A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

A magyar foci utolsó nagy korszaka XIII.

2009.12.21. 08:00 | szempontpuska | 185 komment

Címkék: focitörténelem

Óvatosan nyisd ki az újságot, nehogy kiessen a Fradi! - ezzel a slágerviccel kezdődött, és egy bundabotránnyal végződött a '84-es bajnokság tavaszi idénye. Ideális korszak ez a hurráoptimistáknak és a pesszimistáknak egyaránt.

Az Ú.Dózsa folytatja a kupaküzdelmeit a KEK-ben. Ellenfele a kupa címvédője az Aberdeen. Mezey csapatot épít a válogatottnál, és megint kezdjük megszokni a győzelem ízét. Az MNK-ban pedig valami érdekes, valami új történik.

 

Bajnokság

A botladozó Rába ETO és az alsóházba csúszott Ferencváros mellett, a kérdés most az volt, vajon meg tudja-e őrizni elsőségét az őszi bajnok Videoton, vagy a rapszódikus Honvéd ezúttal méltó vetélytárs lesz a bajnoki címért folytatott küzdelemben. Esetleg a Dózsa lesz a nevető harmadik?!

A tavaszi idény kezdetén, még klubszimpátiától függetlenül is nyilvánvaló volt, hogy a Fradi gyengélkedése messze túlmutat azon, hogy az NB I valamelyik csapata az élvonalban maradásért küzd. Az FTC nem csupán egy a sok közül, ezt addigra már régen megszoktuk. Viszont az egyetlen klub, amelyik a kezdetek óta részese valamennyi élvonalbeli küzdelemnek. Miközben a magyar futball, a spanyolországi VB utáni időszak mélypontjára érkezett, már az új színt hozó Rába ETO varázsa és lendülete is érezhetően kifogyóban volt. A magyar élvonal, a hazai foci káoszában aggasztó és bíztató jelek egyaránt láthatók.

Gyógyírt ezekre a jelenségekre, csak kupacsapataink meglepetésszerű remeklése nyújtott az európai színtéren. Talán éppen ennek is betudhatóan, a bajnokság téli szünete az átlagosnál eseménydúsabbnak bizonyult. Főleg az átigazolási szezon, amely jelentős mozgásokat hozott élcsapatainknál.

Kezdjük a Fradival! A sikeredző, Novák Dezső távozása után Vincze Géza már átvette a zöld-fehérek irányítását és a szünetben nekivágott megvalósítani saját csapatépítési elképzeléseit. Mucha József szögre akasztotta a cipőt és pályaedzőként segítette munkát, technikai igazgatóként pedig nem más, mint Pusztai László állt az oldalán (kapusedző: Hajdú József).

Legnagyobb fogásnak a Debrecenből érkező gólgyáros, Kerekes György tűnt. Az addigra már számos klubot megjárt csatárt a Nyilasi és Szokolai távozásával keletkezett űr pótlására igazolták. A Rába, az Újpest és a Videoton (ezek közül utóbb csak a győrieknél nem játszott) ajánlata mellett, a kétszeres válogatott játékos végül a Ferencvároshoz írt alá. Az idény végéig. Átigazolását - rövid herce-hurca után - az MLSZ szentesítette azzal, hogy a DMVSC hozzájárulása nem szükséges.

De nem ez volt az egyetlen változás az Üllői úton! Vincze Géza a jelentős fiatalításban látta a megújulást. A Tatabányáról érkező Horváth Róbert mellett, ennek megfelelően Répási, Deák Sándor, Haaz és Krecska jön fel az ún. nagycsapatba.

Az Újpest jóideje nem a nagy igazolásokról volt híres ekkoriban, de a csepeli Dékány Gábor szerződtetése jelentős fegyverténynek számított. Temesvári Miklós abban bízott, hogy az állandó sérülések miatt szinte sosem teljes Kiss S.-Törőcsik-Fekete csatársor, most egy gólerős játékossal egészülhet ki. Erről az átigazolásról egyébként, már előző nyáron szó volt, de mezei drukker számára átláthatatlan okokból hiúsultak meg effajta szerződések  - méghozzá szakmányban. Csak a bennfentesek a tudói, mi zajlott egy-egy ilyen csapatváltásnál. A pécsi Lőrincz például előző nyáron már a Megyeri úton edzett, utóbb mégsem játszott soha a lila fehéreknél, pedig a védelemben nagy szükség lett volna rá az AEK Athen és a Köln, de különösen az Aberdeen ellen.

Néhány esetben - mint korábban Páncsicsnál, vagy a most tárgyalt időszak végén Kardos ügyében - utólag napvilágot láttak a részletek, de ezek inkább csak kivételnek tekinthetők a korszak átigazolási boszorkánykonyhájában. Ki tudja, talán éppen ez a sorozat ad majd választ a kommentek között, évtizedek óta megválaszolatlan kérdésekre...

Egy szó mint száz, akkoriban azt gondoltam, Dékány Gábor leigazolása korszakalkotó lesz a Dózsa - Törőcsik utáni - történelmében. Bár magam sosem szerettem az új Puskás, az új Cruyff, új Nyilasi vagy új Törőcsik és ehhez hasonló címkéket ifjú tehetségekre aggatva, 17 évesen azt hiszem természetes, hogy az ember orákulumnak érzi magát, mondván: "Én már tudom, meglátjátok Ti még, mi lesz ebből a Dékányból!"

