Mai történetünk kezdetén az ezerkilencszáztízes évek elején járunk. Salvatore Luciana még csak egy utcagyerek, aki a környékbeli zsidó iskolákba járó gyerekektől szed heti 10 cent "védelmi pénzt", hogy garantálja biztonságukat a környékbeli olasz és ír bandák zaklatásaitól. Egy napon odamegy egy nyolcéves forma kissráchoz, aki olyan vehemenciával küldi el melegebb éghajlatra a későbbi Charlie Lucianót, hogy az őszintén megdöbben.
Az igazán lenyűgöző benne nem a magabiztossága és a hangneme volt, hanem hogy a szemében a félelem, vagy ijedtség legkisebb jelét sem láttam
..emlékezett vissza a történetre évtizedekkel később a maffia akkor már koronázatlan királya. Így kezdődött a két fiú ötvenéves barátsága. A rettenthetetlen kissrácot Meyer Lanskynek hívták. Ő volt az alvilág pénztárnoka, a láthatatlan háttérember, akiről Luciano azt mondta: jobban értette a szicíliaiak gondolkodását, mint Ő maga.
Meyer Suchowljansky néven született 1902-ben, a fehéroroszországi Grodnóban. Apja 1909-ben emigrált az USÁba a pogromok elől, családja 2 évvel később követte őt. Lansky 9 éves volt amikor anyjával Odesszában hajóra szállt és soha többé nem látta szülőhazáját.
A családfő egy vasalóüzemben dolgozott, de 3 évvel később kénytelenek voltak egy szegényebb negyedbe költözni, ahol a Lansky-gyerek továbbra is kiváló eredményekkel tanult, kettesével lépve előre az osztályokat. Különösen a matematika terén tűnt ki, aminek rövidesen jó hasznát vette a fogadásokban és szerencsejátékokban. A Lower East Side-on kötötte életének első meghatározó barátságait. Tizenéves korukban együtt lógtak a bevezetőben már említett Charlie Lucianóval, Benjamin "Bugsy" Siegellel és Joseph "Doc" Stacherrel.
A nyolcadik osztály elvégzése után munkába állt egy szerszámkészítőnél, de munka után - alacsony termete ellenére - biztonsági őrként alkalmazták egy játékbarlangban.
Beköszönt az alkoholtilalom
Miként oly' sokakat, Meyer Lanskyt is szesztilalom korszaka tette főállású bűnözővé. A szeszcsempészet volt a kezdet. Arnold Rothstein protezsáltjaként indult, akit egy közös barát fiának bámicvóján ismer meg.
Bugsy Siegel és Meyer Lansky voltak a felelősök a szállításért és a teherautókért. Már ebben az időszakban sokszor együttműködtek Lucianóval, de egyre kiterjedtebb érdekeltségei voltak a fogadásokban és kockajátékokban. A szesztilalom eltörlése után ez az üzletág igen jövedelmező maradt, nem kellett profilt váltania.
Meyer Lansky felemelkedését nem csak a zsenialitása segítette elő, hanem az is, hogy üzleti kapcsolataiban nagyon megbízhatónak bizonyult. Már sorozatunk első részeiben is gyakran felbukkant a neve. Meyer Lansky ott volt Luciano mellett a Masseria uralta időkben és a castellamarei háborúban is, majd megbízható szövetségesnek bizonyult Maranzano eltávolításakor. Elemi érdeke volt, hiszen ezek a donok voltak akik nem nézték jó szemmel, ha szicíliaiakon kívül bárki más részt vehet az üzletben.
Az első kaszinóját Frank Costelloval és Joe Adonis-szal nyitotta Saratoga Springsben, amelybe csendestársként bevonták a helyi politikusokat. Floridában és New Orleansben jött a folytatás, újabb kaszinók és éjszakai klubok nyitásával, miközben lassan de biztosan a Szindikátus könyvelőjévé lépett elő.
