Ismét új sorozatot indít a Vincentblog! A holnap bemutatkozó rovatunkban visszatekintünk a múlt század híres gengsztereinek, maffiózóinak életére. Lemerülünk a korrupció, a zsarolás, a csempészet, a leszámolások, a swing, a charleston, a girardi kalapok és a hegedűtokba rejtett géppisztolyok korszakába. November végéig minden pénteken jelentkező sorozatunk prológusaként ma áttekintjük a maffia kialakulását az Egyesült Államokban és megvizsgáljuk a szesztilalmat, mely a szervezett bűnözés felemelkedését hozta el az újvilágba.
Holnaptól pedig minden pénteken ebéd után — de még a hétvégi lazulás előtt — tartsatok velünk az alvilág történetébe!
A hordós gyilkosság
Ez az eset volt az, amely beemelte a köztudatba a maffia fogalmát. A közvélemény — és a sajtó — mintha ekkor döbbent volna rá, hogy a felszín alatt létezik egy másik világ. Egy árnyékhatalom, amelynek kiépült rendszere láthatatlanul belefolyik mindennapjaikba, a kereskedelembe, a politikába és az igazságszolgáltatásba. Ezek a tények ma már közhelyszámba mennek, de Amerika a hordós gyilkossággal ismerte fel, hogy a maffia létezik!
1903. április 14. Frances Connors, egy pufók, középkorú hölgy hajnali 6 órakor éppen munkába igyekszik a keleti 11. utcán, ahol egy hordóra terített felöltő kelti fel a figyelmét. A viharvert cukroshordó a járda közelében, egy farakás mellett áll. Mrs. Connors felhajtja a kabátot, és megpillant egy kezet meg egy lábat. Ahogy belenéz a hordóba, egy derékben meghajlított férfitestet lát, amelynek fejére egy vászonzsákot húztak. A kiérkező járőr az áldozat nyakán tizennyolc késszúrást talál, a torkán pedig egy olyan széles vágást, amellyel szinte lefejezték. A tetem ekkor még meleg volt.
Ez az ún. hordós gyilkosság indította meg Amerika-szerte a pánikot a Szicíliából bevándorló bűnöző hordák inváziójáról. 1901 és 1931 között körülbelül 800 ezer szicíliai kelt útra a tengerentúlra, hogy az új hazában találjon magának megélhetést. Ez volt az az időszak, amikor a fél évszázados múltra visszatekintő maffia szervezete és kultúrája gyökeret vert Amerikában, de hosszú ideig még a régi Donok irányították az eseményeket az óceán túlsó partjáról.
A hordós gyilkossággal gyanúsított banda (klikk a képre nagyításért)
Pedig a maffia első gyilkosságai már korábban megtörténtek. 1890-ben lelőtték David Henessyt, New Orleans rendőrfőnökét. A szicíliai gyanúsítottat a tömeg meglincselte. Két évvel a hordós gyilkosság előtt, 1901. december 6-án pedig egy nagyobbrészt olasz anarchistákból álló banda a buffalói Pánamerikai Kiállítás megnyitóján lelőtte William McKinley-t, az USA 25. elnökét.
A hordós gyilkosságot felkapta a sajtó. A tettesek felderítésében egy szintén olasz bevándorló, bizonyos Joe Petrosino (képünkön) érte el az áttörést.
Petrosino fáradhatatlanul végigjárta a rendőrség szamárlétráját, mire nyomozó lett. Kitartó munkájával előbb kiderítette, hogy az áldozat egy bizonyos Benedetto Madonia, akit utoljára egy kocsmába láttak betérni, de onnan soha többé nem távozott. A kocsma az ekkor 36 éves, Corleonéban született kacskakezű olasz Guiseppe Morellóé volt (Morello nevével — akkor már "Peter Morellóként" — sorozatunk első részében majd találkozunk).
Amikor Morellót letartóztatták, fegyvert találtak nála, és ugyanolyan szivarokat, amilyenek csutkáit az áldozat mellett, a hordóban. A tetem mellett talált fűrészpor is megegyezett azzal, amivel Morello kocsmájában a padlót felszórták.
Az áldozat hamis pénz forgalomba hozatalával és csempészettel foglalkozott Morellóék bandájában. Azonosítását eltűnt órája tette lehetővé, amiről özvegye elmondta, hogy a hátlapjára egy mozdonyt gravíroztak. A Morello-banda egyik letartóztatott tagjánál találtak egy zálogcédulát, és amikor kiváltották, előkerült az a bizonyos mozdonyos óra.
A tárgyaláson azonban elég volt egy pisszenés a hallgatóság soraiból, és az özvegy, a fia, valamint az áldozat Sing-Singben ülő sógora is elvesztette az emlékezetét, nem tanúskodott. A hordós gyilkosság ügyét örökre ad acta tették.
Joe Petrosino hadnagyot 6 évvel később két ismeretlen tettes lőtte le hivatalos útján Palermóban, ahová az olasz kormány meghívására érkezett, hogy érdemei elismeréseként átvegyen egy arany karórát. A Garibaldi-emlékmű tövében lőtték le hátulról, amikor a villamosra várt. Négy golyót kapott.
