"Von Grammensen tábornagy a második páncéloshadosztály parancsnoka egy nap felhívta Hitlert. Elmondta neki, hogy telefonon beszélt Sztálinnal, aki azt mondta, hogy ha elfoglalják Berlint, a náci párttól meg fogják vonni a hideg étkezési utalványt.
- Te Hansi, biztos, hogy ezt mondta? - kérdezett vissza Adolf Hitler.
- Mein Führer, ne izélj, tisztán és világosan ezt mondta - válaszolta idegesen von Grammensen.
- Mi a helyzet a meleg étkezési utalványokkal? - érdeklődött Hitler.
- Csak a hideg étkezési utalványokról volt szó, de akkor is, micsoda bunkóság - morgolódott a tábornagy.
- Na most ment el a kedvem az egésztől. Az ember próbál civilizált lenni, erre elkezdenek fenyegetőzni. Gyertek haza, az amerikaiak azt mondták, hogy tulajdonképpen kaphatók lennének egy könnyebb tengeralattjáró ütközetre vagy kisebb légibombázásra, bár inkább a jéghockeyt preferálják - közölte Hitler.
- Jéghockey, az nagyon durva sport - sóhajtotta von Grammenstein.
- Ez van. Én ilyenekkel mint ez a Sztálin nem kezdek, háborúzzon vele, akinek két anyja van. Egyébként is egy tapló, most olvastam, hogy évek óta nem köszön a Cárevicsnek. Buharinnak pedig, aki mégiscsak egy bolsevik, szándékosan megkarcolta a kocsiját - panaszkodott Hitler. Ezek után visszavonult a politikától, és kóser reformkonyhát nyitott Baden-Badenban."
Azt írja politicus, hogy Gyurcsány rombolja a közbeszédet. Én meg azt hiszem, hogy egyáltalán semmi rombolnivaló nem maradt már a közbeszéden. Magyarországon nincs közbeszéd. A közbeszédhez ugyanis szükség lenne a konszenzus valaminő minimumára, annak elismerésére, hogy a másik fél nem feltétlenül alávaló. Nincs ilyen konszenzus. A másik fél alávalónak van tekintve, kivétel nincs és pont.
A magyar miniszterelnök komoly reformokra készül. Most ezért biztosan kapni fogok, hogy ez nem is reform, hanem kapkodás, és végiggondolatlanság, de én mégiscsak azt gondolom, hogy amit Orbán most meglép, az egy nagy hatású gazdasági reformprogram. Csomagja nem áll távol az egykori ír reformcsomagtól, ami minden ellenkező híresztelés ellenére roppantul sikeres volt. A különbség az, hogy Orbántól mindenféle megegyezésre való törekvés teljesen idegen. Ő hatalmas győzelmet aratott egy választáson és ezt maradéktalanul ki akarja használni. Megszállta a közmédiát, bosszúhadjáratot indított a vele szemben álló értelmiségi csoportok ellen, nyílt zsarolással felszámolta a magánnyugdíjpénztárakat, és saját alkotmányt íratott magának. Nincs konszenzus, csak és kizárólag a kétharmad van.
A Fidesz hazai népszerűsége jelentősen csökkent, de nem kétséges, hogy ma is simán választást nyerne. Mindazonáltal, a megszorítások még alig kezdődtek el. Orbán tervei százezrek, de talán milliók életét fogja megkeseríteni, legalábbis jó pár évre. Orbán Viktor munkavállalói jogokat fog elvenni, a szakszervezetekkel való tárgyalás nélkül. Konfliktusba kerül a rendvédelmiekkel, a köz- és felsőoktatásban dolgozókkal, az önkormányzatokkal. Nem lehet tudni, hogy milyen helyzet alakul ki Észak-Magyarországon, ha gyökeresen átalakítja a segélyezési rendszert.
Eközben Magyarország nemzetközi tekintélye megszűnt. Nem sérült, hanem megszűnt. A Guardiantól a die Welt-ig, a Washington Post-tól a die Presse-ig a legdurvább dolgokat írják le a magyar kormányról. A konszenzushiányra karriert építő őrültek újságcikkeit idézik a nyugati sajtóban, rasszista, antiszemita és sima natúr baromságokról írnak, amire újabb és újabb szörnyűség a válasz. A bénult ellenzéki pártok pedig megpróbálnak ügyeket találni maguknak. Abban bíznak, hogy előbb vagy utóbb Orbán végzetesen meggyengül, és akkor megsemmisíthetik a hatalmát. Értsd, kedves politicus, megsemmisíthetik a hátországát, eltaposhatják az Orbán-rezsim embereit. Meg aki éppen arra jár....
Gyöngyöspatán elég randa dolgok történtek, de egy konszenzusos, vagy mondjuk inkább konszenzusosabb demokráciában valamennyire kezelhető dolgok. Magyarországon azonban mindenki a legtöbbet akarja kihozni az ilyesmiből. A kormány azonnal közli, hogy a helyi roma asszonyok üdülni mentek, az ellenzék náci fenyegetésről beszél, tüntetés itt, szokásos Bayer őrjöngés ott, a világ pedig levonta a szokásos (és egyre helyesebb) következtetést, Magyarország rémes egy ország.
Hankiss Elemér és Garrett Hardin közlegelőjére egyre több és több marhát fognak kihajtani, senkinek sem érdeke akár annak megfontolása sem, hogy visszafogja magát. A pillanatnyi helyzetben minden politikai erőnek az az érdeke, hogy a lehető legborzalmasabb módon viselkedjen. És megtalálják azokat, akik még élvezik is, hogy a lehető legborzalmasabb módon viselkedhetnek. A megoldás pedig a közlegelő felszabadítása, ami esetünkben a konszenzus, a megegyezés felé vezető utat jelentené. Ez az, ami viszont egyetlen játékosnak sem érdeke.
Politicusnak igaza van, rossz irányba haladunk. Egy normális országban nem mondanak olyat, amit Gyurcsány Ferenc. De ez nem egy normális ország, Gyurcsány egy különös fogolydilemma részeseként optimális stratégiát választ azzal, hogy megtorlást emleget. Neki emelni kell a tétet, Orbán pedig egyelőre nem tudja nem emelni a tétet. A többi szereplő számára is a tétek emelése az optimális, ha egyáltalán partiban akarnak maradni. Magyarországon nincs semmiféle tekintély ami korlátot szabhatna ennek, mindennemű tekintély forrása a politika lett. Egy ilyen helyzetben pedig a problémákat nem megoldják, hanem egy még nagyobb problémára cserélik. Egy hatalmas bubble épül a magyar politikai tőzsdén, és várja a Fekete Hattyút, hogy az kipukkantsa.