Aki egyáltalán emlékszik a csatárra, annak - de csakis annak! ;-) - most kivételesen elnézek egy lesajnáló mosolyt irányomban.

De nagy volt a jövés-menés a többi klub házatáján is! Az újonc Volánnál, a veterán Martos immár szakosztályvezetőként folytatja. Helyére a külföldről visszatérő (ex-Vasas) Török Péter érkezik. 

A Vasasnál már egy ideje próbálkoznak a volános Seressel a játékmester szerepkörében, az ígéretes Magos is a Fáy utcába költözött a közlekedésiektől és érkezett mellé Csorba és az ifiből Katona György ("Gatya"), akinek a játékát még nagyon megszerettem később (de természetesen csak Kisznyér Sanyi visszavonulása után! :-) ).

A SZEOL-os nagy ígéret, Kun bevonul. Értelemszerűen irány a Honvéd, ahová akkor kerül fel az ifiből Kovács Kálmán.

Az MTK-VM-nél Handel maradása a hír. Mellette bekapcsolódik a felkészülésbe Tóth András, az Újpest egykori legendája és érkezik még Hegyi a Haladásból. Csehi Tibor leigazolása viszont nem sikerül (ez volt a Csehi-ügy). A csatár elkötelezi magát a Hungária körútra, de közben aláír a Nyíregyházához.

Handel és Borsányi

Az idegenlégiósok. 84 tavaszán már harminc fölött volt azoknak a játékosoknak a száma, akik megjárták az "idegenlégiót", vagyis engedéllyel külföldre szerződtek. Bálint László volt az első fecske, aztán Fazekassal folytatódott a hosszú sor. Nézzük kik voltak még kinn ekkor: Csapó (Grenoble), Katzirz (Sporting Lisboa), Halmosi és Kulcsár (Oberwart) , Kolár (Haka), Mészáros Ferenc ( Farense), Nagy László (Locarno), Nyilasi (Austria Wien), Póczik (Antwerpen), Szokolai (Grazer AK), Tatár (Castellon), Várady (Tours), Zombori (Montpellier).

Hazaérkeztek már Bene, Glázer, Gudjár, Karsai, Kozma, Koritár, Kocsis I., Martos, Mucha, Müller, Pál, Pusztai, Salamon, Tóth András, Pintér, Török. Az élvonalban játszókat aláhúzással kiemeltem.

Ennyi előzmény után vágjunk neki, hogy átnézzük, hogyan zajlott maga a bajnokság! Elvégre a fontos dolgok mégiscsak a pályán dőlnek el.... vagy izé... mégsem ?! Na ehhez majd még jabkának lesz egy jegyzete alább.

Emlékeztetőül, innen indultak:

1. Videoton 22 p

2. Bp. Honvéd 22 p

3. Ú.Dózsa 21 p

Az idénynyitón az Újpest szerény elégtételt vesz az őszi szegedi 1:4-ért (amely egyébként az egyetlen vereségük volt). Kiss Sándor képen látható góljával 1:0-ra győznek az KEK védő ellen készülő lilák.

A Volán viszont alaposan visszavág a Csepelnek az őszi 2:5-ért, amikor a piros-kékeket 4:0-ra verik saját pályájukon. Szintén a nyitányon, a Honvéd 8:0-ra lelépi az MTK-VM-et. 

Éllovasok rangadója. Esterházy lövését Disztl védi (Videoton-Honvéd=3:2)

A tavaszi második forduló az éllovasok fekete napját hozza. A SZEOL AK 4:3-ra veri a Honvédot egy parádés mérkőzésen, a Haladás 1:0 arányban múlja felül a KEK-re készülő Ú. Dózsát, míg a Volán - óriási meglepetésre - sima 3:0-al küldi haza az őszi bajnok Videotont. Valahol ezen a mérkőzésen roppan meg a Videoton jó sorozata.

Hámori és Májer (Volán-Videoton= 3:0)

Szeibert a második gólt lövi (Volán - Videoton = 3:0)

Ebben az évben nem érint dobogós helyezést a mérkőzés, de a Csepel ebben a fordulóban veri meg az FTC-t az Üllői úton (1:2).

Kovács A. öklöz a csepeli kapu előtt (FTC-Csepel=1:2)

A 19. fordulóban a bajnoki cím szempontjából meghatározó eredmények születnek. A remeklő Haladás 3:0-ra győz a Videoton ellen, míg a fehérváriak riválisa, a Honvéd a Rába ETO elleni rangadón 3:1-re nyer és ezzel megerősíti listavezető helyét, úton a bajnoki cím felé.

Hannich veszélyezteti Andrusch kapuját

Két fordulóval később a - a Dózsa és a Honvéd után - a győriek is megkapják a maguk négyesét Szegeden: SZEOL AK - Rába = 4:2.

Az év kettős rangadóin: Ú.Dózsa - Bp. Honvéd = 1:1, FTC - Vasas = 1:1.

Détárival szemben Szűcs és Kardos

Izsó lő kapura Rab és Haaz között

Ú.Dózsa - Vasas = 4:1 (Kiss Sándor nagy meccse, 10-es osztályzattal) és Bp. Honvéd-FTC= 1:0.