A maffia neve fogalommá vált Amerikában.
Szesztilalom Amerikában
Az alkoholtilalom eszméje, vagyis az a gondolat, hogy alkoholtermékek termelését, forgalmazását és fogyasztását az államnak teljesen be kell tiltania, már a XIX. század második felében kialakult. Alapja, az alkoholmentes, józan társadalom utópiája a józansági mozgalom születéséhez kötődik.
A józansági mozgalom (temperance movement) az Egyesült Államokban egy vallásos gyökerű, de korában progresszívnek számító általános társadalmi reformmozgalom része volt — e mozgalom egyebek közt a rabszolgaság eltörlését, a nők jogainak elismertetését tűzte ki célul.
A józansági mozgalom társadalmi bázisa a fehér protestáns középosztály volt. Az alkoholfogyasztás modelljét sajátos determinizmussal itatták át: az első pohártól szükségszerű út vezet az alkoholizmusig.
Amerika minden szociális problémájára csodaszerként a teljes absztinenciát írták elő: a mozgalom ideológusai az alkoholt tették felelőssé a bűnözésért, a munkanélküliségért, a prostitúcióért, a nyomorért és a családon belüli erőszakért.
Az alkoholtilalom bevezetésekor a jogalkotó szándéka egyszerű és idealista feltevésen alapult: az alkohol legális kínálatának betiltása (a kockázatok és az árnövekedés miatt) hosszú távon az alkoholhoz férés megszűnését vagy csökkenését eredményezi, ez pedig az alkoholfogyasztás minimalizálódásához, végül teljes megszűnéséhez vezet.
A prohibicionisták széles társadalmi reformok beindulását remélték a tilalom bevezetésétől, egyesek közülük egyenesen utópista álmokat dédelgettek.
Közéjük tartozott Billy Sunday evangelista prédikátor, aki a 18. cikkely ratifikálását a következő szavakkal köszöntötte:
„A nyomornegyedek hamarosan puszta emlékké válnak. A börtönöket hamarosan gyárakká, a fogdákat pedig raktárházakká vagy kukoricagórékká alakíthatjuk. A férfiak egyenes derékkal járnak, a nők mosolyognak, és a gyermekek nevetnek. A pokol örökre kiadó marad.”
1920. január 16-án életbe lépett a 18. alkotmánymódosítás, amely az egész államszövetségben megtiltotta az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát. Ennek voltak gazdasági okai is: azok a munkások, akik szeszes italokat ittak, kevésbé voltak munkaképesek és nem tudtak annyi profitot termelni, mint azok, akik nem ittak.
A gyakorlatban azonban az alkoholtilalom az egy főre jutó alkoholfogyasztás mennyiségénél jóval nagyobb hatással járt az ivási szokásokra és a fogyasztott alkohol minőségére is. Az kis alkoholtartalmú italok, például a sör termelése jelentősen visszaesett, viszont a nagy alkoholtartalmú italok termelésének és fogyasztásának aránya és abszolút mennyisége is nőtt.
Ennek több oka is volt:
- Az égetett szeszeket jóval könnyebben szállíthatták és rejthették el a csempészek, előállításuk könnyebb volt, forgalmazásuk nagyobb haszonnal járt.
- A fogyasztói szokások átalakultak: az alkoholfogyasztás a föld alá szorult, a fogyasztási kultúra színvonala visszaesett, a társadalom szempontjából elfogadottabb fogyasztási minták (például egy esti sörözés a meccs után) visszaszorultak, az emberek a rendőrségtől félve gyorsan akartak inni és minél többet (ekkor terjedtek el például a nagy alkoholtartalmú koktélok)
A 18. kiegészítés bevezetése szinte azonnal hatott a bűncselekmények számának alakulására is: egy 30 város bűnügyi statisztikáit áttekintő kutatás szerint a bűncselekmények száma 1920 és 1921 között 24%-kal növekedett. Jóval több pénzt fordítottak rendészeti kiadásokra, a rendőrség pedig jóval több embert állított elő. A szabadságvesztésre ítéltek emelkedő száma meghaladta a börtönrendszer kapacitását, a túlzsúfoltság immár alapvető problémává vált
Bár a prohibicionisták azt vallották, hogy az alkoholtilalom megoldást jelent majd a korrupcióra, valójában önmagában a korrupció forrásává vált.
A tilalmat végül 1933. december 5-én oldották fel, de a szellemet többé nem lehetett visszadugni a palackba.
A sorozat holnapi — kezdő — részében bemutatjuk az első Capo élettörténetét. Joe Masseria felemelkedése és bukása következik, majd utána Gengszterkrónikák, minden péntek kora délután a Vincenten!
Jelöld be a Vincentblogot a Facebookon és minden héten értesítést kapsz az aktuális epizódból kimaradt korabeli fotókról, dokumentumokról, melyeket megtekinthetsz a galériánkban!
