A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retro (115) retró (22) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

A magyar foci utolsó nagy korszaka IV.

2009.10.08. 07:36 | szempontpuska | 109 komment

Címkék: focitörténelem

- A futballt a magyaroknak találták ki.

- De hiszen az angolok találták ki!

- Mondom én! A magyaroknak való! 22 ember csinálja és ötezer nézi.

Kibédi Ervin a Hacsek és Sajóban

Célegyenes a VB selejtezők rajtja előtt. Sikerszéria küszöbén a formálódó válogatott. Berobban az élvonalba a Nyíregyháza, kiesés ellen küzd az MTK-VM, magabiztosan menetel a Fradi, a Tatabánya, a Videoton és a Vasas. Botladozik az Újpest, címvédésért küzd a Honvéd. 1980 őszére fordul a sorozatunk. Az utolsó nagy korszak előszobájában vagyunk.

Bajnokság

Szemezgessünk egy kicsit néhány csapat háza táján. Melyik, mivel vág neki az új szezonnak?

Honvéd. A bajnok - mi mást tehetne - a címvédést tűzte ki célul. És a helytállást a BEK-ben. A sorsolás nem állította nagy kihívás elé Tichy csapatát. A máltai La Valetta ellen kell kezdeniük, de erről majd később. Weimper távozott, de jelentősebb változás nem történt a keretben.

Ú.Dózsa. Fazekas Antwerpenbe távozott, Törőcsiknél pedig csak most kezdődnek a súlyproblémák. Fekete formája sem lesz többé a régi. Az újpestiek évadját a csatársor hiánya bélyegzi meg. A 7-es mezért hárman indulnak harcba: A tehetségesnek tartott Bodnár, a Ganz-Mávagtól visszaigazolt, fiatal Herédi és a Vasas Izzóból érkező Boda. Utóbbi később az MTK-VM-nél csinál karriert.

Herédi Attila. Most, hogy ezt a kis szövegboxot írom, lassan ideje elgondolkodni, miért van az, hogy három évtized távlatából olyan - zömmel - védőjátékosokra emlékszem vissza, akik higgadtságukkal, játékintelligenciájukkal és nem a stoplijukkal hagytak nyomot ellenfeleikben .... ? A kérdés persze költői.

Herédi Attila csatárjelöltként került a lilákhoz. Egyike volt azoknak, akiktől azt remélte az újpesti szakvezetés, hogy betölti a Fazekas által hagyott űrt. Számításuk nem jött be. Herédi soha nem lett az a játékos, aki "Kapához" hasonlóan ontotta a gólokat és gólpasszokat a jobbszélről. Az ő ideje majd csak egy évvel később jön el, amikor az Ú. Dózsát átveszi Temesvári Miklós, aki ekkor még az újonc Nyíregyháza edzője.  Úgy tudom, az ő ötlete volt, hogy Herédit kipróbálja a hátvédsorban. Többnyire jobbhátvédként válik fokozatosan csapata vezéregyéniségévé, majd idővel csapatkapitányává. Herédi-Kovács-Kardos-Tóth József. Ez volt a kontrákra építő későbbi Ú. Dózsa védelme. Talán a legfontosabb csapatrész. Attila védőként ötször ölthette magára a címeres mezt.

Herédihez is kötődik egy apró személyes élményem. Mint a lilák akkori csapatának nagy részét, őt is dél-amerikai túrájuk során ismertem meg. Legközelebb a 83-84-es bajnokság szeptemberi kettős rangadóján, az Ú. Dózsa-Bp. Honvéd meccsen ültem a Népstadion lelátóján. Bár a meccs gyalázatos színvonalú volt (a korabeli viszonyok ismeretében is abszurd volt a reakció: Az MLSZ megbüntette mindkét csapatot a lélektelen játékért!), Kisznyér káprázatos szabadrúgásgóllal szerezte meg a vezetést a liláknak, majd Dajka a tizenhatoson belül (!) csinált egy megkerülős cselt és egyenlített, utána Gere már fordított, hogy Kiss Sanyi egyenlítsen. Herédit a szünet után lecserélték, én mint hangos, ordíbálós kamasz nem tettem megjegyzést a partvonalhoz lekullogó védőre. És milyen szerencsém volt! A meccs hajrájában - már civilben - Herédi feljött a lelátóra és leült oda, pontosan a mellettem ülő néni mellé. Ahogy rájuk néztem azonnal felismertem a hasonlóságot: De hisz ez az anyja! Gyorsan számot vetettem összes addigi bekiabálásommal, aztán úgy döntöttem, nincs miért lesütni a szemem. A mellettem ülő hölgyet - ismeretlenül sem - vettem a számra. Attila csak biccentett felém, persze fogalmam sincs felismert-e...