Leboniczky húzza le a labdát (Ú.Dózsa-Vasas= 4:1)

Végül az utolsón: Honvéd - Vasas = 4:1 és FTC - Ú.Dózsa = 1:0.

A fiatal Deák bombáz az újpesti kapura (FTC-Ú.Dózsa=1:0)

Bodonyi lövése már elment Kakas alatt. Ez volt a harmadik (Honvéd-Vasas=4:1)

A kispestiek lassan már utcahosszal vezetik a bajnokságot. Ekkorra már úgy tűnik, senki sem veheti el tőlük a trófeát. A két rivális, a Videoton és az Újpest nem tudta elkerülni a formaingadozást, ami a lilák esetében némileg érthető is, hiszen a sok sérülés és a KEK mérkőzések során Temesvári gárdája elkészült erejével, sőt! végül még a dobogóról is lecsúszott. Ez azt jelenti, hogy a következő évben nem indulhatnak európai kupában.

Eldőlt a bajnokság, Bodonyi labdája túljut Genduron (Csepel-Honvéd=0:2)

Csepelen aratott 2:0-ás győzelmével még fordulókkal a vége előtt a Honvéd matematikailag is utolérhetetlen. A hátralévő mérkőzéseken az előnyét megőrzi, a dobogón ezüstérmes helyet szerez a címvédő Rába ETO (Verebes József szerződése lejár, hosszas találgatások után 2 évre hosszabbít) és végül harmadik lesz a Videoton, amely így jogot nyer, hogy indulhasson az UEFA kupa 1984-85-ös idényében.

Détári tör a szombathelyi kapura (Honvéd-Haladás=2:0)

Az utolsó forduló hoz néhány meglepetést, melyek közül a legkiemelkedőbb a Volán-Honvéd= 6:6 ezzel a hazaiak megmenekülnek (?) a kieséstől, pedig a Nyíregyháza 7:2-re nyer Diósgyőrben. Harminc forduló után tehát úgy tűnik, vége a bajnokságnak, pedig....

Bajnokként jönnek le a pályáról

 

Bundabotrány negyedszázaddal ezelőtt. A bunda  egyidős a sportággal. Bár hosszú évtizedeken keresztül pusmogtak hazánkban is a megegyezéses mérkőzésekről, addig a bizonyos 1984-es tavaszig, valahogy ezek az ügyek nem rengették meg labdarúgásunk élvonalát.

Bár azok közül a meccsek közül, amelyeket a közvélemény manipuláltaknak tekintett, rengeteg volt az NB I- es összecsapás, korábban mindig csak alacsonyabb osztályú klubok játékosai, vezetői vitték el a balhét.

Ebben a bizonyos 1983-84-es bajnokság tavaszi idényében azonban annyi gyanús eredmény akadt és annyi csapat, és játékos keveredett az ügybe, hogy ezúttal már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni az egészet, mint korábban oly sokszor.

Persze az igazságszolgáltatás ezesetben is amolyan magyaros volt, ugyanis a főszereplők közül enyhébb, és ráadásul felfüggesztett eltiltást kaptak azok, akikre a szövetségi kapitány számított a közelgő világbajnoki selejtezőkön. Talán sok olvasónk emlékszik még, mely mérkőzések is voltak akkoriban a – legalábbis hivatalosan – bundának minősített összecsapások. A főszereplő a Csepel volt három mérkőzéssel; Csepel - Volán 0:4, Csepel – Nyíregyháza 0:3, Csepel – Bp. Honvéd 0:2.

Az ősszel a vasgyáriak szereztek annyi pontot, hogy kiesési gondjaik nem voltak és ráadásul ki akarták rúgatni az edzőjüket, dr. Puskás Lajost, így aztán úgymond „összekötötték a kellemest a hasznossal”! A Volánnak és a Nyíregyházának a bennmaradás, a Honvédnak pedig a bajnoki cím mielőbbi bebiztosítása miatt kellettek a pontok, így aztán előkerültek a feketepénzek is!

Az utolsó fordulóban még ádáz harc folyt a kiesés ellen a közlekedésiek és a nyírségiek között, az ellenfelek pedig a már bőven bajnok Honvéd és az élvonaltól már elbúcsúzó Diósgyőr voltak. Az eredményekre talán még sokan emlékszünk; Volán – Honvéd 6:6 (Esterházy Marcinak is kellett 3 találat a gólkirályi címhez) és DVTK – Nyíregyháza 2:7.

Ezért aztán ezek a meccsek is felkerültek a feketelistára. A bajnokság vége után néhány héttel hozta meg az MLSZ, első ránézésre valóban szigorúnak tűnő ítéletét: A kispestiektől elvont 500 000 forint bajnoki prémiumot és levont öt bajnoki pontot, ám nem fosztotta meg bajnoki címétől.

A pályán elért eredmények alapján a bennmaradást kiharcoló Volán SC-t a másodosztályba sorolta, a Nyíregyházát és a Diósgyőrt ebben a szezonban 4-4, míg a következő NB II-es bajnokságban 5-5 büntetőpont levonásával sújtotta. A záróforduló két találkozójának eredményét megsemmisítették, 0:0-val egyik csapat sem kapott pontot és Esterházy helyett is a fehérvári Szabó József lett a gólkirály.