Charlie Lucky Luciano
1936-ban Lucky Luciano börtönbe vonul. A pénzügyek Lansky kezében összpontosulnak. Luciano bizalma töretlen iránta és barátja a tőle megszokott hűséggel viszi tovább az ügyeket. Keze alatt tovább virágzik az alvilági birodalom.
Az utolsó békeévek
Az Al Capone elleni adóhatósági eljárás sikere Meyer Lanskyt is ráébresztette, mennyire védtelen lenne a hasonló vádakkal szemben. Szerencséjére szürke eminenciásként sikerült annyira észrevétlennek maradnia, hogy volt ideje kaszinóbevételeinek átirányítására Svájcba, ahol még egy bankot is vásárolt. Ez utóbbit aztán kiválóan tudta pénzmosásra használni.
Ahogy közeledett a második nagy világégés, Amerikában is megjelentek a náci szimpatizánsok. Lansky a gyerekkora óta rá jellemző "tökösséggel" viszonyult a jelenséghez. Felhasználva a szolgálatában álló nehézfiúkat, nem egyszer rajtaütött nácik gyűlésein.
Egyik - gyakran visszaidézett - alkalommal Yorkville-ben (Manhattan németek lakta részén) tizennégyen támadtak meg egy ilyen összejövetelt. A horogkeresztesek között kitört a pánik, menekülni kezdtek, míg Lansky és emberei üldözőbe vették és megverték azokat, akiket sikerült elkapni.
Ahogy az USA sodródott a háború felé, Meyer Lansky is szerepet vállalt a Haditengerészet Kémelhárításával való együttműködésben. (Bővebben lásd: Charlie Lucianóról szóló korábbi posztunkban). Főhősünk maga is részt vett a Haditengerészet és az alvilág közötti titkos tárgyalásokon, melynek eredményeként a kikötőkből és a dokkokból eltűntek a szabotőrök és kémgyanús elemek.
Flamingo
Az 1940-es évek elején veszi kezdetét a maffia történetének egyik szimbolikus beruházása. A koszos-poros sivatagi kisváros, Las Vegas története - Meyer Lanskyék pénzéből - megindult világhírnév, a fény és a csillogás felé. Egyáltalán nem túlzás azt állítani: Las Vegast a maffia tette azzá, amivé lett.
Lansky üzlettársa és gyerekkori barátja, Bugsy Siegel kapta a megbízást, hogy fektesse be a családok pénzét egy nagyszabású szórakozóhely és kaszinóberuházásba. Ez lett a legendás Flamingo. A mulató részletes történetére következő epizódunkban térünk ki.
A beruházás hosszasan csúszott határidőkkel és jelentősen túllépte a kezdeti költségvetést. Nyilvánvaló volt, hogy aki a családok pénzével játszik, annak nem csak valami kötbérkövetelés lóg a feje fölött...
Kaszinó épül a semmi közepén
1946-ra megunták a késlekedést és a maffia vezetői Kubában egy titkos gyűlést szerveztek, hogy megtárgyalják a kialakult helyzetet. Meyer Lansky minden erejét és tudását bevetette, hogy megmentse barátja életét a nyilvánvaló megtorlástól. Bugsy Siegelre halálos ítéletet akartak kimondani, Lansky szinte könyörgött egy második esélyért és sikerült neki. Siegel haladékot kapott.
A helyzet azonban mit sem változott, a pénz ömlött a feneketlen kútnak látszó Flamingóba, így rövidesen újabb találkozót hívtak össze, hogy Bugsyra megadják a kilövési engedélyt.
És megint megúszta!
Mire a találkozó létrejött, a kaszinó beindult, sőt! szerény nyereséget is hozott. Lucianó támogatását maga mögött tudva, Meyer Lansky ismét - immár másodszor - megmentette barátja életét.
A Flamingót hamarosan be kellett zárni, majd pár hónappal később újraindult. A remélt mesés bevételek csak nem akartak jönni. A harmadik gyűlésen már nem volt kegyelem. A családok főnökei kényszerítették Lanskyt, hogy szentesítse döntésüket. Bugsy Siegel fölött kimondták a halálos ítéletet.