A lilák védelmét két Kováccsal -  Kovács Józseffel és Kovács Bélával - erősítik meg. A kapuban - lassan egy évvel Tóth Zoltán kiugrása után - a veterán Rothermelre és Kollárra számítanak. Gyöngyösi és Handel távozott. Handelt később még látjuk, szintén az MTK-VM-ben. De a legfontosabb változás: Hamarosan távozik Várhidi Pál a kispadról és ezzel véget ér egy fényes korszak a Megyeri úton. 

A másik Várhidi
 
1980 őszén az Újpesti Dózsa a sajtótámadások és a viszonylag kevésbé sikeres szereplés hatására megvált Várhidi Pál edzőtől.
 
Korszak zárult le.
 
Ha Illovszky volt Mr. Vasas, Dalnoki meg maga volt a Fradi, akkor Várhidi-sokkal kisebb hírveréssel, de hasonlóan szép játékos pályafutással és komoly edzői eredményekkel-az Újpest eleven szimbóluma lehetett volna.
 
Játékosként 1950-ben került a lilákhoz és 15 évig keserítette közép-vagy balhátvédként a csatárok életét.
 
Szusza és Deák mellett kezdte, Bene és Göröcs voltak a sztárok, amikor befejezte.
Csekélység.
 
Nem a Dózsa volt a korszak sztárcsapata, de 1960-ban azért bajnokságot nyertek, 1962-ben pedig eljutottak a Kupagyőztesek Európa Kupájában a legjobb 4-ig, ott estek ki Hidegkuti edző Fiorentinája ellen.
 
Várhidi mindkét sorozatban jelen volt, amikor a csapat bajnok lett, Göröcs volt a jobbösszekötő, Szusza a középcsatár, az 54-es VB-n is szerepelt Tóth Mihály a balszélső.
 
A KEK-sorozat idejére már Újpesten rúgta a bőrt Bene Ferenc, Solymosi Ernő és Káposzta Benő, akik a Baróti-féle nagy Újpest oszlopai lettek.
 
Válogatott kerettagként Várhidi egészen jó helyről nézhette meg a 6-3-at és a teljes 54-es világbajnokságot: közvetlenül a kispadról.
Egyetlen percet sem játszott…
 
A korabeli közönségnek-akkor sem volt más a szurkoló lelkivilága-természetesen az maradt meg, hogy a 60-as római olimpia elődöntőjében kihagyott egy tizenegyest a dánok ellen, így „csak” bronzérmes lett a csapat.
 
Edzőként a Dózsa tartalékcsapatánál kezdte a komolyabb munkát, innen került 1974 elején az első csapathoz. Jó eredményt vártak tőle.
 
Ez nem volt annyira egyszerű feladat, mint hinnénk.
A megelőző 5 (!) bajnokságot az Újpest nyerte, hármat Baróti Lajossal, kettőt Kovács Imrével a kispadon.
Előbbit nem kell bemutatni, utóbbi szintén mesteredző volt, Fehérvártól Győrön át Pécsig számos helyen alkotott maradandót.
Fel volt adva a lecke.
 
Várhidi azonban mindenkit ismert, sokakat ifiként vagy tartalékként edzett.
74 tavaszán  így ő ült a kispadon, amikor a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a legjobb 4 közé jutó Dózsa összecsapott a Bayern Münchennel.
1-1 és 0-3 lett a vége-abban az évben a Bayern nyerte a BEK-et (4-0 az Atletico Madrid ellen),a Bayernre épülő nyugatnémet válogatott pedig kicsire rá a világbajnokságot.
 
Az Újpest azért bajnok lett Várhidival 74-ben.
Meg 75-ben, 78-ban és 79-ben is.
Ezüstérmes volt 77-ben és 80-ban.
Bronzérmes 76-ban.
7 év a kispadon, 7 érem. Többsége arany.
 
Amikor Várhidi elkezdte 74-ben, még Szentmihályi védett, Harsányi és Horváth volt a védőpár, elöl Bene és Zámbó rugdosta a gólokat.
Mire a végére ért, Tóth Zoltán őrizte a kaput, Kardos Jóska és Sarlós voltak a védelem erősségei, a gólfelelősök pedig Törőcsik András és Fekete László voltak.
 
