a fűtésszámláját.
Az egyetemek. Mert az egyetemek majd pénzt akarnak azért, hogy oktassák a diákokat. Véres habot fújtak a Fidesz költségvetési-módosítás-benyújtói, úgy nekifeszültek, hogy kirántsák az országot a nemzetközi monetáris karvaly karmai közül, és akkor jönnek az egyetemek, hogy finanszírozás nélkül nem tudnak tanítani. Hogy ha nincs keretszám, akkor nincs fejkvóta, és ha nincs fejkvóta, akkor nincs finanszírozás. Hogy nekünk tízezer hallgatóra tetszett beméretezni a költségvetésünket, és utána még le tetszett belőle csípni néhány milliárdot.
Mindenki megelégszik azzal a kevéssel, ami ezekben a nehéz időkben jut neki -- kinek Közgép, kinek Műcsarnok, kinek közmunka, mondja majd Orbán. De az egyetemek -- azoknak nem elég semmi. Azok kinéznék a szorgalmas munkában megőszültek millióinak szájából az ingyenes békávézást. Azok demagóg módon szóvá teszik, hogy nincs ingyen a fűtés meg a szék meg a WC-papír.
A kormány szélesre tárta, szélesre tárja és szélesre fogja tárni. Lesznek kedvesek az egyetemek is jó nagyra nyitni és nyelni. Nem tetszett a HÖK-nek a tandíj? Akkor majd tanítsanak ingyen a hökösök, mert azemberektől nem veszünk pénzt el azért, hogy egy hökösnek még annál is jobb legyen, mint eddig volt. Azemberektől nem veszünk el pénzt azért, mert az egyetemi oktatók csak addig szolidárisak a diákokkal, míg meg nem emelik az óraszámukat. Azemberektől nem veszünk el pénzt azért, hogy a diákoknak azon túl, hogy ingyen járhatnak a felsőoktatásba, még könyvtár is jusson. Ésatöbbi.
Alig két hónappal a felsőoktatási jelentkezések előtt tehát lesz egy felsőoktatás, jól megkurtított büdzsével, amely átgondolhatja, hogy 1. tandíjat fog-e szedni, vagy 2. tandíjat fog-e szedni. Már ha megengedi neki a kormány.
Remélem, hogy ebben a helyzetben a felsőoktatás minden szereplője képes lesz leülni, és kialakítani egy közös álláspontot, egy több lépcsős átmenetet, amely számol bizonyos mértékű tandíjjal a szociálisan rá nem szorulók között, kivéve a legjobb 15%-ot, és viszonylag igazságosan kezeli azt a problémát, hogy az egyetemi képzések önköltsége drasztikusan eltérő (egy orvos kiképzési költsége több mint tízszerese egy bölcsészének).
És remélem, hogy a következő miniszterelnöki audiencián lesz olyan diák, aki finoman és udvariasan megkéri a miniszterelnököt, hogy ne kavarja a szart és ne hazudozzon.
