Hazugsággal vádolja a FAZ-t a Heti Válasz.
Kiemelt cím: Elképesztő hazugságok: Bp.-en nem tanácsos idegen nyelven beszélni?
A FAZ arról ír, hogy a külföldi szó, nem a külföldiül kiejtett szó, hanem maga a "külföldi" mint szó indulatokat vált ki.
A Heti Válasz kicsi juliusstreicherei bármilyen gyalázatra képesek, gyakorlatilag hatóságként lépnek fel a rendszer kritikusaival szemben, miközben olyan címeket tudnak kitalálni, hogy elhunyt a neves magyar híresség (szemben a teljesen ismeretlen magyar hírességgel, aki nyilván még él). Címlapon hazudták ügynöknek Paul Lendvait, Borókai őrjöngve fenyeget mindenkit, aki nem lép egyszerre. Most éppen Heim Péter és Mellár Tamás nem lép egyszerre — gondolom, hamar kiderül valami róluk is.
Emlékeim szerint egy gobelinbe volt szőve ez a sajátos magyar bölcsesség :
A jóindulat hiánya nem pótolja a hozzáértés hiányát.
Ez jutott erről eszembe. Ez egy ilyen nagyon rövid poszt. Nincs semmi jelentősége, nem én leszek Borókai Gábor Joseph Maltája. Nem is akarok az lenni. Magyarország nem tetszik nekem jelenlegi formájában. Gondolom ezért még nem veszik el a Kossuth-díjam, és nem ítélnek el három évre uszításért. Egyszerűen csak nem tetszik. Már egy bekezdés óta vége a posztnak, és még mindig nincs tanulság. A tanulság az, hogy most lesétálok a Flonig, felülök a metróra, bemegyek az egyetemre, leülök a gép mellé, és addig nem állok fel, amíg a kibiccentett második részt nem írtam meg a cikkünkből. Ez az egyetlen, amit tehetek, és ha nem teszem meg, akkor olyan leszek egy kicsit, nagyon kicsit, mint ez a Borókai, és olyan meg nem akarok lenni. Na pá.