A Dózsa történetének egyik legnagyobb edzője volt.
 
2009. augusztus 29-én a 78 éves Várhidi Pált Újpest díszpolgárává választották.

Tatabánya. Lakat Károly a válogtatott kispadjáról a bányászhoz ült át, hogy megmutassa, mit lehet kihozni a tavalyi ötödik helyezettből. Az új igazolás a honvédos Fejes volt, akivel alakulóban volt a Kiss–Szabó Gy., Lakatos, Fejes, Fischer, Emmer, Csapó, Hermann, P. Nagy (ex-Fradi), Kovács I (ex-Vasas), Schmidt csapat. De tudnék még még mondani más neveket: Knapik, Barabás, Néder (ex-Fradi) Dupai és később ide igazolt még Tepszics a Fradiból, valamint Weimper - kerülőúttal - a Honvédból. De rebesgettek már egy szárnyait bontogató ifjú tehetségről, bizonyos Kiprichről Jóskáról, aki majd tagja lesz a legendás csatársornak, Plotárral és Vincze Piluval.

Ferencváros. Az Üllői úton megérett az idő a változásra!  A csalódást keltő hatodik hely után egy szétesett gárdából kellett csapatot kovácsolnia korábbi sikerei helyszínén, immár edzőként, a legendás hírű védőnek, Novád Dezsőnek. Nézzük a játékosállományukat indulás előtt: A tartaléknak érkező Kakas László - Zsiborás betegsége miatt - másodikból első számú kapussá lép elő és egy mérkőzés kivételével, végig Ő őrzi a hálót. A védelemben Jancsika, Judik és Rab mellett, Takács lesz a meghatározó ember. A középpályán az Ebedli-Nyilasi-Mucha trió helye biztos. Mellettük csak alig néhány mérkőzésen jut majd szóhoz a sérülékeny Koch, Major vagy Horváth. Csatárokból pedig túlkínálat van. Pogány és Szokolai megkerülhetetlen. A külföldre kacsintgató Pusztai utódját a szélvésgyors Muraiban látják. Mikor Pusztai végül Eisenstadtba igazol megkezdődik a Fradi hosszas jobbszélső-keresése, amely éveken át tart. Murai nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, pár évvel később az ifjúsági EB győztes Zsinka János tűnik majd az első jó megoldásnak. Zömmel a pálya szélén vár bizonyítási lehetőségre a bajnokság kezdetén még Nyíregyházán játszó Szepesi (akit majd Filipovic mintájára Verebes fog felfedezni a Rábának), később a budafoki Mörtel, a Szombathelyre ingázó Szabó Ferenc (maga korában szintén egy elkallódott tehetség) és Mészöly Pál, a Dózsa elleni 7:1 hőse, aki utóbb a Csepelben talál menedéket.

Egy csapatról ejtsünk még szót, mert az 1980-81-es szezonban rendesen felbolygatta az erőviszonyokat az NB I-ben. Ez a Nyíregyháza. Történelme során először jutott fel az élvonalba, ráadásul 10 pontos (!) előnnyel nyerte meg az NB II Keleti csoportját. Az esélylatolgatásnál valamennyi edző a kiesők közé sorolta a Szparit akik aztán az év meglepetéscsapatává váltak. Idézzünk fel néhány nevet Temesvári Miklós csapatából: Buús, Szekrényes, Gáspár, Szűcs, Cséke, Kozma, Moldván, Czeczeli (a Videoton ezüst-csapatából), Polyák, Turtóczky, Kiss M., Szendrei (Csámpi) és Kozma. Az új évadra Turtóczkyt visszavette az MTK-VM (mint később meglátjuk, neki ez nem bizonyult jó döntésnek). 

Még két dolog kötődik a Nyíregyháza élvonalbeli szerepléseihez. Az egyik a közönség. Ahogy a Szpari feljutott az NB I átlagnézőszáma rögtön ugrásszerűen megemelkedett. Ha nem számítjuk a Népstadionbeli kettős rangadókat (20-25.000 néző) akkor csak az Üllői út volt képes meccsről-meccsre tízezer fölötti nézőszámot produkálni. A többségnél 3-4.000 néző már jónak, 1-2.000 pedig gyengének számított. Ehhez képest a nyírségben teljesen átlagos volt a 20.000 néző amikor Temesvári gárdája hazai pályán játszott.