Ugyanakkor a többi bundameccs pályán elért eredményét meghagyták, mai napig nem tudjuk, miért! A Csepel – mint klub – tulajdonképpen semmilyen szankcióban nem részesült, annál inkább a botrányban főszerepet játszó 4 labdarúgója, akik közül a csapatkapitány – és egyúttal a bundapénzek szétosztója Kőhalmi Gábor és a válogatott kapus Kovács Attila 10-10, míg a másik hálóőr Gendúr László és a pengés középpályás Lazsányi László 4-4 éves eltiltást kapott.

Eltiltottak még több sportvezetőt, akik az érintett egyesületek alkalmazásában álltak, ám a többi besározódott focista – így a kispestiek két válogatott sztárja Nagy Antal és Varga József is – megúszták felfüggesztett eltiltással miközben a csepeliek még a börtönkosztba is belekóstolhattak, ugyanis ők előzetesben is töltöttek néhány hetet. Összegzésképpen tehát – ennyi év távlatából – megállapíthatjuk, hogy a szövetség felemás szigora és a kettős mérce már akkor is dívó alkalmazása csak elvetette a későbbi bundabotrányok magvát! Nem is kellett a következőre oly nagyon sokat várni…

jabka 

 A gólkirály Esterházy Márton (Bp. Honvéd) Szabó József (Videoton) lesz 19 góllal.

 

Európai Kupák - KEK

Oké, elismerem. Kissé nagyzoló a többesszám. De paraj olvtárs kitekintése az előző részünkben, azért ad némi alapot arra, hogy az egyetlen állva maradt Ú.Dózsa mellett még voltak magyar részvevői az európai kupatavasznak. Persze nekünk a legfontosabb a lilák küzdelme volt, megint egy címvédő, az Aberdeen ellen.

A skótok előző májusban a Real Madrid ellen nyerték el a trófeát, ezzel nem kis meglepetést szerezve. Ennek megfelelő tisztelet és előzékenység járt a briteknek, akiket a kispadról egy bizonyos Alex Ferguson dirigált. Féltettük a Dózsát már a Kölntől is, de egy kiírással korábban már volt rá példa, hogy európai címvédőnek törik bele a fejszéje a lilákba.

Az első meccs ezúttal a Megyeri úton.

Ú. Dózsa - Aberdeen

Telt ház várta a kupavédő vörösmezeseket Újpesten és ez a 30.000 néző nem azért jött, hogy a vendégek játékát megcsodálja, hanem hogy a lilák győzeleméért szurkoljon. Nehéz mérkőzésnek ígérkezett ahol nem a Dózsa volt az esélyes, de ezt lassan már kezdtük megszokni.

Temesvári Miklós az alábbi összeállításban küldte pályára csapatát:

Szendrei - Kovács B., Kovács J., Kardos, Tóth J. - Herédi, Kisznyér, Steidl - Kiss S., Törőcsik, Fekete.

Érdemes az Aberdeen összeállítását is végignézni, számos már akkor ismert, válogatott-, és utóbb karriert befutott játékos neve, ismerősen csenghet a hozzáértők fülében:

Leighton - McKimmie, Miller, McLeish, Rougvie - Strachan (Simpson), Bell, Cooper, Angus - McGhee, Black (Hewitt). A kupadöntőben győztes csapat színe-java, tehát még itt volt a Megyeri úton.

Temesvárinak elsősorban a skótok jó fejjátéka okozhatott fejtörést, éppen ezért illuzórikusnak tűnt, hogy kapott gól nélkül sikerülhet megúszni a találkozót. Mindenesetre a cél ez volt. Egy - vagy lehetőleg két - gólos előny, nyitvahagyja a továbbjutás kérdését a visszavágóra, ahol már az Aberdeenek kéne kitámadnia. És akkor jöhet a kölni recept....

Egy félidőnyi kemény küzdelem után, még gól nélküli döntetlennel tértek pihenőre a csapatok. Az Újpest nem játszott teljesen alárendelt szerepet, de a vendégek kétségkívül fölényben játszottak. Játékukon látható volt, hogy nem becsülik le ellenfelüket, első számukra a biztonság, és talán egy góllal sikerül kényelmessé tenni maguknak a visszavágót.

Nem így történt! Miközben a vendégvédők Törőcsikkel, a gólerős Kiss Sándorral és a korát meghazudtolóan gyors Fekete felfutásaival voltak elfoglalva, a hálószaggatóan szomorú meglepetés, az újpestiek szürke eminenciásától, a háromtüdejű Kisznyér Sanyitól érkezett. Alig kezdődött el a második félidő, amikor a játékmester felavatta a skót válogatott kapust. 1:0.

Sovány előny, de végre megvan az első gól. Az Aberdeen elég rutinos ahhoz, hogy - pláne - egyetlen góltól megbomoljon. A középpályán két remek képességű játékos, Strachan és Törőcsik párbaja zajlik, de most túlságosan izgulunk ahhoz, hogy a játékukban gyönyörködjünk. A Dózsa a bajnokságban nem kápráztatja el a szurkolókat, de ez a mérkőzés más. Minden játékos teljes erővel küzd, és Temesvári Miklósnak nem is kell cserélnie a mérkőzés alatt. Az egész csapat végigjátsza a találkozót. Az utolsó negyedórában Ferguson mester úgy gondolja, ideje ritmust váltani. enélkül is tudtuk jól, hogy azok a bizonyos utolsó percek... azokat nem nekünk találták ki.

