Passzív ellenállásnak a történetírás szűkebb értelemben a Magyarországon az 1848–1849-es szabadságharc leverése után, 1849 és 1867 között kialakult, leginkább Deák Ferenc nevéhez köthető politikai mozgalmat nevezi. A birtokos nemesség és értelmiség 1849 előtt a közéletben is szerepet vállaló, majd a szabadságharc és az áprilisi törvények politikai-társadalmi eszméit továbbra is valló tagjai ebben az önkényuralmi, neoabszolutista időszakban önmaguk „belső emigrációba” kényszerítésével, a kormány- és hatósági rendeletek végre nem hajtásával, a politikai-közéleti feladatvállalástól elzárkózva fejezték ki álláspontjukat.
Hogy hogyan is ment ez, azt kiválóan leírja Jókai: Az új földesúr első fejezetében, ami imígyen kezdődik:
"Cogito ergo sum." (Gondolkozom; tehát vagyok.)
Tehát, ha "non cogito", akkor, "non sum".
Én pedig mátul fogva nem gondolkozom semmit, híreszteljétek ki, hogy meghaltam. Meglehet ugyan, hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál kezembe nyomott geleitscheinnak; s dacára annak a muszka lándzsának, amely Szebennél az oldalamba törött; hanem én egyáltalában nem tudom megmondani az okát, hogy miért, és különösen, hogy miért tovább, mikor a fű éppen olyan szépen kinő, ha én nem nézem is, s az idei termés tökéletesen úgy elfogy a maga útján, mintha én nem segíteném is fogyasztani. Hanem hát az Úr rendelte, hogy olyan állatok is legyenek a világon, amik félig növények; tehát - vegetáljunk!!!
Itt olvashatjátok, hogyan megy ez tovább. Olvassátok, szükségetek lesz rá!
Ahogy erről már beszámoltam, a kormány (és nem Kormány!) úgy döntött, hogy a ferihegyi repülőtér nevét Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre kívánja változtatni. Ezt a javaslatot annak rendje és módja szerint a dönteni illetékes Földrajzinév-bizottság elé terjesztette, amely az előterjesztést megfontolta, és érdemi vita után, 20:1 arányú szavazással elutasította. Szokatlanul egybecsengő döntésüket egyek közt azzal indokolták, hogy a kormány által javasolt név egymás mellé szórt tulajdonnevek halmaza, és így nem is tud elterjedni a köznyelvben. Mi, magyarok ezt vérmérsékletünktől függően általában úgy fogalmazzuk, hogy "mert hülyeség" vagy hogy "mert ordas nagy baromság", de ők szakmai álláspontot fogalmaztak, és ilyen esetekben még én magam is kényszeresen udvarias vagyok.
Válaszul a kormány (és nem Kormány!) kirúgta (nem a bizottságból, hanem attól teljesen független munkahelyéről) a bizottság három tagját, és leváltotta annak elnökét — akinek megbízatását alig pár hónappal korábban hosszabbították meg 2013-ig. Ezután feloszlatták és újraalakították a bizottságot, majd a biztonság kedvéért, hogy ilyen szakmai döntés még egyszer elő ne fordulhasson, gyorsan módosították a földrajzi elnevezésekről szóló rendeletüket. Az új koncepció lényege, hogy a bizottság azt mond, amit akar, de a különösen fontos esetekben azt a kormány gátlástalanul felülbírálhatja. Azt, hogy mi a különösen fontos eset, a kormány mondja meg. Eközben egy pillanatig sem foglalkoztak a döntés indoklásával: az egyrészt nyilvánvalóan rendben van, másrészt amúgy sincs a kormányban senki, aki magyar nyelvi kérdésekben vitaképes lenne (vagy akárcsak megértené, mi is a vitatott kérdés). Talán ha Schmitt Pali bátyánkat megkérnék, ugorna be egy csörtére? — na jó, most gonosz voltam. De olyan jól esett...
Szóval, kormányunk (és nem Kormányunk!) álláspontját úgy foglalhatjuk össze, hogy "Igen, ez a javaslat hülyeség. Igen, ez ordas baromság. De mi ezt AKARJUK, és nekünk kétharmadunk van."
Igen, Nektek kétharmadotok van. De Ti ostobák vagytok, és ordas baromságokat csináltok. Nem, nem csak itt, sőt, főleg nem itt: Matolcsynak és Illésnek pl. nemigen volt érdemi része ebben a folyamatban. De mindig van egy utolsó csepp, ami már kicsordul a pohárból, és nekem ez volt az: nem fogadlak el Titeket.
Nem, soha nem írom le többé azt, hogy "Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér" — ez volt az utolsó: maradok Ferihegynél. Nem, soha nem írom nagybetűvel azt, hogy kormány: mi, magyarok a közneveket kisbetűvel írjuk.
Maradjunk normálisak! Éljük túl!