De volt egy árnyoldala is. Három évvel később a Nyíregyháza botrányos körülmények között, bundavád és eltiltások keresztüzében esett ki a másodosztályba. Csak ezután "nyíltak meg" egyes fociszakemberek azzal a vallomással, hogy mióta a Nyíregyháza felkerült az élvonalba, a bunda ragályként terjedt az - amúgy sem patyolattiszta - magyar NB I-ben. Hmmmm...

 

Ebedli győztes gólja a Vasas ellen (FTC-Vasas= 1:0)

Megkezdődött tehát a bajnokság. Nyíregyházán Kozma "Kicsi" sporttörténeti gólt lő a DVTK ellen és repülőrajtjával, újonchoz méltó lelkesedésével idegenben győzi le a Vasast és az Újpestet is. Hazai pályán pedig szinte verhetetlen. A nyíregyházi katlanból csak a Fradi tud majd (egy keserves) győzelemmel eljönni. Hasonlóan remekül szerepel a Tatabánya, de még náluk is jobban, a hosszú ideje statisztaszerepre kárhoztatott FTC, amely - Nyilasival az élen - ontja a gólokat. Tartja a lépést a címvédő Honvéd és a Mészölyt a kispadjáról elengedő Vasas is egész derekasan helytáll. Temesvári Nyíregyházája, Novák Fradija, Tichy bajnokcsapata, Verebes Videotonja, Bundzsák Vasasa... volt miért izgulni ebben az idényben.

Verebes a Videoton kispadján

A nyitányon a Fradi 8:0-re lelépi a Dunaújvárost. A Volán egy fordulatos mérkőzésen, meglepetésre 3:2-re nyer a Megyeri úton.

Herédi még megszerzi a vezetést a hazaiaknak (Ú.Dózsa-Volán= 2:3)

 

Vasas-Csepel= 3:2 Kiss L. gólja volt az első

 

 

Kiss és Mucha párharca a rangadón

 Válogatott 

Mészöly Kálmán. Innentől egészen a spanyolországi VB-ig, sőt még azon is túl, róla szól a válogtatott. A Vasasból érkezett - akkor még fiatalnak számító - harsány tréner és társa, a csendes, visszafogott Mezey György, aki az MTK-VM-et hagyta ott ezért a feladatért. A válogatott barátságos mérkőzései ekkor már arról szóltak, hogy mire megkezdődnek a selejtezők, kialakuljon egy új csapat, amely képes kijutni a Mundialra. 1982-ben Spanyolországban minden addiginél nagyobb létszámúnak ígérkezett a világ futballjának seregszemléje. Argentínáig még 16, de a következő VB-től már 24 csapat indult a tornán. A cél: bejutni közéjük!

Az első meccs még a szezonkezdet előtt, augusztusban. Az ellenfél Svédország.

A kapuban Katzirz, a védelmet a Paróczai-Bálint-Garaba-Tóth J. négyes adta. Csereként szóhoz jutott az - akkor már - zetés Kereki is. Pásztor, Nyilasi, Csongrádi és a második válogatottságát játszó Burcsa volt a középpályán. A kétékes csatársort - a gyenge formája miatt végül kimaradó Töröcsik helyett - Kiss L. és Esterházy alkotta. Bodonyi és a letűnőben lévő Kuti csereként még szóhoz jutott.

Katzirz bravúrosan véd

Szavak helyett nézzük a mérkőzés góljait és képeit:

 

 

 

Ez volt egyébként Burcsa Győző első gólja a válogatottban.

Alig egy héttel később ugyanitt, vendég a Szovjetunió.

Daszajev öklöz Nyilasi elől

Nagyjából ugyanez az összeállítás, csak Bálint helyén a visszatérő honvédos Kocsis, akit Mészöly évekkel később még előhúz majd a kalapból. A csatársorban pedig Törőcsik, akinek megoldódtak a "súlyproblémái". Már a második percben vezettünk!

 

 

Sajnos nagyjából ennyivel be is fejeztük. Ami utána következett az rémálom. Blohin, Szulakvelidze, Burjak és Rogyionov telepakolták a kitámadó magyar csapat kapuját. Magyarország-Szovjetunió= 1:4. Katzirznak egyik legrosszabb emlékű mérkőzése a válogatottban. 2 évvel korábban, egyszer a görögök ellen fordult még elő, hogy négyszer kelljen kiszednie a labdát a hálóból, de soha többet.