Strachan és Törőcsik

Black helyére bejön Hewitt a csatársorba (kellene egy gól a skótoknak), Strachant pedig Simpson váltja. Ez utóbbitól nem lettünk szomorúak. Az apró termetű és - természetesen - vörös Gordon Strachan a legkomolyabb játéktudású tagja, irányítója az Aberdeenek, szinte minden támadásuk rajta ment keresztül.

A kettős csere időpontja a 78. perc. Ideges tekintetek merednek az újpesti kispadra, mi lesz erre Temesvári válasza? Aki ottfelejti a szemét könnyen lemarad valamiről. Valami elképzelhetetlenről, valamiről, ami csodának tűnik és mégis vártunk rá.

Herédi Attila talán csak elfelejtette, hogy mestere már évek óta nem a csatárposzton számít rá, és memóriazavarában a jobbösszekötő helyén kapott labdával betör a skót tizenhatoson belülre, mozdul ki Leighton, de Attila ereiben megvan még a csatárvér... 2:0!

Herédi góljával 2:0

A szemben lévő Tungsram ablakai megremegnek a diadalüvöltéstől. Szinte valamennyi fehérmezes újpesti egykupacban őrjöng, és biza a lelátón sem különb a hangulat. Szívünk szerint ezt a hátralévő 12 percet már elörömködnénk itt, de a török játékvezető elég pitiáner ahhoz, hogy azt mondja, még van idő a középkezdésre.

Rettenetes negyedóra következik. A stadion órájáról többen eskü alatt vallják, hogy alkalmanként visszafelé mozdul a mutatója. A skótok most már mindent egylapra tesznek fel. A kétgólos hátrány, idegenben lőtt gól nélkül veszélyes. Nehogy már itt szakadjon meg másfél éve tartó sikersorozatuk!

Szendrei kapuja ezen az estén bevehetetlen volt

De hiába jönnek újra és újra a rohamok, Szendrei úgymond "lehúzza a rolót", nincs az a skót akció, ami áttörné a hazai védelmet. A hármas sípszótól aztán minden újpesti akkorát sóhajt, hogy szomszédjának lobog a haja, de a lényeg: Győztünk! és nem is akárhogyan. Ú.Dózsa - Aberdeen = 2:0.

A továbbjutást még nem harcoltuk ki, de mértéktartó várakozások közül a legjobb eredményt sikerült elérni és nem kaptunk gólt. A visszavágón az Aberdeenek támadnia kell. Elég lenne egyetlen villanás, egy jól sikerült kontra és....

Aberdeen - Ú.Dózsa

Az összeállításokat most nem teszem be, mert - persze igazságtalan túlzással - most ide kéne írnom 11 skótot, az Újpesthez pedig egyetlen nevet: Szendrei Józsefét.

Valahol az óceán túlsó felén, egy világvevő rádió hangszórójához tapadva félfülemmel igyekszem kivenni a háttérzajból időnként kibukkanó rádióközvetítést, melyet akkor már felvételről ad a Magyar Rádió Szülőföldünk c. adása. Heroikus küzdelem kezdődik a Pittordie arénában. Az Újpest az ellenfél télfelére szinte egyáltalán nem tart igényt és az egész félidőt végig védekezve, majdnem teljes sikerrel őrzi előnyét. Aztán a 37. percben Mark McGhee - akinek a nevét ezen a mérkőzésen egy egész életre megtanultuk - vezetést szerez. A jobboldalról, ugyanabban az akcióban már ki tudja hányadik beadást ívelhetik be a hazaiak, amikor Szendrei előtt elmegy a labda és a berobbanó skót jobbszélső a hálóba fejel.

A talán egyetlen valamirevaló lila-fehér akció végén, Törőcsik buktatásáért kis jóindulattal lehetett volna ugyan büntetőt ítélni, de ezt csak az elfogultság mondatja velem.

Az Aberdeen egykapuzik. Szendrei 10 skót csatárral lábtengózik. Kirúgja a labdát és azok hozzák vissza. Újra meg újra. Iszonyatos a nyomás, de bármikor jöhet egy ellentámadás.... egy jól sikerült kontra végén talán Kiss Sanyi, talán Kisznyér, talán Törőcsik vagy akár Pethő gyúró, mit bánom én! Bárki. Találhat egy gólt.

De a labda hazai kapu közelébe sem jut. Leighton mögül akár már most leszedhetnék a pályamunkások a hálót. A szemközti oldalon pedig időnként már grundfocira emlékeztető jelenetek zajlanak, de a labdát csak nem tudják az újpesti hálóba paszírozni.

Tumultuózus jelenet az újpesti kapu előtt. Ebből sem lett gól!

Aztán az izgalom a tetőfokára hág. Már csak percek, másodpercek vannak hátra, amikor egy baloldali lapos beadás üresen találja McGhee-t és ő a hálóba lő. 2:0. Csak 5 percet kellett volna még kitartani.

