Örülünk, Vincent?

Nem tudok nem mosolyogni azon, ahogyan osztják a nemfideszi-nemorbáni oldalon a szereplők a semmit, még akkor sem, ha tudom, hogy ez most valahol az én bőrömre is megy. A fene tudja, ha már elkerülhetetlenül bele kell tolatnunk a szakadékba legalább tegyük dalolva, vidáman.

Ez forrásaink szerint részben összhangban van annak – a főleg Kiss Péter volt kancelláriaminiszter és Lendvai Ildikó korábbi pártelnök fémjelezte – csoportnak az álláspontjával, amely úgy gondolja, az MSZP-nek nemcsak az LMP-vel, de a parlamenten kívüli politikai csoportosulásokkal, Millával, 4K-val, Szolidaritással együtt kellene működnie.

És ez csak egy a lassan végeérhetetlen változatosságban sorjázó spekulációk közül, lassan már külön tanszék alakul a fajsúlyosabb taktaharkányi főiskolákon arra, hogy ezeket a remekebbnél remekebb összeborulásos forgatókönyveket elemezzék. Beleteszünk egy kis Bajnait, kieresztünk belőle némi Gyurcsányt, megszórjuk a Milla lájkjaival, az LMP világoszöldre festi, a választópolgár pedig majd, hamm!, mind megeszi. Hát, vagy nem. De ez abszolút másodlagos, a lényeg, hogy a Terv jó legyen. Ha nem fog működni, akkor a hülye szavazó, az lesz a hibás, de hát azzal mindig csak a baj van, ne is foglalkozzunk vele, nem érdemli meg.

No, tehát: spekulálok én is. Mindig is érdekelt volna, hogy kik, milyen emberek olvasnak minket, de ennek úgy komolyabban utánamenni iszonyú nagy munka, annyira viszont nem komoly ez az egész, de mostanra lett egy csomó szám a Facebook oldalunknak köszönhetően, ami ha másra nem is, egy kis játszadozásra mindenképpen alkalmas. Lássuk hát!

Azzal kezdem, hogy jó vastag bötűkkel leírom, miszerint ez csak egy kis játszadozás. Sajnos nekem fogalmam sincs, hogy pontosan mit is tükröznek ezek a fészbúkos számok, pedig időnként megpróbálok a dolgaiknak utánamenni, de valami akkora élvezet egy-egy érdemibb információt a Facebook működéséről kikeresni, mint egy vödör takonyban szappanos kézzel csupaszcsigákat összefogdosni, így általában három bazdmegelés után abba is hagyom a keresgélést, legyintek, majd, egyszer. A következő alkalommal pedig azt látom, hogy minden megváltozott, amit addig érteni véltem már ment a levesbe, szóval ismétlem: játszadozás.

Próbáltam valami képet kapni arról, hogy a fészbúk-oldalunkat honnan kattintgatják.

Érzésem szerint a fészbúk ezt az információt a felhasználó által megadott „Lives in” rubrikából veszi, és van egy olyan számoszlop a statisztikában, ahol napi bontásban, településekre szétcsapva lehozza, hogy aznap az adott településről hány egyéni felhasználó kattintott meg minket. Persze lehet, hogy a kedves látogató valójában nem is ott él, csak bekamuzta, mit tudom én, lehet, hogy annyira erős a kemenessömjéni identitása, hogy ő aztán semmi pénzért le nem cseréli budapestire, holott már évek óta a fővárosban él. No, tehát ez van, ebből az adatból főzünk.

Fogtam hát a január elseje óta megképződött számokat, és mint egy ösztönlény, hirtelen felindulásból összeadtam őket.  Annyit, amennyi volt, mert nem tudni miért, de az adatokban április-májusban van egy másfél hónapos lyuk. Ők is játszadoznak, ez van. Összeadtam, és hogy egy picit izgalmasabb legyen hozzámértem az adott település lakosainak a számához. Lett egy szép listám, ami azt mutatja meg, hogy ezer lakosra vetítve mennyi kattintást regisztrált a fészbúk Végtelen Valószínűtlenség Hajtóműve. Utána kategóriákra bontottam, mert almát az almával, körtét a körtével.

Budapest

Budapest – 448,0  

Város, több, mint 50 000 lakossal 

Város, 10 000 - 50 000 lakossal

No, itt már vettem egy mély lélegzetet, és az ország maradék részét belelöktem egy "futottak még" kategóriába, ugyanis megdöbbenve láttam, hogy van olyan tizenezres kisvárosunk, ahonnan összesen 1, azaz egy darab kattintás érkezett egész évben! Kőszeg, azonnal hozd ki az ellenőrződet! Tehát fogtam a lista alját, és egy ingerült mozdulattal levágtam róla azon településeket, ahonnan 200-nál kevesebb kattintás érkezett.