Blohin szerencsére ezt kihagyta

Egy hónap és jöhet a következő meccs. Az ellenfél a leendő VB házigazdája Spanyolország.

A kezdőcsapatban két újonc kap lehetőséget. Balhátvédként bemutatkozik a kispesti Varga József ("Kacsa"), és a csatársorban klubtársa Dajka László. A 12. percben pedig szimbólikusnak is tekinthető váltás a válogatott balszélső posztján: Lejön - és ezzel elbúcsúzik - a 25-szörös válogatott újpesti Nagy Laci, helyére beáll a Rába balszélsője, Pölöskei Gábor aki méltó utódja lesz hosszú évekig.

De megérdemel pár szót a rangos ellenfél is. Spanyolország házigazdaként nem kellett, hogy selejtezőket játszon, de a hazai elvárások hatalmasak voltak a Real Madrid egykori csillagával, José Emílio Santamaria kapitánnyal szemben. A minimális elvárás az elődöntőbe jutás volt a szakvezetőtől. Arconada, Zamora, Juanito (fiatalon, 37 évesen hunyt el egy autóbalesetben), Gordillo, Satrústegui voltak azok a nagyobb nevek, akik az idegenlégiósoktól hemzsegő bajnokságban, spanyolként kinőtték-kinőhették  magukat. Később bebizonyosodott, ez a spanyol csapat nem lesz képes megfelelni a túlzott elvárásnak.

A Real ásza, Juanito gyorsan vezetést szerez, de mielőtt a publikum - és a csapat - nekikeseredhetne, egy baloldalon vezetett támadás után grundfocira emlékeztető jelenetek végén, Kiss Laci a léc alá perdít. Íme:

 

 

A félidőben - spanyol fölény ellenére - már nem változott a helyzet. A második játékrész elején aztán rögtön Bodonyi Béla - ha elsőre nem is - második próbálkozásra betalál Arconada hálójába:

Bodonyi első lövését még védi Arconada 

 

A győzelem azonban nem lett meg. Satrústegui a 68. percben beveszi Katzirz kapuját és ezzel Magyarország-Spanyolország= 2:2.

Érdekes megnézni a találkozó visszhangját:

Mennyi teendő 82-ig!

Mészöly: a játékosaimnak úgy kéne futnia, mint nekik

 

Érdekesség, hogy ugyanazon a napon Levanteban a két ország "B" válogatottja szintén 2:2-t játszott egymással. Csakhogy ott a szünetben már két góllal vezettünk.

Az őszre még maradt két mérkőzés - két sima vereség.

Az első Bécsben Ausztria ellen. A sógorok simán győznek 3:1-re. Keglevits két-, és Weltzl egy góljára a jó formában lévő Bodonyié volt a válasz. Ezen a találkozón mutatkozik be a válogatottban az újpesti Kardos József.

Nyilasi elől szedi fel a labdát az osztrák kapus

Íme Bodonyi gólja a 81 percben 0:2-nél 

 

A másik meccsen az NDK ellen (ez volt az utolsó előtti találkozónk ellenük) Halléban 0:2 az eredmény. Az alaposan felforgatott csapatban helyet kap Szántó, Kerekes Attila, Baranyi, Pásztor és Tatár György. Utóbbinak ez volt a búcsúja a címeres meztől, ahol 11 mérkőzésen ötször volt eredményes.

Szántónál a labda

Két vereség után keserű szájízzel és látható erőnléti problémákkal zárta az évet a nemzeti tizenegy. Csak utóbb láthattuk, hogy az év újoncaival és a visszatérőkkel kezdett összeforrni az a csapat, amely a következő mérkőzéseken megkezdi nagy menetelését a selejtezőcsoportban és kijut a világbajnokság huszonnégyes döntőjébe.

Európai Kupák

A BEK selejtező körében, a Honvéd a máltai La Valettát fogadja első találkozóján, amelyen ritkán érezhető fölénnyel gólzáporos 8:0-ra nyer. Nem sok kérdés maradt a visszavágóra. A gólokon Dajka és Varga (2-2) valamint Garaba, Bodonyi, Esterházy és Kocsis osztoztak.