Hosszabbítás

A hosszabbítás már a hazaiaké. Alig négy perccel a középkezdés után harmadszor is jön McGhee, Szendrei még lábbal beleér, de a labda a léc mögé vágódik. Az idegek feszült harcában a mérkőzés legjobbja, Szendrei nekimegy McLeishnek és kiállítják. Kiss Sanyi áll be védeni... megjegyzem, nem is akárhogyan!

A Dózsának többé nem volt esélye. Becsülettel helytállt, de gyakorlatilag egykapuzik az Aberdeen. Szendrei minden lehetséges lövést, fejest kifogott. Volt, hogy pár másodpercen belül két, gólt érdemlő lövésnek állta útját. De ez sem volt elég az üdvösséghez.

Nézzétek végig a mérkőzés 9 perces összefoglalóját:

 

Közel volt a diadal, de az Aberdeen megérdemelten jutott tovább és Temesvári legényeinek sem kellett szégyenkezniük. Becsülettel helytálltak.

Az Újpest számára ezzel véget ért a kupakorszak. Mivel a dobogóról lecsúsztak, a következő évben nem jutott hely nekik az európai színpadon. Az a csapat, amely visszatért valamivel később, már hiába kereste ezt a múltat. Den Haag és a többiek, végül a Vadúz.... Az UEFA tornákon azóta nem jegyzik a lilákat.

Ps. A Magyar Rádió tengerentúli adása (azóta már megszűnt) leközvetítette a második félidőt. A hullámzó fehérzajban, pont nem volt hallható a rendes játékidő vége. A közvetítés végén egy monoton, teljesen érzelmektől mentes narrátor bejelentette: A 86. percben McGhee egyenlített, majd a hosszabbításban újabb góljával az Aberdeen 3:0-ra nyert. Ezzel az újpestiek kiestek a kupából. Most híreket mondunk...

Elterültem az ágyon, és ki tudja meddig, üres tekintettelnéztem a plafont.

Az Austria Wien is búcsúzott. Nyilasi gólja a Tottenham ellen. (Austria Wien-Tottenham=2:2)

 

Válogatott

Benidormtól bundáig. 1984-től a következő három év minden januárjában Mezey György, a sokszor fárasztó és unalmas dél-amerikai túrák helyett, gyakorlatilag téli alapozást végzett csapatával. Alighanem tudta, látta, a magyar bajnokság irama, keménysége, az ott szükséges fizikai állóképesség messze nem elegendő az európai porondon. Egy hallatlanul tudatos, precíz tervezőmunka vette itt kezdetét, Mezey ebből a szempontból válogatta ki azokat a játékosokat, akiket a speciális fizikai és nem utolsósorban taktikai felkészülés szempontjából a legalkalmasabbaknak tartott – és ez, el kell ismerni, nem mindig esett egybe a klasszikus futballtudással.

Valószínűleg e blog olvasói közül is mindenki tudott volna még javasolni játékosokat a keretbe, de a mindenkori szövetségi kapitány joga, hogy a saját szempontrendszere szerint válogassa ki játékosait. Ez a szempontrendszer nem volt feltétlenül mindenben azonos a mégoly szakértő szemmel mérkőzéseket esetleg évek, évtizedek óta néző szurkolók szempontjaival. Ekkor vált tradícióvá az is, hogy a januári edzőtábort követően válogatott mérkőzést játszik a magyar csapat, amiért kemény kritikákat is kapott a kapitány, egészen addig, amíg el nem jött 1984 január 18-a.

Spanyolország - Magyarország

A helyszín Cadiz, az ellenfél pedig az Európa-bajnokságra kijutó spanyol válogatott (igaz, ezt csak egy Málta elleni 12:1-el sikerült abszolválniuk). Mindenesetre az ezúttal Buyo-Sánchez, Maceda, Goikoetxea, Camacho-Señor, de Andrés (Salva), Gordillo-Carrasco (Sarabia), Santillana, Rincon (Francisco) összeállítású spanyol válogatott, utóbb az EB-n igazolta erejét, hisz egészen a döntőig jutott.

A magyar csapat összeállítása azt mutatta, hogy a féléves kisérletezés után kialakulni látszott a csapat gerince:

Kovács - Csuhay, Kardos, Garaba, Varga J. - Hannich (Dajka), Nagy A., Csongrádi (Péter) -Bodonyi, Törőcsik, Hajszán.

Maga a mérkőzés kiegyensúlyozott volt, mígnem Garaba előretört és a ki tudja hová Buyo spanyol kapus mellett megszerezte a győztes gólunkat is. Igaz ugyan, hogy komoly kapushiba volt, de valahogy nem éreztem akkor sem, hogy érdemtelen lett volna a győzelmünk. Egy okosan, taktikusan játszó magyar csapatot láttunk, amelynek mintha meg sem fordult volna a fejében, hogy a spanyol válogatott otthonában bármitől is aggódnia kellene… És ez hatalmas újdonság volt!

 

A spanyol sajtó praktikus és modern futballnak minősítette a játékunkat, ideje volt megbarátkoznunk nekünk is azzal, hogy az ilyen tulajdonságok hozhatnak sikert. Spanyolország - Magyarország = 0:1

Magyarország nem volt Málta (hát nem bizony...!)