1947 június 20-án Beverly Hills-i lakásában ölte meg egy bérgyilkos, aki az ablakon át 9 lövést adott le a gengszterre. Siegelt az arcán és a testén is több végzetes találat érte.
Alig húsz perccel azután, hogy Kaliforniában Bugsyt lelőtték, Las Vegasban megjelent Lansky két embere a kaszinóban és átvették a Flamingó irányítását.
A Flamingo napjainkban
Amerika játszótere: Kuba
Amikor a háború után Lucky Lucianót szabadon engedték és kitoloncolták az USÁból, fortélyos módon nem Szicíliába ment, hanem Kubába tette át a székhelyét. Mint azt a vonatkozó epizódban már megírtuk, az Egyesült Államok kormánya különféle bojkott-fenyegetésekkel rákényszerítette a szigetország diktátorát, hogy szabaduljon meg a maffiavezértől.
Luciano távozása után Lanskyra maradt a feladat, hogy a maffia kubai üzleteit irányítsa. Meyer Lansky volt a kubai diktátor, Fulgencio Batista legközelebbi barátja az alvilágból. Több mint egy évtizedes virágzó kapcsolat jött létre közöttük, amelynek révén a Szindikátus államilag garantált monopóliumot szerzett a szerencsejátékokban, a fogadásokban és a kaszinókban. Ez volt a maffia aranykorszaka és Kuba volt a pénzeszsákja.
Fulgencio Batista. 1933-ban, az őrmesterek lázadásának vezetőjeként megdönti Machado elnök autokratikus rendszerét. Tábornokká nevezteti ki magát és ebből a pozícióból 7 éven át kezében tartja az ország élén álló bábelnököket. Vezérkari főnökként már 1934-ben - az USA támogatásával - leváltja Ramon Grau San Martin elnököt és a továbbiakban is erős kézzel irányítja a háttérből Kubát.
1940-ben aztán elnöknek választják. Új alkotmányt hoz, majd megbízatása lejártával az USÁba költözik. 1952-ben visszatér és indul az elnökválasztáson. Miután a jelöltek rangsorában csak a harmadik esélyes, három hónappal a referendum előtt államcsínnyel megdönti a kormányt és hatalomra kerül.
Uralkodására a szabadságjogok korlátozása, az állami szintű korrupció, a nagybirtokosokkal (cukornádültetvények) kötött egyezségek és a maffia térnyerése nyomja rá a bélyegét.
Batista rémuralmát végül 1959 újévi ünnepségén megdönti a Fidel Castro vezette forradalom.
Fulgencio Batista Portugáliába menekül és egy spanyol biztosítótársaság elnöke lesz. 1973 augusztus hatodikán hal meg szívrohamban, 72 éves korában. Két nappal azelőtt, hogy Castro emberei merényletet kíséreltek volna meg ellene...
Kuba diktátora és a maffia egymásra talált. Ömlött a pénz a rendszerbe, az állam és az alvilág szövetsége virágzó üzletet szült. Batista előzékenységének köszönhetően 1946-ban a családok vezetői nagy összejövetelt rendeztek Havannában, olyat amire az 1932-es chicagói gyűlés óta nem volt példa. A részvevők névsora lenyűgöző volt.
Joe Adonis Alberto Anastasia, Frank Costello, Joe Bonanno, Vito Genovese, Moe Dalitz, Thomas Luchese, Santo Trafficante, Carlos Marcello, Stefano Magaddino, Anthony Accardo és Fischetti fivérek, Trigger-Happy Charlie, Dalitz, Phil Kastel és természetesen Meyer Lansky. Számos névvel közülük, még találkozni fogunk a sorozatban. Ez volt az alvilág krémje. Itt történt meg, hogy a capo di tutti capi pozícióra törő Genovesét Luciano személyes, négyszemközti ütlegelésen beszélte le szándékáról. (A helyzet nem volt veszélytelen Luciano két hű szövetségese, Lansky és Frank Costello számára sem. Genovese évekkel később el akarja tenni őket láb alól, Costellóra rá is lőnek, de megússza).
