Pietro "Pepe" Castagno nem volt a maffia embere. Tudta jól - hiszen itt élt Palermóban -, hogy egy bizonyos szint felett, az ember üzleti érdekeltségei óhatatlanul összekeverednek a Cosa Nostráéval. Legyen az plakátcég, tanácsadók, ügyvéd, őrzés-védelem (főleg!) vagy a média éppúgy.
Pepe Castagno eddig egészen jól ellavírozott a különböző családok között. Sikerült - egy-egy kisebb védelmi pénz ellenében - tisztának maradni, mindig pontosan érezte, hogy meddig mehet el úgy, hogy egyik Donnak se legyen kavics a cipőjében.
Nem volt könnyű dolog ez, különösen az utóbbi időben. Alig egy éve, hogy Vito "Il Magnífico" visszaszerezte az ellenőrzést a tartomány felett. Hosszú és véres bandaháborúk időszaka zárult le ezzel, mire "Lucky" Giurcianót és családját Vitónak sikerült kiszorítania a capo di tutti capit megillető székből.
Pepe Castagnót mindez nem érdekelte különösebben, bár sokat látott emberként tudta, innentől megint új szabályok lesznek. Majd biztosan megtalálja a módját ebben is az érvényesülésnek. Elővigyázatlan volt.
Egy dologról azonban megfeledkezett: Il Magnífico számára voltak fontos dolgok. Nagyon fontosak, amelyek egy kívülálló számára talán csak patetikus hülyeségnek tűnnek, vagy puszta formalitásnak, de aki belülről ismeri a családok működését, pontosan érthette, mekkora jelentőséggel bír egy hangsúly, egy kézmozdulat, egy intés, vagy akár csak egy, a mondat végén levitt hangsúly, amelyen emberek sorsa és élete pecsételődhet meg visszavonhatatlanul.
Il Magnífico sem volt mentes ezektől. Padrino szerette a tömeget, rajongott a Serie A-ban szereplő FC Palermóért, de mindenek előtt elvárta, hogy kezet csókoljanak neki hűségük jeléül. És Pepe Castagno nem csókolt kezet a Donnak, amikor eljött annak az ideje. Ez pedig súlyos hiba volt.
Il Magnífico beiktatásán ott gazsulált a tartomány színe-java. Színészek, művészek, bankárok (még a milliárdos Ciagni is megjelent), médiacézárok - így az évek óta nyomában lihegő Gabriele Ampio - politikusok és ügyészek, akik egytől-egyig Don Vito zsebében voltak immáron.
Ezt a gesztust, olyan nagyra tartotta, hogy még az sem volt feltűnő, amikor maga Scemieno püspök csókolt kezet a Donnak. Vito tudta, hogy ezek az emberek üzletemberek. Oda állnak ahol megéri nekik. És Scemieno lojalitása nem volt drága portéka, de szüksége volt rá. Egyetlen Gameboyért hűséget fogadott. Cserébe Vito még azt is elnézte, hogy a püspök kedvenc időtöltése luparával vadászni szalonkákra. Dehát az olasz vadászok Európa-szerte már csak ilyenek...
Aztán ott volt Poltese, a tartományi főügyész, aki mostanában feltűnően sokat totojázik a Lucky Giurciano elleni vádemeléssel. Ilyenkor, ha fogytán a türelme, szokása volt Vitónak, hogy elkéri a consigliere Grassótól a páncélja kulcsát, amelyben minden kinevezett biankó és dátum nélküli lemondását őrzik.
Il Magnífico az ilyen baráti beszélgetéseken, feltűnő helyre kiteszi az iróasztalára a papírt és berendeli őket egy baráti csevelyre. Kötetlen beszélgetés egy macchiato mellett teljesen érdektelen dolgokról. Egy mellékes, szinte véletlenül elejtett kérdés - hogy állunk Giurciano ügyével - és Poltese máris pontosan érti, miért van az asztalon előre elkért lemondólevele. Il Magnífico brilliáns elme. Semmit nem hagy a véletlenre.
Másnap a tartományi ügyészség végre vádat emelt, ezzel Giurciano most le lesz foglalva egy ideig.
Így mennek a dolgok a tartományban. A rend, a béke és a tisztelet mindennek az alapja. És működik.
Pepe Castagno egyik - inkább hobbyja, semmint - üzlete a város főterén, a Piazza degli eroi-n tartott évenkénti Galoppo nazionale, ahol lovasok és a híres zászlódobálók tartották évenkénti felvonulásukat. Pepe javában készült a Galoppóra, amikor váratlanul rossz hírt kapott. A főteret - ahol már évek óta megtartotta hagyományos rendezvényét - valakik lefoglalták egy lovas eseményre.
- Lovas eseményre? Miféle lovas rendezvény, hiszen azt én rendezem?! - kérdezte rosszat sejtve, de az ügyeletes carabinieri csak széttárta a karját sajnálkozva.
Pár nappal később Pepét a kedvenc pizzeriájának teraszán megszólította a Lazzaro-fivérek sales-menedzsere.
A Lazzaro fivérekkel vigyázni kell. Ők a Don legbelső köreihez tartoznak, ez tartomány-szerte köztudott volt. Tulajdonukban van Szicília legnagyobb élelmiszerkereskedő hálózata, kapcsolataikat kihasználva még az északi rivális multikat is kiszorították a piacról. Az FC Palermónak - a Don kedvenc csapatának - évekig, önzetlenül és raklapszámra szállították a pastát, a paradicsomot és az olívát, hogy a játékosoknak ilyesmire ne is legyen gondjuk.
Az ifjabb Lazzaro fivér vezetője volt a városszerte ismert motorizzatóknak, a Gay Motorosoknak. Lazzaroék még azt is megszervezték, hogy a párizsi mezőgazdasági vásáron Don Vitó, Niccolo "Francese" Brunival együtt majd egy négylovas fogattal vonuljanak be. Aztán amikor kiderült, hogy Il Magnífico ketchuppal eszi a spaghettit, Niccolo - egyéb elfoglaltságára hivatkozva - diszkréten lemondta a közös programot.
Lazzaróéknak nagy ménesük volt. Eljött tehát az Ő idejük, szemet vetettek a Galoppóra.
Pepe Castagno hamar felmérte a helyzetét. Egy rövid ideig ellenkezett, húzódozott, de pontosan tudta, hogy itt nem ő diktálja a feltételeket.
Mivel nem akart kedvenc csődörének levágott fejével az ágyában ébredni, úgy döntött eladja a Galoppo rendezési jogait.
Mélyen a piaci ár alatt, de az ügylet végül megköttetett. Cserébe a nemes gesztusért, az esemény főrendezőjének megtartották Pepe Castagnot aki a másnap címlapon mosolygott a Corriere della Cooperazione számában.
Az Il Galoppót végül megtartották. Hagyományosan óriási sikerrel. Pepe kezdeti makacskodása miatt ugyan a megszokott tavaszi időpont helyett koraőszre csúszott, de magasan lobogtak a tricolorok, sőt a megnyitót megtisztelte jelenlétével maga Paolo Buffone, a tartomány elnöke is.
A szicíliaiak pedig örvendeztek vala....