A piros-fehérek - már csak a formaság kedvéért is - kimennek Máltára, ahol Esterházy két-, és Bodonyi egy góljával 3:0-ra nyer. Összesítésben 11:0, ami jól jön a magyar kupacsapatok átlagának (ez határozta meg az UEFA kupában indulók számát nemzetenként). La Valetta-Bp. Honvéd= 0:3

Máltai kaland után a főtáblán következzék a portugál-magyar párbaj első meccse, a Sporting ellen. Gól nélküli első félidő után, kellemes meglepetésre  Bodonyi szerez vezetést, hogy aztán a hajrában Nagy Antal azt egy további góllal megtoldja. Ritka öröm, ha magyar klubcsapat idegenből hozta el a két pontot. Sporting Lisboa-Bp. Honvéd= 0:2

A KEK-ben ugyanennek az ellenkezője történt. A Glasgowba látogató Diósgyőr féltucatot kap a patinás Celtictől. A vasgyáriak erejéből csak egy félidőre futja, hiszen a szünetben még reménykeltő 0:0 az állás, aztán a DVTK minden további nélkül összeomlik. Mentségükre legyen mondva, hogy a korábbi évek sikercsapatából hiányoznak eltiltás, sérülés és betegség miatt olyan meghatározó játékosok, mint a kapus Veréb, vagy Tatár, Fekete és Magyar. Ekkorra már más csapatban játszik Kutasi, Salamon és Váradi. Ez már nem az az együttes, amely kiverte a Dundeet vagy a Rapidot. Celtic Glasgow-DVTK= 6:0

UEFA Kupa. Két indulónk az Ú. Dózsa és a Vasas. Egyik sem ért el túl bíztató eredményt a nyitányon. A Megyeri úton a lilák - gól nélküli I. félidő után - Kardos góljával vezetést szereznek a Real Sociedad ellen a 68. percben, de Alonso 9 perccel később egyenlít. A hazai bajnokságukban feljövő baszkoknak a visszavágón már egy gól nélküli döntetlen is elég lesz a továbbjutáshoz. Az Újpestnek tehát támadnia kell majd. Ú. Dózsa-Real Sociedad= 1:1

Arconada öklöz

A Vasas eredménye rosszabb: A legyőzhetőnek tűnő Boavista már a szünet előtt eldönti a mérkőzést és a továbbjutást. Komjáti korai öngólja után da Costa állítja be a végeredményt: Vasas-Boavista= 0:2 Pont annyi, amennyivel a Honvéd ezen a napon Lisszabonból hazatér.

A nem túl bíztató kezdet után következzenek a visszavágók:

A Honvéd felteszi az i-re a pontot, amikor Dajka góljával a visszavágón is legyőzi a Sportingot. Négy mérkőzésen, négy győzelem, 14:0-ás gólkülönbség. Szép teljesítmény a magyar bajnoktól! Bp. Honvéd-Sporting= 1:0

A diósgyőrieknek még mindig tartalékos csapattal, legalább a tisztes búcsú volt a cél. De nem úgy indult! Nicholas szerzett vezetést a zöldeknek, majd kisvártatva Görgei egyenlített. A második félidőben ismét Görgei volt eredményes és a sípszóig már nem változik az eredmény. Diósgyőri VTK-Celtic Glasgow= 2:1 Ezzel véget ért a DVTK nemzetközi kupatörténete.

Kerekes harca a skót csatárral 

San Sebastianban az Újpest keményen küzd a továbbjutásért. Celayetát kiállítja a bíró, de az utolsó előtti percben a lilák megkapják a kegyelemdöfést, amikor - egy héttel a Népstadionbeli válogatott meccs után - Satrústegui ezúttal a Dózsa kapuját is beveszi. Real Sociedad-Ú. Dózsa= 1:0. Továbbjutott a baszk együttes. A spanyol sajtó Lopez Ufarte teljesítményét dícséri.

A korábban leírt Vasas csaknem meglepetést okoz a Boavistának. A hazai 0:2 után Kiss László góljával nyerni tudnak idegenben. Ez csak a szépségtapaszra elég. Kiesnek az angyalföldiek. Boavista-Vasas= 0:1.

Csak a Honvéd maradt talpon. Ellenfele a Real Madrid, amely ekkortájt szinte minden évben kifog egy magyar klubcsapatot.

