Huth Gergely, a Magyar Hírlap nevű Széles Gábor-szócső fizetett publicistája lapjuk szombati számában nekirontott szerzőtársunknak, Pásztörpercnek (Trollok támadása). Történt pedig, hogy Huth Gergely ült a monitor előtt, olvasta blogunk egyik legjobb posztját (a vörösiszap-ömléssel kapcsolatos kormányzati fontoskodásról), és vértolulást kapott. Vértolulást kapott a gondolattól, hogy médiatörvény ide, sajtószabadság oda, még mindig vannak emberek, akik mást mernek írni a kormány dolgairól, mint amit a Magyar Hírlaphoz hasonló termékekben elvárnak tőlük. Ráadásul mindezt nagyobb napi oldalletöltéssel teszik, mint amekkora példányszámban a Magyar Hírlap print kiadása egy átlagos napon elkel.
- Hogy merészeli ez a... - gondolta Huth. - Ki ez egyáltalán? Ki ez a kis csillagcsücsöri kis gádzsi, te, kik ezek, mik ezek?! Örülünk, Vincent? Pásztörperc? Életembe nem hallottam... Senkiháziak kezébe került a blogszakma!
Jobbra néz, mit lát? "Az Örülünk, Vincent? az EU-elnökség hivatalos trollja." Balra néz, mit lát? Széles Gábor, mint kép, szobája falán. Ebből merít erőt. Írja:
Egy tripla senki, aki a blogján Pásztörperc álnéven írja napról napra a közéleti témájú bejegyzéseit. Hiába keresgél az ember a világhálón, Pásztörpercről – a saját bemutatkozójában – mindössze annyit tudhat meg, hogy ő „az EU-elnökség hivatalos trollja”.
Miután Huth a Magyar Hírlap internetet csak tévéből ismerő olvasói számára tisztázta, hogy ki Pásztörperc, definiálja a felelős - nem trollkodó - újságírás alapjait:
Ezért, ha e cikk szerzője szeretné elkerülni a milliós kártérítést meg a börtönt, és mondjuk az ajkai vörösiszap-katasztrófa körüli gyanús ügyekkel szeretne foglalkozni, akkor először is órákat tölt el különféle találkozókon, bennfentes informátorok beszámolóit hallgatva. Miután maga már totálisan meggyőződött bizonyos disznóságok tényéről, még mindig nem nyúl a billentyűzethez, hanem elkezd kutatni, válaszokat követelni, bizonyítékokat, drága cégadatokat gyűjtögetni, hogy ne csupán az igazat írja, de a bíróságon is fel legyen vértezve a milliárdos érdekkörök kitömött zsebű ügyvédeivel szemben. És ha heteken át csak cinikus válaszokat kap a hatóságoktól, akkor is csak átkozódik legfeljebb, de nem ír semmit, amíg nincsenek meg a bizonyítékok. Nemcsak öncélból, hanem az ön érdekében is, nyájas olvasó, mert úgy tanulta az iskolában, hogy az ön félrevezetése a legnagyobb bűn, amit ebben a szakmában el lehet követni.
Figyelemre méltó, hogy ezt a magas erkölcsi és szakmai követelményt abban az újságban fogalmazzák meg, amely a korábbi években előszeretettel idézte egy bizonyos Bonaventúra Pál alkotmányjogász "alkotmányjogi véleményét", mely Pál a Magyar Hírlap hasábjain kívül a való világban soha sem létezett: csak a szerkesztő laikus, de mindig fideszes alkotmányjogi véleményét csomagolták ízletes csokoládébatyuba. Továbbá annak az újságnak az oldalairól oktatnak erkölcsöt, amelyik Bayer Zsolt hányásaival öregbítette a magyar jobboldali sajtó antiszemita hírnevét a világban.
Nos, Huth természetesen nem töltött el sem órákat, sem perceket azzal, hogy utánajárjon a iszapömlés körül kormányzati intézkedéseknek, mint ahogy Pásztörperc kilétének sem járt utána. Nem találkozott senkivel, nem hallgatott meg bennfentes információkat, nem olvasta el a hozzászólásokat, nem írt levelet, még egy nyomorult Google-keresést sem indított, hanem egyből billentyűzetet ragadott, hogy leírja a hülyeségeit. Hogy dokumentálja a fogalmatlanságát, az újságírói alkalmatlanságát.
Ha ezek közül bármelyiket is megtette volna, megtudta volna, hogy Pásztörperc a szakmai véleményét írta le, melyet a terepen szerzett mérésekkel, számításokkal és szakmabeliekkel folytatott kimerítő konzultációt követően - ugyanis neki ez a munkája. Pontosan azt csinálta, amit a sehányad tudású újságíró Huth üvöltve követelt tőle.
Huth nem nézett utána a posztunkban szereplő állítások közül egynek sem - ő kizárólag a kormányszóvivő, a miniszterelnöki szóvivő és Illés államtitkár nyilatkozataira támaszkodik. Szerinte Pásztörperc rágalmazott és rémhíreket terjesztett az iszapömlés utáni kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban, sőt burkoltan még bérbloggerkedéssel is megvádolta Pásztörpercet, a Vastagbőr blog (!) médiaajánlatából kiindulva. De mit is várjunk valakitől, aki szerint a blogok "a civil világ kifutói, ahol a szerzők játékos álneveken írtak a mindennapjaikról, munkájukról, szerelmeikről, csalódásaikról." Bocs, firkász, nem fogjuk megtenni neked azt a szívességet, hogy érdekesebb, relevánsabb, megalapozottabb és őszintébb posztjainkkal ne vegyük el a kenyeredet.
Huth Gergelyt többször is kitüntettük már Sajtópribék-díjjal a neki nem tetsző vélemények büntetőjogi szankcionálását követelő gatyarángató acsarkodásért. Nem érti, mert nem is értheti, hogy a vélemény nem attól érvényes vagy értékes, hogy névvel vállalja-e az ember, vagy hogy hányan osztják, hanem hogy tényekkel alá van-e támasztva. És mivel nem járt utána semminek, a véleménye azzal együtt sem ér szart sem, hogy ő speciel a nevével vállalja. Mert az ő dolga nem az igazság kiderítése, hanem a kormányálláspont arcunkba üvöltése, lehetőleg közvetlen közelről, kidagadó homlokerekkel, havi fizetésért.
PS. Az "EU-elnökség hivatalos trollja" utalás egyébként az interneten kevéssé járatos újságírók számára érthetően érthetetlen kulturális tréfa Urkuti Györgynek, az EU-elnökség hivatalos bloggerének rovására. Még ez is, mi?
PS2. A poszt címe is egy belterjes kulturális utalás. Megvan, Gergely, vagy adjak linket?