Település, 1000 - 10 000 közötti lakossal, ahonnan több, mint 200 látogatást regisztráltunk

A legvégén jöjjön a kakukktojás. Hegyfaluban laknak a Wikipédia szerint 770-en, akik között vagy rengeteg a Vincent-függő, vagy valami egyéb magyarázata lehet a dolognak, de tény, hogy innen darabra pontosan 487 látogatást regisztrált a Facebook. Ha valaki érti, magyarázza el nekem is.

Kakukktojás

És itt most már tényleg vége. Minden település fel lett sorolva, ahonnan idén több, mint 200 darab látogatást regisztrált Zuckerberg csodája. Vannak nagyobbacska települések, de úgy látszik ők nem annyira szeretnek minket. Hát bántottuk mi valaha is Paksot, tessék mondani? Szentgotthárd? Sprekken zí ungaris? Lenti, hahó, hallanak? Jó, Dabast értjük, ott tényleg bántottuk a tesitanárt, Bicske is felmentve, de Sárvár??? Hát mi küldtük oda őket? Tessék arra haragudni, aki odaszervezte!  

Lenne még a külföld. London, Bécs, Berlin, Brüsszel. Romániából is kattintgatnak, de csak nagyon módjával. Gondolom belátja a kedves olvasó, hogy itt sok értelme nincs lakosságszámmal spekulálni, így - hogy azért a poszt címének is lepleződjön le végre az értelme - csak annyit mondanék el, hogy a kattintások száma alapján London az abszolút sorrendben a tizedik legtöbbet klikkelő város. 

Hát, ennyi. Mit lehet mindezek alapján sejteni? Ismétlem az ismétlés ismétlését: ez még mindig csak játék. Nos, valami olyasmit, hogy amiről mi itt évek óta beszélgetünk, az igen valószínű, hogy csak egy nagyon szűk réteghez jut el, és talán azért, mert leginkább csak őket érdekli. Városi, leginkább nagyvárosi embertársaink, akik erősen fogékonyak a polgári demokrata, szociálliberális, humanista lózungokra. Ha van olyan párt a kínálatban, amelyik ilyeneket puffogtat, akkor nagy valószínűséggel felsorakoznak mögéje egy választáson. És én is pont ezt teszem, mert így van ez rendjén, nincs is ezzel semmi baj, hiszen mi mindennek az alternatívája? Egy olyan kínálat, amelyik nacionalista, totalitárius, homofób lózungokat puffogtat. Szóval így lenne ez rendjén, normális, épeszű időkben. Puffogtatjuk a rétegigényt kielégítő lózungjainkat, szavazunk ilyen pártokra, betoljuk őket 5-6 százalékkal a parlamentbe és örülünk a fejünknek, roppant fontosnak érezve magunkat.

Csak hát most van egy feneség, jelesül az, hogy mintha nem lennének normális, épeszű idők. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy 2014-ben már nem fogunk tudni betolni egy ilyen 5-6 százalékos pártot, és oda lesz a jó kis játékunk. A problémát én abban látom, hogy a mi kedvenceink egészen egyszerűen olyanok, mint mi és az olvasóink, hogy még csak nem is értik, hogy a körúton kívüli embereket mi foglalkoztatja. Tényleg szépek, és tényleg szerethetőek a mi lózungjaink, de nekem igen erős a gyanúm, hogy ezek egy Izsák-Kiskőrös helyközi járaton nem működnének. Tessék kipróbálni. Sőt, adok kedvezményt is: elég annyi, ha a kedves olvasó időnként, kalandból felül egy-egy ilyen járatra és ott elmélyed azon, hogy ha neki kellene elérnie, hogy azok az emberek ne szavazzanak a rosszabik alternatívára, akkor miket mondana nekik! Tippem szerint igen hamar belátná, hogy a mi kedvenc kis lózungjaink ott és akkor lószart se érnének, és akkor talán fel tudná végre tenni magának a jó kérdést, hogy ha így nem megy, akkor hogyan menne?

Talán akkor túl tudna lépni ezen az önbecsapáson, hogy mi ezzel a néhány százaléknyi támogatottságot élvező problémafelvetéseinkkel komoly, országalakító tényezők lennénk, és nincs is más dolgunk, mint kikeverni a billentyűzeteinkből a csodaelixírt, Bajnait összeturmixolni az MSZP-vel, felütni egy kis LMP-vel, adni hozzá 4k!-t és Szolidaritást, majd atomerejűvé tenni azzal, hogy mázként megkapja a Milla és a Vincent lájkjait.

Reszkess, London,  jövünk!