Nem tudom, megvan-e a kedves olvasónak, hogy ezeket az arcokat Orbán Viktor válogatta össze enkezűleg, az arcok viselőit pedig a választások előtt egyenként berendelte a vidéki dácsájába, ilyen a jó gazda gondossága, még egy utolsó pillantást vet a jószágra mielőtt kiengedi az utcára. Érthető, számomra legalábbis, hiszen az én falumban is keserű volt annak a gazdának a sorsa, akinek a tehene úgy kérődzött át a falun a szekér elé kötve, hogy csurom szar volt az oldala. Az ilyen gazdát kibeszélték, szájára vette a falu, holott semmi olyan törvény nem volt, amelyik a tehénszart tiltotta volna a tehén oldalán. A gazdák ennek ellenére igyekeztek elkerülni ezt, mert tudták, megtapasztalhatták, hogy ebből a kibeszélősdiből ők nem jöhetnek ki jól.
Ennek a mostani országgazdának is, hmmm, hogy is mondjam csak, nem túl patyolattiszták a barmai. Változnak az idők, ma nem szekérrel járunk és a lézerblokkoló sem tehénszar. Legfeljebb átvitt értelemben. Lássuk hát a lézerfrakció vidéki tanácselnök tagozatát.
Boldog István
Nem fogják elhinni. Bábinéhoz hasonlóan ő is tett egy kevéskét az új alkotmányukhoz, idézek belőle:
Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Mély meghatottsággal állok itt, az ország Házában, a Szent Koronától pár lépésre. Soha nem gondoltam volna, hogy kis alföldi falum, Kétpó lakosaként valaha is az a megtiszteltetés ér, hogy részt vehetek a magyar nemzet új alaptörvényének kidolgozásában. Köszönöm ezt a lehetőséget a Mindenhatónak és mindenkinek, aki hitt és bízott bennem.
Pátosz-tenger, egészen megkönnyeztem. Ha a Mindenható, plusz a mindenki hisz és bízik benne, ez csak egy jó ember lehet. Így fejezi be a felszólalását:
Magyar Emberek! Ne felejtsétek, valamikor itt előttünk magyar emberek éltek. Értünk éltek, cselekedtek és munkálkodtak. Vérüket, könnyüket és verejtéküket hullajtották azért, hogy nékünk otthonunk, hazánk, családunk, jövőnk és lelkünk legyen. Magyar Emberek! Ne felejtsétek a régvolt magyar embereket!" Azt gondolom, itt az idő, hogy méltók legyünk hozzájuk.
Boldog István nem a szavak embere, neki is lát szorgalmasan a méltónak levéshez. Vér, könny, verejték és lézerblokkoló. Állok és tátom a szám: vajon ugyanazt a Boldog Istvánt látom az Index videóján a legócskább tanácselnöki tempóban hercigeskedni, aki a fenti, pátosszal teljes, megkönnyezendően szép gondolatokat megszülte az ország házában?
Vicces az alaphelyzet, gondolom meg se fordul a sok hülye fejében, hogy ezek a látszatra nyüzüge, jelentéktelen indexes gyerkőcök tényleg olyan felvételeket képesek készíteni, amelyek a maguk nem éppen CNN-konform bumfordisága ellenére is ütnek. Boldog István is első körben úgy ugatja le őket, ahogyan azt egy tanácselnöktől elvárnánk, de később mintha mégiscsak leesne neki a szalonnabőrből faragott tantusz, persze akkor már késő, nincs olyan jó színész ő, hogy az indulatparaszt figurát szemvillanás alatt honatyaira cserélje.
Erkölcsileg az a véleményem, hogy egy képviselőnek pont olyan jogai vannak ma Magyarországon, mint bárki másnak.
Ennyit tud ez az ember az erkölcsről, és ezek szerint ennyi tudással már abszolválható az orbáni zéhá a felcsúti portán. Törvényes, tehát erkölcsös, pont. Nem volt taggyűlés, ugye? De nézzük meg egy másik hozzászólását ennek a büszke vidéki embernek:
Ezt a kettőt szeretném kérni, és azt, hogy minket, akik az önkormányzatokból jöttek, és személy szerint a lakosság választott meg bennünket, nem pedig listáról jutottunk be, tartsanak annyira, hogy jó emberek vagyunk, mert a lakosság megbízott bennünk, van, akiben már több cikluson keresztül.