Ahogy közeledtek az 1953-as választások és Batista szénája rosszul állt, Meyer Lansky felajánlott az elnöknek 250.000 $-t cserébe azért, hogy az Batista javára visszalépjen. Az üzlet nem köttetett meg, így Kubában katonai puccs tört ki és a régi jóbarát elfoglalta helyét a hatalomban.
A törvényhozás aztán igyekezett meghálálni a segítséget. Batista ismét módosította a szerencsejáték törvényt úgy alakítva a szabályozást, hogy az személyre szóló lexekkel hozta monopolhelyzetbe a maffiózókat.
Játékengedélyt csak az kaphatott, aki Kubában már befektetett legalább egymillió dollárt a hotel üzletágba, vagy 200.000-et mulatókba. Akik ezt teljesítették 10 éves adókedvezményt, valamint meghatározott termékekre vámmentességet kaptak az államtól.
A korrupció és a kenőpénzek osztogatása átszőtte az államapparátust. A vámmentesen behozott áruk a hivatalnokok és katonák raktáraiban kötöttek ki, akik aztán újabb szívességekkel honorálták a donok gesztusait.
Batista elnök sógora "melléküzemágként" jogot kapott az ország parkolóóráinak üzemeltetésére (a parkolóórák szétverése emlékezetes jelenet a Keresztapa című filmben), miközben Lansky szemet vetett a legelegánsabb havannai hotelre, az El Nacionalra. 1955-ben megnyitott az új szórakozóhely és szálloda. Azonnali pénzügyi siker lett.
Hamarosan az elnök felesége is 10%-os részesedést kapott az üzletben.A félkarú rablók pedig 1 millió dollárral hizlalták a Batista család számláját.
A maffia számára paradicsomi állapotokat derült égből villámcsapásként érte a kubai forradalom. A mindent elöntő korrupció és a diktatórikus hatalomgyakorlás megroppantotta rendszer alapjait. Pedig volt figyelmeztető jel. 1953 júliusában egy fiatal ügyvéd vezette gerillacsoport megtámadta a hírhedt Moncada laktanyát. Bár a lázadást könnyűszerrel leverték, az eset csak növelte vezetőjük, Fidel Castro tekintélyét. Ahogy a rezsim egyre mélyebbre süllyedt a korrupció mocsarába, a radikális fordulat veszélye egyre csak nőtt.
Castro bevonul Havannába
Fulgencio Batista az 1958-as szilveszteri buliból menekült külföldre. Rendszere viharos gyorsasággal összeomlott. A maffiának Kubában bealkonyult. Csak Meyer Lansky személyesen, mintegy hétmillió dollárt veszített Kubában maradt befektetésein.
1961 áprilisában még történt egy kísérlet a restaurációra. Igen vegyes erőkből és érdekekből támogatták és pénzelték a partraszállást a Disznó-öbölben. Emigráns kubaiak, Batistához hű erők, a CIA logisztikai támogatása, valamint a maffia pénze. Itt most nem részletezendő okokból a Castro megdöntésére irányuló első nagyszabású kísérlet (Fidel ellen több tucat gyilkossági kísérletet hajtottak végre uralkodásának öt évtizede alatt) csúfosan megbukott.
A showman elemeket mindig is előszeretettel csillogtató kubai pártvezér a televízió nyilvánossága előtt szemlélte meg a partraszállóktól zsákmányolt amerikai hadieszközöket és egyenként beszélgetett el a foglyul ejtett gerillákkal. Fidel láthatóan lubickolt a győztes szerepében. A színesbőrű amerikaiakat arról kérdezte, miért álltak kizsákmányolóik zsoldjába, hogy egy szabad országra törjenek. Beszámolt "a népének" arról, hogy mekkora váltságdíjért engedte vissza az USÁba a foglyokat. Kiszámolta, katonánként hány dollárt adtak a jenkik. Persze - mint úriember - a papokat (ti:a káplánokat), na azokat ingyen adta.
