El Enanónak, azaz a Törpének nevezték, mert alig volt magasabb százhatvan centiméternél. Costa Ricának már volt Nobel-békedíjas elnöke is: Oscar Arias Sanchez, de az El Presidente Costa Ricában mindörökké Don Pepe Figuerest jelenti.
Don Pepe 1948-ban került hatalomra egy meglehetősen véres, de erkölcsileg teljesen igazolható fegyveres puccsal. Nem fogják elhinni: a kommunisták és a (kávé)oligarchák szövetségét győzte le.
Másfél év alatt átalakította országát. Új alkotmányt íratott, és az ország újjáépítésének jegyében hatalmas bankadót vezetett be. Jó lenne azt is leírni, hogy adómentessé tette a rumfőzést, de azért ennyire nem stimmelhet minden.
Don Pepe ősellenfele a másik nagy reformer, Calderon volt, akit elkergetett az országból. Costa Rica történelme mindig is az ő politikai mozgalmaik szembenállását jelentette: Calderon volt a de jure jobboldali, Don Pepe pedig a baloldali, ennek ellenére az előző paktált le a kommunistákkal és az utóbbi tiltotta be őket. Mindkettőjük fia is Costa Rica-i elnök lett (és mindkét fiú masszív korrupciós botrányokba keveredett).
Don Pepe, azaz José Maria Hippolito Figueres Ferrer valóban kitalálta Costa Ricát — nemcsak ábrándozott róla, mint Don Hankiss. Felszámolta a Costa Rica-i hadsereget, egyedülálló szociális reformokat vezetett be, összesen több mint nyolcszáz reformtörvényt hozott meg kissé diktatórikus, de roppant hatékony formában. Ő teremtette meg országában a középosztályt. Costa Rica az ma, aminek ő megálmodta. Kevés olyan demokrácia van, amelyre egyetlen politikus akkora hatással lett volna, mint Don Pepe Figueres Costa Ricára.
Óriási szónok volt és hihetetlenül bátor ember.
Együttműködött az amerikaiakkal, de nem volt hajlandó mindenben alávetni magát nekik. Don Pepe pontosan olyan ember volt, amilyen Orbán Viktor szeretne lenni.
