Dobray, Megadja, Szerető: a velünk élő hősök, akik nem féltek a szemkilövető, kardlapozó Gyurcsány-rendszer idején, és nem félnek most sem kiordítani minisztériumi szolgálati autójuk ablakán, hogy kinek van faszhiánya, ki mit merjen követelni az államtól, hogy milyennek is kellene lennie egy liberálisnak, hogy érdemes legyen arra a megtiszteltetésre, hogy viszonyuljanak hozzá, vagy hogy hogyan kéne méltó módon ünnepelni ötvenhatot. Ők azok, akik nem félnek kimondani: tetszik nekik a rendszer.
És tényleg: mitől is kellene félniük? Elvette valaki a munkájukat? Konfiskálták a nyugdíjukat? Tönkretette valaki különadókkal őket magukat, vagy a céget, ahol dolgoztak? Átíratták a céget, ahol dolgoznak, pártállam-közeli oligarchák consigliere-einek tulajdonába? Hagyták őket félhomályos alagsorokban hónapokig főni a saját levükben, feladat, főnök és kilátás nélkül, húszasával és mindig szigorúan pénteken rugdosva ki őket? Baszogatták őket értelmezhetetlen feljelentésekkel, gondosan megválogatott ügyészségi iratokat szivárogtatva a sajtónak? Megkardlapozta őket valaki? Na ne már, tényleg? Otthon az ágyikóban?
Természetesen nem. Ezek a jelenségek számukra a bérrettegés, a hálátlanság, az indokzsidóskodás megnyilvánulásai, és különben is, akikkel a rendszer elbánt, azok nyilván meg is érdemelték. Hőseink annyit fognak fel a rendszerből, hogy végre lehetőséghez jutnak olyan fiatal, korszakos tehetségek, mint például ők maguk, vagy Böszörményi Nagy Gergely, Ókovács Szilveszter vagy Csurka István. És aki ennek nem tud örülni, az a mi közös sikereinknek nem tud örülni.
A „Nem tetszik a rendszer”-tüntetés csípős pofonként csattant hőseink arcán. A Fidesz, a valaha két és fél millió szavazót megmozdító párt ma nem mer rászervezni egy interneten alakult (tehát deviáns, és különben is csak idézőjelben civil, mert a tudjukkik állnak mögötte) pár tízezres tüntetésre. A Gazda inkább Brüsszelben menti a világot, mint hogy itthon méresse meg a népszerűségét, ráadásul a „Nem tetszik a rendszer”-tüntetésen és a klipen a kényelmes és jól bevált „mszp-s nyugger” sztereotíp figurák helyett fiatal, jól szituált, aktív adófizetők viháncoltak — A RENDSZEREN.
Ez vérlázító. Dobray, Megadja és Szerető rezsimszolgák vérében tombolni kezdett a szar, és haladéktalanul posztot követelt magának. Hát ezeknek dolgozunk mi éjt nappallá téve a minisztériumban? Ezeknek készítjük mi a penge kis politikai elemzéseinket, közvélemény-kutatásainkat, nemzetstratégiai tanulmányainkat? Sumák lázadók, véreres szemű senkiháziak, rám figyeljetek! Hát már a jó nők is elpártoltak a Párttól? Aztán itt fogunk állni petyhüdt farokkal, mint deutschtomi egy rosszul elsült twit után, és hajkurászhatjuk a francia kurvákat meg a kócos fogú kormánybiztosokat? Hát már az sem szexi, ha Viktor beszédírója az ember? Ha eldobok egy laza Oakeshottot, megadod a számod?
Ezeknek legyen helyettes államtitkár az ember huszonhét évesen? Hálátlan dögök. Nem becsülik meg a velük élő hőseiket.