Ó. Tartsuk annyira, hogy ő jó ember. Na de kérdem én, van-e erre törvény? Ugye, hogy nincs! Boldog Istvánt tehát én, mivel törvény másként nem rendelkezik bátran tarthatom egy gusztustalan faszkalapnak, ugye? Erkölcsi értelemben. Persze azért óvatos is lennék, a videót elnézve nagyon zagyvakonformnak tűnik a honatya viselkedése, és a honlapjára is vetve egy pillantást felmerül bennem, hogy talán nem szívesen futnék össze vele egy szélsőjobboldali rendezvény valamelyik félreeső szegletében:
Kisebbik fiam Vajk Nimród 3 éves együtt tanulunk karikás ostort pattogtatni és Íjászkodni.
Meglepett volna, ha ez a képesítését illetően mezőgazdasági gépész honatya éppen pont az oktatáshoz ne értene. Ért, ajjaj, de még mennyire hogy:
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hiller miniszter úrnak szeretném mondani, hogy van még vidéki, falusi iskola. Mint egy kistelepülés polgármestere szeretném felvilágosítani, annak ellenére, hogy önök kitalálták ezt a gyönyörű törvényt és el akarták venni a pénzt, mi a falusi gondolkodásunkkal sikeresen átadtuk a református egyháznak az iskolánkat, és nem is fizettünk vissza egy fillért sem. Azt tudom mondani önnek, hogy ön be fog vonulni a történelembe, mint a legtöbb iskolát bezáró miniszter. Megmondom őszintén, én ennek nem örülök, mert rengeteg falusi iskola bánta az ön működését, de nagyon örülök, hogy végre leköszön. Remélem, hogy az új miniszter mindent el fog követni azért, hogy minél több falusi iskolát indítsanak újra, mert mi, falvakban élők tudjuk azt, hogy mit jelent az ott lévő iskola, és tudjuk azt, hogy akkor tudunk megmaradni, ha van iskolánk. Remélem, hogy önnek soha nem kell ilyesmit megtapasztalnia.
Nos, a megmaradás záloga ezek szerint az, hogy szükség esetén a polgármester úr gyorsan tudjon elmenni. Gyorsan, és kockázatmentesen, így a lézerblokkoló szükséges, pont. Ha valaki nem értene ezzel egyet, annak annyi, feldühítjük őket és bosszúból átadják a közutakat a református egyháznak, nem tudják önök mennyire veszélyes is tud lenni ez a falusi gondolkodás.
Amúgy ez a jóember a másik lézerszakértő szempontrendszerei szerint semmit se ér. Nézem a vagyonbevallását, piha. Azt mondja, hogy van neki valamiféle vállalkozása, de abból nem húz semmiféle hasznot, hiszen a káeftéje az alapítás óta semmiféle gazdasági tevékenységet nem folytatott. Matolcsy nagyon szeretheti. Pedig a települése a falu honlapja szerint egy adóparadicsom, csak tessék, csak tessék, jöjjenek ide a vállalkozók, mert mi majd adunk nekik mindenféle kedvezményt, plusz ugye még ezt-azt kijárni is segítünk, hiszen ez a kis falu, ez a búval sűrűn bévert része az országnak... de ezt inkább megint csak idézném:
Továbbá Kétpó Község a leghátrányosabb helyzetű települések között szerepel, így az itteni vállalkozások előtt számos pályázati lehetőség nyílik meg, nagyobb mértékű támogatást kaphatnak.
Ezzel szemben van nekije polgármesteri juttatása, 352 900 forint, fillérre. Mindezt egy olyan településtől kapja, amelyiknek a legutóbbi adatok szerint 598 választópolgára van. Boldog István a falu minden egyes választókorú polgárának havonta 590 forintjába fáj. Egy leghátrányosabb helyzetű településen. Egészen biztosan megérheti nekik, hiszen többször újraválasztották.
És most gondoljon bele mindenki alaposan: lehet-e rossz az országnak az, ami Kétpónak jó?