A következő teszt sem ígérkezett könnyűnek, az EB-re szintén kijutott – és néhány hónap múlva olimpiai bronzérmes – Jugoszlávia várt ránk Szabadkán.

Jugoszlávia - Magyarország

Ami ritkán szokott előfordulni a magyar válogatott történetében, az összeállítás szinte teljesen megegyezett a két hónappal azelőttivel, Törőcsik helyett Dajka míg Hajszán helyett Esterházy (!) került a kezdőcsapatba. Később csereként beállt Péter, a győri Szabó Ottó (!), Mészáros és Gyimesi is.

Maga a mérkőzés meglehetősen kilátástalan volt, a jugoszlávok különösebb sziporkázás nélkül is kétgólos előnyre tettek szert úgy, hogy Kovács Attila még büntetőt is hárított. A magyar szépítő gólnál hatalmas védelmi hibából Gyimesi “kisslacis” gólt ívelt, de még a döntetlentől is fényévekre voltunk. Jugoszlávia - Magyarország = 2:1

A válogatott innen egyenesen Törökországba utazott, kicsit aggódva tekintettünk tehát erre a kirándulásra, nem lehetett tudni, melyik arcát mutatja majd a csapat. Az ország mindenesetre ünnepelt – április 4-e volt .. – és gálaelőadást várt.

Törökország - Magyarország

Mit mondjak, bejött: A csapat magja maradt, Mezey remek érzékkel a pécsi Mészárost a kezdőbe jelölte Bodonyi helyett, a védelem tengelyében pedig Garaba helyett Róth szerepelt. A bajnokságban egérszürke és végül tízedik helyezett PMSC-ből tehát két játékos is a kezdőcsapatban!

A török válogatott persze nagyon messze volt még a mostani szintjétől, de az EB selejtezőkben már legyőztek Ausztriát és Észak-Írországot is, többnyire egy bizonyos Fatih Terim-mel a védelem tengelyében.

A magyar góláradatot azonban sem ő sem más nem tudta megállítani, Mészáros és Esterházy duplázott, Kardos kapust fektetett és a csereként beállt Bodonyi is betalált – igazi piros betűs ünnep volt tehát, a dolgozó nép elégedett lehetett…. Törökország - Magyarország = 0:6*

 

Ez volt a hatodik

Egy héttel később az olimpiai válogatott is pályára lépett, ami akkoriban szinte egy mini válogatott volt, hiszen például a Megyeri úton a bolgárokkal 1:1-es döntetlent játszó csapatban szerepelt Kovács Attila, Kardos, Nagy Antal, Róth, Dajka, Hannich, Mészáros, Péter. Bosszankodtunk ekkor még, hiszen ez a döntetlen azt jelentette,hogy a los angeles-i olimpiára való kijutáshoz legalább két góllal kell nyerni Moszkvában …

Magyarország - Norvégia

Május 23-án nem volt semmilyen ünnep, talán ez, talán más volt az oka, de az akkor szintén lopakodva feljövőben lévő, az EB selejtezőkben a jugoszlávokat legyőző norvég csapat ellen megint csak a szürkébb, tompább arcát mutatta a válogatott. Pedig, tavasszal először, visszatért két légiósunk is, Nyilasi a kezdőcsapatban, Szokolai pedig csereként állt be, (az Isztambulban duplázó Mészáros és Esterházy csak csere…), de az összeállítás legfőbb érdekessége alighanem az volt, hogy egy testvérpár is a kezdőcsapatban szerepelt, a mérkőzést Székesfehérváron játszották….

Küszködött, küzdött a válogatott, tény, jónéhány helyzetet is kihagytunk, de a vége egy semmire sem jó Magyarország - Norvégia = 0:0.

Két napra rá az olimpiai válogatott Moszvába utazott, sorsdöntő selejtező mérkőzésre. A képlet egyszerű volt: minimum két-, de adott esetben inkább háromgólos győzelmet kell aratnunk a továbbjutáshoz. Végülis remek játékkal és Mészáros góljával nyertünk de ez kevés volt. Főként persze azért, mert a mérkőzés előtt 1 héttel a magyar politikai és sportvezetés az olimpia bojkottja mellett döntött. Mivel a mi selejtező csoportunkban volt még a szintén távolmaradó bolgár válogatott, ezért innen senki nem vett részt végül, hanem az NSZK (Buchwald, Brehme, Rahn, stb.) utazhatott.

Magyarország - Spanyolország

Az A válogatott a cadiz-i mérkőzés visszavágójára készült, az EB előtt álló spanyolok ellen. A stadionban pedig szórványosan felhangzott az „olimpia”, „Los Angeles” kiáltás is … Küzdelmes, hajtós meccsen a Disztl-Sallai, Kardos, Garaba, Varga J.-Hannich, Nagy A., Gyimesi (Kisznyér!)-Bodonyi (Mészáros), Kiss L., Hajszán összeállítású csapat egy megbecsülendő 1:1-es döntetlent ért el.