Az első meccset a Bernabeuban játszák. Isidro, Camacho, Gallego, Stielke, Cunningham, Santillana és Juanito. Igazi sztárcsapat, már akkoriban is. A Honvéd a Gujdár-Kocsis-Paróczai-Garaba-Lukács-Varga-Dajka-Nagy A.-Bodonyi-Esterházy-Kozma összeállításban lép pályára, mint látható jócskán telepakolva védőjátékosokkal. A taktika bevált. A királyi gárda nem nagyon bír a vendégek védelmével és be kell érnie egy szerény egygólos előnnyel, amit Santillanának még az első félidőben szerzett fejesgólja hoz meg. Real Madrid-Bp. Honvéd= 1:0

Szenvedni Budapesten! Santillana fejese mentette meg a Madridot

A visszavágóra még minden kérdés nyitva marad. A Honvéd hátránya behozható, viszont nincs idegenbeli találata. A kispestiek összeállítása is nagyjából ugyanaz mint az első meccsen, de itt már csereként szóhoz jut Gyimesi és Kerepeczky.

A madridiak jól felkészültek az ellenfelükből. Stielke, Camacho és Isidro semlegesítette a hazai rohamokat, a legveszélyesebben játszó Esterházyt pedig Benito iktatta ki a játékból. A 27. percben Juanito szögletét az angol Cunningham fejelte Gujdár hálójába és ezzel el is dőlt minden. Hernandez szabadrúgásgólja a második félidőben már csak a ráadás volt. A végeredmény: Bp. Honvéd-Real Madrid= 0:2. Az ünneplő spanyolok mellett a honvédosok leszegett fejjel mentek az öltözőbe. Megint nem jutott magyar csapat a tavaszi fordulókra.

 

 NB I

A nemzetközi porond eseményei után térjünk vissza az őszi idény hajrájára. Az MTK-VM keserves ősz végén a 16. helyen szomorkodik. A korábban elképzelhetetlen kiesés réme minden mérkőzésükön ott kísért. A Kaposvár helyzete már ekkor reménytelennek tűnik.  A Nyíregyháza szárnyal, a Fradi pedig az őszi bajnoki címre tör és 5 év után ismét reális esélye van a bajnoki cím megszerzéséhez. Ez igaz feltámadás! Nyomában a Tatabánya, a Videoton és tartja magát a Vasas. Nem adta fel még a címvédő Honvéd sem. Várhidi helyett januártól Szusza Ferenc ül a Dózsa kispadján. A szezon végéig vállalta.

Nézzünk néhány eredményt, mozzanatot, amelyet megörökítettek az utókornak a korabeli fotósok:

Szokolai fejese úton a kapuba FTC-Kaposvár= 6:2

 

áúúúú... ez fájhatott. Birinyi (Vasas) rátart Hermann (TBSC) lábára

A válogatottban rövidesen találkoznak majd. Törőcsik és Sallai (DMVSC-Ú.Dózsa= 3:2)

 

Nagy László gólja előtti pillanatok (Ú.Dózsa-FTC= 3:0)

Nyilasi gólja mindent eldöntött (FTC-Volán= 1:0)

Kozma győztes gólja (Honvéd-FTC= 1:0)

Mielőtt befejeznénk a negyedik részt, ejtsünk néhány szót egy olyan játékosról, aki nélkül hosszú évek óta elképzelhetetlen volt a magyar élvonal. 1980 nyarán igazolt Belguimba és a kor legsikeresebb magyar idegenlégiósa volt. Mint későbbi részeinkben még láthatjuk, a külföldi szerződés korántsem levezetés lesz nála. Fontos mérkőzések és fontos gólok állnak még előtte.

Fazekas László
A túlélő
 
1965. november 7-én nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját ünnepelte egy 18 éves fiú, ha egyáltalán ünnepelteJ
 
Aznap az Újpest a Doroggal kettő-kettőt játszott, a két gól egyikét újoncként bizonyos Fazekas László lőtte. Jó napja volt.
 
Ha akkor valaki rámutat a srácra és azt mondja: Uraim, ez az ember több, mint kilencvenszer lesz a magyar válogatott tagja, csekély híján beéri Bozsik Cucut és több nemzedéknyi jobbszélső kenyerét eszi majd el-bizonyára kiröhögték volna a jóst.
 
Vékony, látszólag könnyen elnyomható, ügyesen cselező gyerek volt akkor. Nem több, nem kevesebb.
 