Castro: "A papokat ingyen adtam"
Leszállóágban
Kubai javaikat a forradalom államosította, ennek hatása Miamira is kiterjedt. Lansky vagyona alaposan megcsappant. A Las Vegas-i érdekeltségek azonban még termelték a pénzt. Ez volt a végső menedék. Amint visszatért az USÁba az FBI szoros megfigyelés alá helyezte. Hosszú éveken át minden lépését követték, feltérképezték kapcsolatait. A Lanskyről szóló FBI akták zömükben ma már nyilvánosak. Ezekben szerepel egy figyelmeztetés, hogy a célszemélyt korábban már megvádolták gyilkossággal - ennek részletei azonban nem fellelhetők.
1962-ben szívrohamban meghal gyerekkori barátja, a legendás Charlie Luciano. Lansky a nevadai befektetéseit kezeli, tulajdonrésszel bír a Flamingóban, de csak a legritkábban látogatja meg személyesen.
1967-ben részt vesz a The Sands hotel eladásában a multimilliomos Howard Hughes számára. Részesedését az ügyletből nagyjából egymillió dollárra becsülik.
1970-ben eljön a pillanat, amikor az FBI elegendőnek ítéli az összegyűjtött bizonyítékokat egy vádemeléshez Lansky ellen. Főhősünk Izraelbe menekül és állampolgárságért folyamodik, de az ottani törvények nem teszik lehetővé, hogy bűnöző múlttal letelepedjen. 2 év múlva visszatoloncolják az USÁba, de az eljárás nem hoz eredményt. 1974-ben bizonyítékok hiányában felmentik.
Meyer Lansky Jeruzsálemben
Ebben az évben jelenik meg a mozikban Coppola második Keresztapa filmje, amelyben Lee Strassberg játssza a Meyer Lanskyről formázott karaktert (Hyman Roth). Lansky telefonon gratulál a színésznek az alakításhoz, megjegyezve, hogy a figurát azért kicsit szimpatikusabbá is tehette volna....
Lanskynek semmilyen kimutatható vagyona, háza, pénze autója, érdekeltsége nincsen. Az FBI ugyanakkor 300 millió dollárra becsülte a titkos bankszámlákon tartott pénzeszközeit. Soha senki nem tudhatta pontosan mi a valóság.
Életvitele nem egy milliomosra utalt. Az átlagos nyugdíjasok életét Miamiban, tartotta a kapcsolatot régi barátaival és egykori üzletfeleivel. Napi rendszerességgel sétáltatta kutyáját és élte eseménytelen hétköznapjait. Állítása szerint Kuba után nem tudott többé az üzletben lábra állni. A ház amelyben élt, az autó amellyel járt családtagjai nevén volt. Öregkorára semmilyen luxusban nem volt része, nem hódolt drága hobbyknak.
Ilyen csendben és eseménytelenül telt a szervezett alvilág egyik legnagyobb pénzügyi zsenijének pályafutása az utolsó évtizedében. 1983 januárjában halt meg tüdőrákban. Unokája szerint hagyatéka mindössze 37.000 dollár volt. Csupán egyetlen apró epizód kérdőjelezi meg az idős korára parkolópályára került gengszter mítoszát: Amikor öccse, Jake pénzügyi zavarba került, hogy-hogy nem Meyer Lansky valahogy kerített rá módot, hogy 15 millió dollárral (!) kihúzza testvérét a csávából....
Ahogy róla mondták:
Meyer Lanskynek nem pénz volt a zsebében, hanem az emberek.
Meyer Lansky a filmekben:
Jövő heti epizódunkban Benjamin Bugsy Siegel életét tekintjük át. (További fotók Meyer Lansky életéről a Vincent facebook oldalán)