Nagy Antal fejese útban a spanyol kapuba

A spanyol kapuban nem Buyo állt, talán ez az oka, hogy nem sikerült nyerni, mindenesetre az őt váltó Arconada hamarosan bizonyítja, tud ő is akkorát, ha nem nagyobbat hibázni … Magyarország - Spanyolország = 1:1 

 

A tavaszi erőpróbáknak ezzel még nem volt vége, Mezey nem bízott semmit a véletlenre, következett az immár hatodik tavaszi meccs – és a VB selejtezők megkezdéséig még két barátságos meccset játszunk, összesen tehát nyolcat, átlagban havonta egyet abban az évben!

Ezúttal az ellenfél a szintén az EB-re készülő belga válogatott, ahol debütált egy akkor 18 éves fiatal tehetség, Enzo Scifo, hogy aztán a soron következő 4 világbajnokságon is részt vegyen.

Belgium - Magyarország

A magyar csapatban megint Kovács Attila véd – utoljára … , Sallai, Kardos, Garaba, Varga, Nagy Antal, Hannich kirobbanthatlan, csakúgy mint persze Nyilasi. A kezdőcsapatban 6 honvédos, csak két győri – változnak az idők.

Emlékeim szerint talán itt játszott addig a legjobban a Mezey csapat, igaz, hogy régi ismerősünk, Ceulemans vezetést szerez a belgáknak (nincs a pályán Csongrádi, hogy most tényleg elüsse … ), de Hajszán és Nyilasi góljaival az utolsó percig vezettünk, de megint érkezik Ceulemans.. Belgium - Magyarország = 2:2

Pfaff már verve, Hajszán egyenlít

Mindenesetre egy megnyert meccs volt, egyszerűen – és ez akkor szinte hihetetlen látvány volt – sokkal jobbak voltunk idegenben az akkor fénykorát élő belga válogatottnál!!

Végigtekintve Mezey ekkor nagyjából egy éves tevékenységén – még hátravan két barátságos mérkőzés 1984 nyár végén, mielőtt elkezdődnek a VB selejtezők ! – , látható, hogy mindent megpróbált, (szinte) mindenkit kipróbált annak érdekében, hogy a magyar labdarúgás általános színvonalánál jobb, attól kvázi függetlenített válogatott-szigetet alakítson ki, hiszen tudta, csak így lehet bármilyen esélyünk.

Posztonként vizsgálva, stabilan elsőszámú kapusnak számított Kovács Attila, és már ott volt mellette Disztl Péter is, jobbhátvédben tulajdonképpen azonos bizalmat kapott Csuhay és Sallai. Egyfajta szűrőként, igen masszív védelmi vonalat alakított ki és így vált kihagyhatatlanná Róth, Kardos, Garaba és Nagy Antal is. Balhátvédben évek óta meg lehetett bízni a honvédos Vargában és ott volt mellette konkurenciaként Péter Zoltán is. A középpálya tengelyében Hannich helye elvitathatatlan volt, mellette nagy volt a fluktuáció, Csongrádi, Burcsa és a finompengés – és paradox módon emiatt nem igazán beilleszthető – Gyimesi is szerepet kapott, és persze Nyilasi, sőt ekkor már Törőcsik is hátravontan játszott.

A legkomolyabb dilemmák a csatársorban lehettek, de Bodonyi, Hajszán és Dajka viszonylag stabil tagokká váltak. Mezey szemmel láthatóan nagyra tartotta a még mindig nagyon fiatal pécsi Mészárost, „előásta” – és milyen jól tette – az utoljára 4 évvel azelőtt beválogatott Esterházy-t, és megfordult ezen a poszton Szokolai, Pölöskei és a két Kiss is – Sándor és László - ekkor volt utoljára válogatott….

Nagyon kellett volna valaki a középpályára, aki jól rúg ballal-jobbal, fiatal, gólerős és lelkes (és akkor feltűnt egy szőke fej Kispesten … ) és persze a jobbszélső poszttal kapcsolatban is lehetett olyan érzése az embernek, hogy Bodonyi maximum kiegészítő ember, de kellene valaki fiatalabb, lendületesebb, az ellenfélnek akár nekiugrani is kész játékos… (és akkor feltűnt valaki az egyik bányászváros csapatában.)

paraj

* A válogatottról szóló rész lezárásául, tekintsétek meg a török-magyar mérkőzés góljait:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A blog.hu újabban terjedelmi korlátokat állít egy-egy poszt hosszúságához. Ennek vagy technikai oka van, vagy a sorozat előrehaladtával eluralkodott rajtunk a grafománia. Mivel minden egyes mondat vagy fotó kihúzása olyan érzés nekem, mintha a fogamat húznák - kényszerűen - úgy döntöttem, hogy az MNK 1984 évi döntőjét egy rövid, különszámba mentem át. Ez lesz a  siófoki csoda. A mindenkinek közelgő karácsonyi bejglitúrára való tekintettel, ezzel a különszámmal fogjuk kezdeni az új évet, rögtön január negyedikén.

Ismét kérem, hogy aki értesítést szeretne az új részek megjelenéséről (és még nem tette), küldjön egy rövid mailt az adataimnál elérhető üzenetküldés menüpontban.

Minden olvasónknak, közreműködőnkek, kommentelőnknek és barátunknak Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok!


Ha tetszett, érdékeld a posztot!

 

 

 

süti beállítások módosítása