Rá egy évre-pár hónappal az angliai VB után- a Dózsa 1-0-ra verte a Dunaújvárost, öt játékos alkotta a csatárláncot: Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó. Akkor először álltak ki így, aztán úgy fél évtizedig csak így álltak ki.
 
1968-ban 21 évesen olimpiai bajnok lett Lakat Károly csapatában, jobbszélen ő, balszélen meg az a Nagy Laci, aki nem nagyon fért be az Újpestbe akkortájt, az említett csatársor miatt.
Abban az évben a Dózsa 102 (!) gólt rúgott, ez elég is volt a bajnoki ezüstéremhez.
 
De aztán nem volt pardon: Baróti Lajos 3, Kovács Imre 2, Várhidi Pál 4 bajnokságot nyert 1969-1979 közt az Újpesttel.
Közben a csapat eljutott az akkor VVK-nak nevezett UEFA Kupa döntőjéig, ahol ugyan kikapott a Leeds-től, rá öt évre, 74-ben a BEK legjobb 4 csapata között küzdöttek a Bayernnel
 
A történet mindenkit túlélő főszereplője Fazekas volt.
Benne volt mind a 9 bajnokcsapatban, benne volt a kupasikerekben, gólt rúgott a Bayernnek.
 
Göröcs megsérült, Dunai II megkopott, Bene lelassult, Zámbó már csak csereként villogott 20 perceket-a villámgyors és jól fejelő Fekete Laci, no meg a kiszámíthatatlanul zseniális Törőcsik mellett is Fazék volt a fix jobbszélső.
 
Legjobb éveit 76-80 közt élte, kétévente volt gólkirály és egyre több góllal, ami az idő múlásával annyira nem jellemző azért: 76-ban 19, 78-ban 24, 80-ban 36 gólt rúgott.
 
Legnagyobb mutatványa a 76. májusi Újpest-Fradi volt, amit 8-3-ra nyertek a lilák, egymaga 5 gólt rúgott Hajdú Attila papájának, Jóska bácsinak. 10-est kapott a Népsporttól.
 
A válogatottban már nem volt ilyen szerencsés: ott volt Marseille-ben, amikor a csehek 4-1-re verték a magyar válogatottat a 70-es VB selejtezőjén.
 
Részese volt a 78-as és 82-es, sikeres VB- selejtezősorozatoknak, aztán bőven kijutott neki a kudarcokból is, mind Argentínában, mind Spanyolországban.
 
Pusztai, Szőke, Májer és társai egy-egy időre kiszorították. Mindig visszakerült.
 
92 válogatottság. A második legtöbb magyar színekben.
408 bajnoki meccsen 254 gól Újpesten, 15 év alatt.
 
80-ban elment Belgiumba. 33 évesen más ember már csak levezet, pénzért.
Ő négy év alatt 105 meccsen rámolt 34 gólt a Royal Antwerpen színeiben.
 
Elnyűhetetlen volt, szívós, ügyes és ötletes.
Ahogy öregedett, úgy lett csodagyerekből egyre jobb, érettebb játékos.
 
Ma Belgiumban él, egyszer elmondta, mennyire fájlalja, hogy nem kérdik a régieket arról, hogy lehetne ismét naggyá tenni a magyar focit.
 
Nem mindig ő volt a Főszereplő.
De nagyon fontos szereplő volt a futballtörténet több, egymást követő korszakában…

Elérkeztünk az 1980-as esztendő végéhez. A Mészöly-Mezey párosnak már csak egyetlen  barátságos mérkőzése maradt a kísérletezéshez, és Luzernben megkezdődik a VB selejtezők sorozata. Egy korszak kezdete. Mindezidáig az utolsó olyan korszak, ahol Magyarországgal számolni kellett, számolni illett. Ha az EB-ket nem számoljuk (és jobban tesszük ha nem számoljuk :-) ) akkor egészen Mexikóig, a magyar futball - élén a válogatottal - sorra hozta az eredményeket. Egyre többször jelentünk meg a focivilág élmezőnyében és sajtójában. Egyre többször kaptk fel a fejüket világszerte egy-egy mérkőzés után. Előbb a nemzeti tizenegy, aztán időnként egyes klubcsapatok. A bajnokságban is új korszak kezdődik hamarosan. Most még a Fradiról, a Tatabányáról és a Nyíregyházáról szólnak a hírek. De hamarosan megtörik majd a fővárosi csapatok hegemóniája is... az V. rész: 1981 tavasza következik.

süti beállítások módosítása